„Nincs területi engedmény, nem engedik meg a népszavazást“

100 éve írták a lapok:

Jelentés a külügyminiszterek értekezletéről.

Hír szerint nincs területi engedmény, s nem engedik meg a népszavazást.

Hága, március 11. A Daily Chronicle részletes jelentést közöl a nagykövetek és külügyminiszterek rendkívüli értekezletéről, amely az angol külügyminisztériumban több óra hosszat tartott és amely Keleteurópa kérdéseivel foglalkozott. A magyar békekérdés — mondja a jelentés — ezerféle komplikációval van összefüggésben és a mai helyzetben a legkeményebb dió. Egyrészről az a törekvés vált uralkodóvá, hogy gyakorlatban keresztülvihetetlen békeszerződést nem szabad kötni, másrészről a magyar kívánalmakkal Románia, Jugoszlávia és Csehország szerződései állanak szemben, amelyek minden változtatás ellen egységesen foglalnak állást. Egyrészről életképes Magyarországot akarnak teremteni, hogy az ne süllyedjen le állandó veszélyképző, ütköző állammá Kelet és Nyugat közölt, amely a folytonos gondot okozó Ausztria szomszédjaként is veszélyessé válhat, másrészről azonban ragaszkodnak az eredeti Clemenceau féle tervezet területi megállapításához is. Mindezek a kérdések alkották tárgyát ennek a rendkívüli értekezletnek, amely most először ült össze. Minden vizsgálat és megfontolás, számos javaslat, és ellenjavaslat ellenére sem lehet a magyar kívánságnak, az egész vonalon keresztülvitt népszavazásnak, a kérdés nehézsége miatt, helyt adni és így végleges megállapodások nem jöhettek létre. Gazdasági tekintetben meg van a hajlandóság nagy koncessziók adására, területi kérdésekben azonban minden ajtó nyitva maradt és senki sem merészelte a závárt becsukni. A legközelebbi napok mindenesetre világosságot fognak hozni a magyar kérdésben, amelynek kikapcsolása Keleteurópa számára állandó bizonytalanságot jelentene. (Bud. Tud.) Hágából jelentik: A Legfőbb Tanács foglalkozott a békedelegáció válaszjegyzékével. A megszállott területek kiürítését illetőleg a magyar álláspont mellett különösen Anglia áll, a környező államok azonban, amelyek az elszakított részeket birtokukba vették, a legenergikusabban állást foglaltak az ellen. A csehek, románok és jugoszlávok természetesen Franciaországhoz fordultak támogatásért amely saját érdekében is oldalukra állt, mert fél, hogy a magyar béke módosítása precedensül szolgálhatna a versaillesi béke megváltoztatása.

Budapest, március 11. A Magyar Távirati Irodának jelentik Neuillyból, hogy a francia és angol lapok tudósítói kedvezőtlen híreket közölnek a külügyminiszterek legutóbbi értekezletéről, illetőleg a magyar ellenjavaslatok sorsáról. A kiszivárgott hírek szerint a békekonferencia nem módosította a magyar határokat és nem rendeli el a népszavazást. Céltalannak mondja a Temps, a francia külügyminisztérium lapja, a népszavazást azért, mert azt a bolgár és osztrák szerződésekben sem engedték meg s mert az csak kellemetlenségeket okozott volna a lakosságnak. (Ez persze a legabszurdabb állítás.)

A szerbek állítólag a jövő héten vonalnak ki Újszegedről.

Hír szerint a szerbek március 15. és 19-e között vonulnak vissza a régi demarkácionális vonalra, amire már meg is tették az előkészületeket. Oroszlámosig vonulnak vissza s kiürítik Újszegedet és a közbeeső községeket.

Simonyi-Semadam a deszignált miniszterelnök.

Simonyi-Semadam Sándor

(Budapesti tudósítás.) Horthy Miklós kormányzó szerdán este Huszár Károlyt, Somsich külügyminisztert, Haller közoktatási, majd Rubinek földművelési minisztert fogadta audiencián. Valamennyien közös megegyezéssel Simonyi-Semadam Sándort, a nemzetgyűlés alelnökét ajánlották miniszterelnöknek, aki este 6 órakor, legutoljára jelent meg kihallgatáson a kormányzónál. Két és negyed óráig tartó audiencia után a kormányzó Simonyi-Semadam Sándort miniszterelnöknek deszignálta. A kijelölt miniszterelnök csütörtökön kezdte meg a tárgyalásokat a felelős minisztérium megalakítására.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. március 12, 9. évfolyam / 59. szám)