Hatvan bánáti magyar túsz

100 éve írták a lapok:

Hatvan magyar túsz.

A Nemzeti Újság jelenti: Fölháborító, népjogellenes eljárásról számol be egy szegedi jelentés, amely szerint a szerb hatóságok a Bánátból 60 előkelőséget választottak ki és túszokként Belgrádba vitték  őket. Hivatalosan kijelentették, hogy ezt a 60 embert agyonlövik, ha Párisban úgy döntenek, hogy a Bánát és Bácska Magyarországhoz csatoltassék vissza, vagy pedig a népszavazás esetén a lakosság magyarbarát irányban nyilatkoznék meg.

A békedelegáció útja — Apponyi a magyar válaszról.

Bécs, február 10. (MTI) A magyar békedelegáció Párisba utaztában gróf Apponyi Albert vezetésével ma délután 3 órakor a bécsi keleti pályaudvarra érkezett. A vasúti állomáson Gratz Gusztáv bécsi magyar követ jelent meg a követség több hivatalnokának kíséretében. Nagy számban volt képviselve továbbá a megjelentek sorában a magyar egyesület és a magyar kolónia.

A bécsi magyar egyesület nevében Révy Ferenc miniszteri tanácsos rövid beszédben üdvözölte Apponyi Albert grófot, aki válaszában kijelentette, hogy ő, mint a delegáció összes többi tagjai minden erejüket latba vetik Párisban, hogy elérjék mindazt, ami egyáltalán elérhető. A magyar békedelegációra mindenképp súlyos feladat vár, mert meg van kötve a mozgás minden lehetőségétől és úgyszólván a hadifogoly módjára el van zárva, mert a külvilággal egyáltalán nem érintkezhet, míg ellenségeink szabadon és korlátlanul agitálhatnak ellenünk Párisban.

Időközben dr. Spitzmüller Sándor, az Osztrák-Magyar Bank kormányzója is megjelent a pályaudvaron és meglátogatta Popovics Sándor főmegbízottat, akivel hosszabb ideig tanácskozott.

A békedelegáció vonata délután fél 4 órakor folytatta útját.

A bécsi keleti pályaudvaron gróf Apponyi Albert a magyar és a külföldi sajtó több képviselőjét is fogadta. Részletesen válaszolt a hozzá intézett kérdésekre.

Arra a kérdésre, hogy minő kilátásokkal indult a delegáció mostani párisi útjára, így felelt Apponyi:

— Nehéz választ adni erre a kérdésre, mert nem tudom, meddig terjedő felhatalmazása van a párisi nagyköveti értekezlet tagjainak és azt sem tudom még, hogy egyáltalán lesznek-e szóbeli tárgyalások, vagy sem. Annyit tudok csak, hogy rendkívül gazdag adathalmazzal vagyunk felszerelve. Anyagunk azonban még nem teljes. Legalább még egyheti időre lett volna szükség, hogy anyagunkat teljesen feldolgozhassuk. A nagyköveti értekezlet elé különösen a békeszerződés gazdasági és pénzügyi részére vonatkozólag kimerítő ellenjavaslatokat terjesztek elő.

— Milyen mértékben vár Nagyméltóságod váltóztatásokat, kérdezték az újságírók.

—Minden tekintetben, –  felelte Apponyi. Az összes ellenjavaslatok a népszavazás elvén alapulnak. Sohasem fogjuk Magyarország bármely részének elszakítását elismerni, ha az nem népszavazás alapján történt. A nemzetgyűlésben képviselve nincsenek az elszakított területek és ezért, szerintem, a nemzetgyűlésnek nincs is joga rendelkezni a megszállott területek sorsáról. Népszavazás és újból csak népszavazás, ez az alapja minden ellenérvünknek. Őszintén megvallva, egyáltalán nem látom be, micsoda ellenérvekkel utasíthatnák vissza ezt az álláspontunkat. Előre és a leghatározottabban kijelentjük, hogy el fogjuk ismerni minden népszavazás eredményét, bármit veszítsünk is el ezzel, de erről a nemzetgyűlésnek kell dönteni. Ki fogjuk adni magunkat esetleg a sorsnak, de jogérvényesen nem ismerhetjük el olyan területek elszakítását, amelyek nem küldhették el képviselőiket a nemzetgyűlésre. Gazdasági téren rendkívül beható javaslatokat dolgoztunk ki.

— A románok mindent, amit csak megmozdíthattak, elvittek. Magyarország ínsége ezért rendkívül nagy. A román megszállás nehezen jóvátehető károkat okozott. Ezeket a dolgokat tudomására hozzuk az antanthatalmaknak.

