Emlékszik még az „Ezüst Nyílként” emlegetett sinókra? Ez lett a sorsuk (képek)

Az Ezüst Nyílként, Sinobuszként, vagy röviden csak Sinóként is ismert motorkocsik és mellékkocsik hosszú évtizedekig meghatározó szereplői voltak a jugoszláv, majd később szerb mellékvonalaknak. A mára igencsak koros, ötven-hatvanéves járművek selejtezése már régóta esedékes volt. Az utolsó szabadkai egységek, vagyis a 812 174-es Sinó és két mellékkocsi 2017-ben lettek szétszedve, akkor (a borítóképen) barbár módon szétroncsolva várták a sorsuk teljes bevégzését a szabadkai fűtőházi telephelyen. Teljesen azért nem tűnik el a sorozat a Föld színéről: meg nem erősített információk szerint a 211-es motorkocsit magyarok vásárolták meg, a 008-as, sajnos meglehetősen siralmas állapotban található zombori gépet pedig valószínűleg múzeumi célokra tartják meg.

A gömbölyded formájú, zörgő, csattogó motorvonatokhoz számos emléke fűződik a délvidékieknek, sőt a szerb határ közelben élők magyaroknak is, kiváltképp a szegedieknek. A MÁV által 2009-ben bevezetett korlátozásig rendszeresen jártak Szeged és Szabadka között, jóllehet nem éppen a menetrendi pontosságukról vagy a megbízhatóságukról voltak híresek. Annál inkább hírhedtek voltak csempészjáratként: a zugárusok évtizedeken át előszeretettel rejtegették a cigarettát és alkoholt az utastér különböző üregeibe. 2009-től már csak Röszkéig jártak át Magyarországra a Sinók, Szeged és a határállomás között pedig már egy MÁV-os Bzmot pendlizett. 2013-ban jelentek meg a röszkei határátlépős járatokon a „szerb Uzsgyik”, azonban két éve, a menekültválság tetőzésével 2015 október végén leállt a vasúti forgalom a határátmeneten – a drótkerítéses határzár kiépítésével pedig valószínűleg jó időre.

Sino-történelem

A Jugoszláv Vasút (JŽ) az 1950-es évek elején nagy mennyiségű dízel jármű importálása mellett döntött, melyekkel a mellékvonali gőzmozdonyokat szándékozták nyugdíjba küldeni. A választás a német DÜWAG Uerdingenben gyártott VT95 sorozatú motorkocsijára esett, melyek első példányait 1955-től állították forgalomba. A vasúttársaság a licencet megvásárolva összesen 270 darab 812-es sorozatú motor- és mellékkocsit építtetett a jugoszláv GOŠA Smederevska Palanka-i üzemével 1959 és 1969 között. A száztíz kilowatt teljesítményű, kilencven kilométer per órás tempóra képes, tizennégy méter hosszú, tizenkilenc tonnás sínbuszok egészen a 711-es sorozatú „szerb Uzsgyik” 2012-es forgalomba állításáig szolgálták ki a mellékvonalakat Szerbiában – a horvátok már korábban leállították Sinóikat. A Szerb Vasút (Železnice Srbije, ŽS) a Metrovagonmas-szerelvények megjelenésével egyidőben fokozatosan állította le az amúgy már teljesen elöregedett és korukat is túlszolgált Ezüst Nyilakat. 2013-tól a Szeged–Szabadka vasútvonalon már az új orosz szerelvények vitték az utasokat, azonban a pályák kritikus állapota miatt sok helyütt mégis vissza kellett térni a Sinobuszoknak. Mára azonban úgy néz ki, hogy örökre vége a földi pályafutásuknak. (Forrás: IHO.hu)