Szabó Szebasztián alig várja már, hogy magyarként induljon az olimpián – interjú az úszóval

Évek óta Győrben edz, életvitelszerűen ott is él a zentai születésű Szabó Szebasztián. A nyáron rekordgyorsasággal honosított vajdasági úszót feldobta a nyári vb-szereplés, és életében először érzi, hogy jobb lesz a következő éve, mint az idei. Szabó imádja a versenyhelyzetet, kifejezetten motiválja Milák Kristóf világcsúcsa, s azon dolgozik, hogy 100 pillangón, sőt, akár 100 gyorson is kiharcolja a részvételt a tokiói olimpián. De tudja, hogy ezt nem elég akarni, az olimpiai indulás ügyében – ahogy szinte mindenben – követi edzője, Petrov Iván útmutatását.

A Magyar Nemzeti készített interjút az úszóval.

– Csaknem két hónap eltelt a nyári világbajnokság óta. Visszatekintve: meghatározó élmény volt?
– Hatalmas élmény volt, kicsit sajnáltam, hogy csak 50 méter pillangón és a váltóban indulhattam, de nem panaszkodom, mert amit terveztünk, azt meg is valósítottuk. A váltóban jól úsztam. A vb és a világkupa sok feladatot adott, rendkívül motivált voltam. Életemben először érzem azt, hogy jól sikerül majd a következő évem.

– Kanyarodjunk vissza a pillangóra! Ha magán múlna, az összes pillangószámban elindulna?
– Kétszázon nem, de 50-en és 100-on igen. A sprintszámokat kedvelem, azokban vagyok igazán erős. A 100 gyors is szóba jöhet. Majd jövőre kialakul.

– Hogy jött a képbe a gyors?
– Nehogy azt higgye, hogy ez csak kirándulás! Nagyon is komolyan veszem, már megúsztam az olimpiai A-szintet. Sokat tudok segíteni a váltóban, mivel az 50 pillangó nem olimpiai szám, ezért jövőre részben átkerül a fókusz a 100 pillangóra és a 100 gyorsra.

– Érdekes amit mond: a hatalmas világcsúcsot úszó Milák Kristóf is azt mondta, hogy szereti a pillangót, jól is megy neki (de még mennyire…!), viszont vágyik a változatosságra, és ezért a gyorsúszásra is akar koncentrálni. Ilyen fontos a gyors?
– Megértem Kristófot, ő a 200-ra edz, és ez iszonyú monoton felkészülést kíván, s ha valaki évek óta a pillangóra készül, akkor előbb-utóbb jelez a teste, hogy szeretne valamit változtatni. Kristóf is szépen úszta a váltóban a 100 gyorsot. De ha még visszakanyarodhatunk hozzám: remélem, nem csak váltóban, hanem „egyéniben” is tudok gyorsot úszni.

– Itthon rengeteg a jó pillangózó: Kenderesi, Milák, Cseh, és itt van ön is.
– Kender (Kenderesi beceneve – a szerk.) hatalmas klasszis, őt soha nem szabad leírni. Kristófot sem kell bemutatni, Laci képességeivel is mindenki tisztában van.

– A négy úszó közül egy számban ketten indulhatnak. Motiválja ez a versenyhelyzet?
– Persze, hiszen ez a sport! Az országos bajnokság iszonyú kemény, ott kell bekerülni a csapatba. S ha valakinek ez sikerül, az meg is érdemli.

– Vajon mi lehet annak az oka, hogy pillangón ilyen hatalmas a konkurencia itthon? Rio előtt a nőknél Hosszú, Jakabos, Kapás és Szilágyi is versengett. A férfiakról most beszéltünk….
– Jó kérdés! De higgye el, 100 gyorson is kezd is ilyen éles lenni a verseny. Akár hatan is megcélozzuk a két induló helyet. Óriási a csata, de még egyszer mondom, ez engem motivál.

– És Milák világcsúcsa motiválja a többieket?
– Engem biztosan! Az első 100 méteren mindenki el tud indulni, de úgy tűnt Kvangdzsuban, mintha Kristóf beugrott volna még egyszer leúszni egy újabb száz métert. Elképesztő volt! Magyarország kis ország, nem Amerika, nekünk nincs Michael Phelpsünk, de Kristóf megmutatta, hogy ha valaki igazán ki akarja vágni a rezet, akkor nagy dolgokra képes.

– Várja már a tokiói olimpiát? A nyári vb előtt rekordidő alatt sikerült elintézni a honosítását. Ugye láthatjuk magyar színekben az olimpián?
– Hatalmas segítségemre van ebben (is) az edzőm, Petrov Iván, és reménykedem, hogy valóra válnak az álmaim: magyar színekben indulhatok a tokiói olimpián. Nincs nagy befolyásom az ügyre, de abban biztos vagyok, hogy a Magyar Úszó-szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság mindent megtesz azért, hogy az olimpián is Magyarországot képviseljem. Csak ismételni tudom magam: reménykedem. Ha minden jól megy, akkor indulok, és azt megígérhetem, hogy készen fogok állni.

– Évek óta Győrben él és edz. Olyan, mintha a második otthona lenne?
– Pontosan, úgy érzem magam, mintha már tíz éve itt élnék. Győrben edzek, néha Szegeden találkozom a barátnőmmel. Ő zentai, hobbisportoló, de még nem költözött át Győrbe. Szeged közel van, egyelőre az a kompromisszumos megoldás.

– Ha már szóba hozta Zentát. Valóságos sportfőváros, odavalósi Györe László teniszező és Nikolics Nemanja labdarúgó is.
– Hát, igen, picike város a mienk, de vannak hírességeink: Lacit ismerem régóta, Nikóval két éve ismerkedtünk meg Zentán, beszélgettünk, 15-20 perces volt csak, de gyorsan egy hullámhosszra kerültünk.

– A szülei nyilván zentai lakosok.
– Igen, és ők a példaképeim. Néztem én kiskoromban Michael Phelpst és Cseh Lacit, csodáltam sok úszót és sportolót, de valójában mindig a szüleim voltak a példaképeim. Nem tudom, képes leszek-e valaha viszonozni azt a rengeteg szeretetet, amit tőlük kaptam. Óriási áldozatot hoztak értem, hogy mindig azt csináljam, amit igazán szerettem volna.

(forrás: Magyar Nemzet)