Gróf nagyapponyi Apponyi Albert

Az egyik újságíró azt kérdezte, vajon Magyarországgal szemben is támasztott-e az antant követeléseket bizonyos személyek kiszolgáltatása iránt. Apponyi erre így felelt:

— A szerződés tervezetében van egy erre vonatkozó pont. Ebben a kérdésben épp úgy mint a német kormány, intranzigens álláspontot foglalunk el. Ez a nemzeti becsület dolga. De nem hisszük, hogy az antant ragaszkodni fog ehhez a követeléséhez. Remélem, hogy ez nem is lesz konfliktus tárgya.

— Mikorra remélhető a béke aláírása, — kérdezte az egyik újságíró. Apponyi erre így felelt:

—  Az attól függ, hogy mennyi ideig tart. Amíg az antant megbízottai áttanulmányozzák a mi ellenjavaslatainkat. Ha lelkiismeretesen és komolyan végzik ezt, amit nem vonok kétségbe, akkor meglehetősen sokáig fog tartani.

Egy újságíró ezt kérdezte: Van-e kilátás arra, hogy a bolseviki veszedelmekre tekintettel, az antant bizonyos előnyöket nyújtana Magyarországnak. Apponyi erre így válaszolt:

— A gazdaságilag és katonailag erős Magyarország, amilyen a múlt évszázadokban volt, Nyugateurópa szempontjából védőbástya lehetne.

Apponyi részletesen nyilatkozott még a magyar békeszerződésről és azt mondotta, hogy ez nagyban eltér az eddig kötött békeszerződésektől, mert azok egyikében sem volt a területi kérdésnek olyan nagy szerepe, mint a magyar békében. Hiszen nem kevesebbet, mint földünk kétharmadrészét és lakosságunk kétharmadrészét akarják elvenni tőlünk. Az én véleményem szerint ebben csak a lakosság kifejezett akarata lehet irányadó. Ha a lakosság akarata úgy hangzik, hogy el akar tőlünk szakadni és más államokhoz akar csatlakozni, ám legyen, amíg azonban ez meg nem történik, addig a dolog érvénytelen és tarthatatlan.

Szerbellenes tüntetések Horvátországban.

Zágrábból jelentik: Zágrábban és egész Horvátországban hatalmas szerbellenes tüntetések voltak, amelyeken tiltakoztak Kattarónak (Kotornak)és Dalmáciának Szerbiához való csatolása ellen.

Horthy fővezér a belpolitikáról és a békéről.

Budapest, február 10. Az Est hosszabb beszélgetést közöl Horthy Miklós fővezérrel, aki egyszersmind Assosiated Press tudósítóját is fogadta. A fővezér mindenekelőtt a belpolitikai viszonyokról nyilatkozott. Mint múltkor József főherceg, így ő is a kalandor-politikusok ellen foglalt állást.

— A magyar politikának — mondotta Horthy – egyedüli törekvése ma csak a konszolidáció lehet. A hosszú háború, az ismételt forradalmak, a kommunizmus és az ellenséges megszállás rendkívül megviselték ezt a nemzetet. Számos szerv, amely az ország életműködését szolgálta, szétmállott, megsemmisült. Így elsősorban a hadsereg. Ma mindezek helyreállítása, újjászervezése, jobb és egészséges alapokra fektetése a magyar kormányzat igazi feladata. Pártoskodást, saját erőnk szétforgácsolását, a protekciót és minden korrupciót kérlelhetetlenül ki kell küszöbölni. Nem szabad megengedni, hogy a demagógia és a reklámmal dolgozó kalandor-politikusok az ország kormányát hatalmukba kerítsék. Jellem és tudás adhatja csak meg az érvényesülés lehetőségét, a szerény embereknek is meg kell találniok méltó helyüket. A személyi harcok, tülekedések helyébe minden érték összefogásának kell lépnie. Ha mindannyian összefogunk, akkor nincs szükség sok beszédre, akkor megkezdődhet a munka, amely újraépíti a nemzetet. Üres beszédek helyett többet produkálni, összefogni, dolgozni és akkor Magyarország jövője biztosítva van.

nagybányai Horthy Miklós

A magyar békefeltételekről így vélekedik a fővezér:

