Kiemelt Világunk 

Drezdai horror: A szövetségesek háborús bűnének 75. évfordulója

Hetvenöt éve, 1945. február 13-án éjszaka és február 14-én hajtotta végre Drezda ellen a brit és az amerikai légierő a második világháború egyik legpusztítóbb légitámadását.

Drezda városában 1945. február 13-án egymillióan hajtották volna nyugalomra fejüket. Azon az éjszakán azonban az angol légierő bombázói előbb érkeztek meg az álmoknál.

A szovjetek már a jaltai egyeztetésen követelték, hogy nyugati szövetségeseik az összeköttetési csomópontok elleni légitámadásokkal akadályozzák meg a németeket abban, hogy a nyugatiról csapatokat dobjanak át a keleti frontra. A bombázás tervéről az amerikaiak már február 7-én tájékoztatták Moszkvát.

A szigorúan titkos információk ekkor még több lehetséges célpontról szóltak. Végül Drezdára esett a választás.

Winston Churchill szavai egy, a szovjet követelésnél is vészjóslóbb tervet vetítetettek elő: “A bombázásnak alapvetően a német munkáslakónegyedek ellen kell irányulnia. A jobb körökhöz tartozók házai szellősebben terülnek el, és ezért kényszerűen nagyobb a bombaigényük.”

A kegyetlen szavak a háború során már korábban is többször beigazolódtak, a civil lakosságot egyre gyakrabban érte támadás, a drezdai azonban mindegyiknél pusztítóbb volt.

Egyes szakértők szerint ugyanis a támadás egy atombomba pusztításával volt egyenértékű.

Drezda lakosságának esélye sem volt. A meglepetésszerű támadás kezdetén még a szirénák is csak késve szólaltak meg. A város nyugalmát néhány perccel este tíz után törték meg a szövetségesek gépei: 22 óra 13 perc és 22 óra 21 perc között 244 Lancaster típusú angol bombázó a belváros háromszor öt kilométeres nagyságú területét vette célba, a legsűrűbben lakott kerületekre és a leghíresebb épületekre szórták a robbanó- és gyújtóbombákat. Egyes híradások szerint a 800 brit bombázó két hullámban 400 000 gyújtó- és 4500 robbanóbombát dobott a városra.

A drezdai horrort nem csupán a bombázás, hanem a foszfor által szított tűz és a mérges gázok együtt okozták.

A szövetségesek kegyetlenkedését csak tetézte, hogy az Elba folyó partján menekülőkre többször sorozatot adtak le a gépekről. A kegyelemdöfés másnap érkezett: február 14-én délben a romba dőlt, füstölgő város felett 311 amerikai bombázó jelent meg az égen.

A bombázások áldozatainak számát pontosan megbecsülni ma sem lehet.

Minimum 35 000 ember égett el, fulladt meg az óvóhelyeken, ugyanakkor a kutatók valószínűsítik, hogy ez a szám jóval nagyobb, közel négyszerese is lehet a minimális becslésnek.

Ártatlanok tízezrei vesztek oda, ráadásul a szövetségesek eredeti terve a pusztítás óriási méretei ellenére sem valósult meg, Németország ugyanis nem tört meg, s tovább folytatta harcát…

Related posts