„A békeszerződés tervezete szerint 3 millió magyar kerül a románok, szerbek és csehek uralma alá“

100 éve írták a lapok:

Olaszország javaslata a magyarság javára, Amerika támogatja a magyar békeszerződés revízióját:

— A magyar békedelegátusok nem mehetnek tárgyalni Londonba.

Rotterdam, március 5. A MTI jelenti: A Nieuve Rotterdamische Courant szerinta Times azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Tanács március 2-án főleg a magyar békeföltételekkel foglalkozott. A delegátusok között jelentékeny véleményeltérések merültek fel Olaszország ama javaslata következtében, hogy azokat a határokat, amelyeket a békeszerződés Magyarország és a tótföld, valamint Románia és Jugoszlávia között állapít meg, Magyarország Javára változtassák meg. Az angol delegátusok nyilván támogatták bizonyos fokig ezt a javaslatot, a francia képviselők azonban ellenezték az indítványt. (A MTI ehhez a hírhez megjegyzi, hogy magát azt a tényt, hogy a Legfelsőbb Tanács a magyar delegáció ellenvetésével foglalkozott, más forrásból is megerősítik. A közlemény többi része a Times magánértesülése, amelyért a felelősséget is ezen újság viseli.)

Páris, március 5. (MTI) Az Echo de Paris jelenti Londonból, hogy Nitti tegnap kifejezetten követelte a Magyarország elé terjesztett békefeltételek revízióját. Feltüntette, hogy a békeszerződés tervezete szerint 3 millió magyar kerül a románok, szerbek és csehek uralma alá és azt követelte, hogy a magyarok állal lakott területeket hagyják meg Magyarországnak. Lloyd George, aki visszatért a sir George Clark jelentésében kifejtett eszmékhez, meglehetősen hajlani látszott Nitti javaslataihoz. Az Echo de Paris hozzáteszi, hogy most választani kellett a között, hogy a vegyes, úgy románok, mint jugoszlávok és cseh-szlovákok, mint magyarok által lakott területekét az előbbieknek vagy a magyaroknak utalják-e. A párisi békekonferencia annak idején az első lehetőség mellett döntött, mert azok a szövetségesek érdekeit képviselték. Most elpusztítani készülnek egy olyan művet, amelyet gondosan építettek fel.

Neuilly, március 5. (A MTI szikratávirata.) A Páris: sajtó londoni jelentése szerint Nitti olasz miniszterelnök a Legfelsőbb Tanács legutolsó ülésén kifejezetten követelte a magyar béke revízióját. Az olasz miniszterelnök a mellett foglalt állást, hogy azt a 3 millió magyart, amely a jugoszlávok, a románok és a csehek uralma alá kerül, úgyszintén az általuk lakott területet, adják meg Magyarországnak. Lloyd George sir George Clark jelentése alapján Nitti álláspontja felé hajlott. Az Echo de Parisnak e hírhez fűzött megjegyzései szó szerint a következőképpen hangzanak: Azt kívánják tőlünk, hogy elhagyjuk közép- és nyugateurópai szövetségeseinket és megegyezést keressünk a magyarokkal. Választanunk kell aközött, Magyarországnak ítéljük-e azokat a románokat, jugoszlávokat és szlovákokat, akik a magyarok között elkeveredve élnek, vagy pedig a vegyes területeken lakó magyarokat utaljuk a románokhoz, jugoszlávokhoz és csehekhez. A békeértekezlet nagyon bölcsen a második megoldás mellett nyilatkozott. Most azt ajánlja, hogy az első megoldást fogadjuk el. Ha elvetjük a megoldásnak azt a módját, amely gondolatunk szerint nem jelent sem brutalitást, sem igazságtalanságot, hanem csupán az események következményeinek levonását, ha az engesztelődés politikáját követjük Németországgal és bűntársaival -szemben, akkor a magunk kezével romboljuk le azt a művet, amelyet Párisban több mint egy év munkájával a Legfelsőbb Tanács emelt.

Bécs, március 5. (MTI) A Mittags Journal a következő magánjelentést közli a lap élén: A Legfelsőbb Tanács első olvasásban tárgyalta a magyar békefeltételeket. A Times kijelenti, hogy a tárgyalás holtpontra jutott és az akadályokat aligha lehet áthidalni. A lap élesen megtámadja a békekonferenciát, azt mondja, hogy ezúttal még rosszabbul dolgozott, mint Versaillesben. Az angol közvélemény most a saját szemével láthatta ezt az európai areopagot és megállapíthatta tehetetlenségét, gyengeségét és késedelmeskedését. Egyik elvet a másik után áldozták fel annyiszor, amint a hármastanács valamelyik tágjának a választókerületétől való félelme diktálta. Amint a Times jelenti,

Anglia támogatni akarja az olasz javaslatokat, a franciák azonban ellene foglalnak állást, mert nem akarják, hogy a békeszerződésen lényegesebb módosításokat végezzenek.

Bécs, március 5. A Neue Frei Presse tudósítója jelenti: Nem titok, hogy Nitti olasz miniszterelnök a legutolsó tanácskozások során folytonosan felvetette a békeszerződések revíziójának kérdését. Nem tagadható el, hogy a nemzetközi helyzetben jelentős fordulat ez és következményei nagyfontosságúak lehetnek, hogy már néhány hónappal a versaillesi szertartások után a békeszerződés revíziójának kérdése annak rendje és módja szerint felvetődött. Ennek első megnyilvánulásául tekinthető az is, hogy a Legfelsőbb Tanács már most minden néphez felhívást fog intézni, amelyben Európa gazdasági talpraállításának feltételeit fel fogja sorolni.

London, március 5. A Daily Telegraph jelentése szerint elhatározta a Legfelsőbb Tanács, hogy fenntartja eredeti határozását, mely szerint nem engedi meg a magyar békedelegáció tagjainak, hogy Londonba jöjjenek, vagy hogy szóbeli tárgyalásokat folytassanak. A szövetségesek válaszát a nagykövetek tanácsa fogja Párisba átadni a magyaroknak.

Kopenhága, március 5. (A Bud. Tud. távirata.) A Skandináv Távirati Iroda washingtoni értesülése szerint az Egyesült-Államok Bandholtz tábornok jelentése alapján támogatják a magyar békeszerződés módosítására irányuló akciót. Amerika az Olaszországgal való feszültsége ellenére is ebben a kérdésben Nitti álláspontját teszi magáévá.

A 75 vagon liszt sorsa.

A város által Zsombolyán vásárolt s kifizetett, de a szerbek által feltartóztatott liszt megszerzésére most az utolsó lépést teszi meg a hatóság. Miután a város megbízottainak tárgyalásai a liszt kiengedésére vonatkozólag eredménytelenek, Balogh Károly tanácsnok javaslatára elhatározta a tanács, hogy feliratot intéz a magyar kormányhoz s kéri, hogy diplomáciai úton járjon közbe az antant-misszióknál. A missziók eszközöljék ki a szerb kormánynál a kifizetett és szabályszerű kiviteli engedélyekkel ellátott liszt Szegedre való átengedését. Ha ez a lépés is eredménytelen Ie6z, ugy a város frankban és dinárban vissza fogja követelni a 12 millió korona vételárat, amelyet a lisztért előre kifizetett.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. március 6, 9. évfolyam / 54. szám)