— A neuillyi békefeltételek katasztrófát jelentenek nemcsak ránk, hanem egész Középeurópára. Magyarország természetes hatarai között ezeréves fejlődése folyamán alakult ki és a népnek férfias jelleme, valamint az ország geográfiái helyzete Magyarországot a középeurópai egyensúly legfőbb tényezőjévé emelte. Az a komplikált államrendszer, amely a Duna mentén az Északi-tengertől az Adriáig terjed, germánokból, északi és délszlávokból tevődött össze és a magyarságban kapta meg ezt a zárókövet, mely a kupolát egyensúlyban tartja. Most a zárókőből hasogat le az antant darabokat. Magyarország összeomlik, de vele dől az egész épület. Össze akarják törni az Árpádok szilárd művét, amely gerincen hordozta a középeurópai egyensúlyt. Az ellentétek egyre fokozódnak és a  felmerült problémák közül, amelyek a világháborút előidézték, nemhogy egyetlenegy is megoldódhatott volna, hanem ellenkezőleg, valamennyi kiéleződött. Ahány seb Európa testén valaha vérzett, most mind felfakadt. Az erőszakosan legyűrt nemzetekkel szemben életbeléptetett gazdasági rendszabályok a munka produktivitását szüntették meg. Ezzel megölték a munkakedvet és a regenerálódás minden lehetőségét. Mérhetetlen szenvedés és nyomorúság fakadt a békefeltételek révén a világra és ez a béke az antant békéje, tűrhetetlenebbnek látszik a háborúnál.

— A kibontakozás útját — mondotta a fővezér — megjelölni ma még igen nehéz. Jósolásokba bocsátkozni nagyon bajos. Egyet azonban le lehet szögezni: így a viszonyok nem maradhatnak. A napokban olvastam a híres angol nemzetközi jogtudós, Richardson nyilatkozatát, aki azt mondja, hogy a római birodalom bukása óta ilyen zavar, az egyensúly ilyen felborulása, mint most, még nem volt Középeurópában. De rögtön hozzáteszi, hogy ebből a káoszból annak idején a kereszténység született meg és talán most is egy szebb jövő köszönt majd egy emberiségre. Én is optimista vagyok. Hiszem, hogy a sok bajt csak megpróbáltatásra szánta a Mindenható és végeredményképpen megújhodva, talán megtisztulva kerülünk ki az örvényből. Honnan jön majd a megváltó szó, mely az erőszak békéjét megértés szellemével, a kiengesztelődés és a szeretet melegével váltja fel, ezt ma még nem látjuk semmiképpen

— Nem szabad eltitkolnom, folytatta Horthy, az amerikai tudósítóhoz fordulva, hogy nagyon sokat várok Amerikától. Az amerikai Egyesült Államok a napi politikában nagyon gyakorlatias irányt követnek, leghatalmasabb erkölcsi eszmények irányítják és nemzeti múltjuk válságos pillanatokban felemelkedett arra az eszményi magaslatra, amely a durva érdekek érvényesítése helyett, az emberiség legfőbb javainak szolgálatát tűzte ki célul. Amerikában sokszázezer magyar testvér él, akik megdöbbenve látják, hogy mit csinálnak a győzők szerencsétlen országukból és ők tudni fogjak kötelességüket. Fel fogják világosítani a rosszul informált amerikai közvéleményt. Szilárd az a hitem, hogy eljön az az idő, amikor azok, akik a rabszolgaság eltörlése érdekében a véres testvérháborútól sem riadtak vissza, az erőszak békéje által előidézett szolgaságot, amely egész nemzeteket hajt a győzők jármába, tűrhetetlennek fogják érezni és ekkor meglesz az erkölcsi bátorságuk ahhoz, hogy nyíltan a porondra lépjenek és helyreállítsák az emberi megélhetést és a nemzeti élet lehetőségeit Középeurópában.

Végül a népszövetségre került a sor, amelyről ezeket mondotta Horthy Miklós:

— A nemzetek ma két kategóriára oszlanak: Győzőkre és legyőzöttekre. Ameddig ez az osztozás fennmarad, addig a népek szövetségéről beszélni sem lehet. Ameddig csak egy nemzet is szolgasorban él, addig egyetlenegy nemzet sem szabad s nem érezheti magát biztonságban, addig nem fog megszűnni a nemzetközi helyzet feszültsége, amely mindenki számára tűrhetetlenné teszi az atmoszférát. A népek szövetségének annyiban talán mégis haszna lesz, hogy olyan fórumot teremt, ahol a kiáltó igazságtalanságok a világ közvéleménye előtt feltárhatók és így talán meglesz a lehetősége is annak, hogy a bajokat orvosolhassák.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. február 11. 9. évfolyam / 33. szám)