A magyarországi szerbek

100 éve írták a lapok:

A magyarországi szerbek.

– Dr. Steuer György államtitkár beszéde.

A Délvidéki Liga szegedi nagygyűlésekor nem közölhettük le egész terjedelmében dr. Steuer György államtitkár magas  nívójú, tartalmas beszédét, amelyet a nemzetiségi kérdésről mondott, de kiemeltük, hogy a beszéd legérdekesebb részlete az, amely a szerbekhez való viszonyunkkal foglalkozik. Ez a rész félremagyarázásokra is adott okot. Nevezetesen olyan vélemények hangzottak el, mintha legalább is elhamarkodottság volna a magyarbarátság fölkínálása a szerbeknek. Ámde most hozzánk jutott a beszéd hiteles szövege. Ebből kitetszik, hogy Steuer államtitkár propagálja ugyan a szerb-magyar közeledést, egy esetleg ellenkező közvéleménnyel szemben is, ennek ő is alapfeltételéül köti ki Magyarország területi integritását. Dr. Steuer államtitkár beszédének idevonatkozó részét szó szerint közöljük:

Magyarországnak szerb népe a kultúrának sokkalta magasabb fokán áll és lényegesen nagyobb jólétnek örvend, mint a szerbiai lakosság. Vallási és iskolai ügyekben a magyarországi szerbek sokkal nagyobb szabadságot és autonómiát élveztek, mint akár a magyarok, vagy a németek. Tanítót, papot és püspököt szabadon választhattak maguknak. Azokat a szerb vallásfelekezet iskolákat pedig, amelyek saját anyagi erejükből magukat nem tudták fenntartani, a magyar állam támogatta. Így pl. Újvidéken egy szerb irodalmi társaság (Matica Srpska), szerb főgimnázium, szerb leánynevelőintézet, szerb színház és egyéb szerb kulturális intézmények állanak fenn, ami által a magyarországi szerb kultúra magukra a szerbiai kulturális törekvésekre is irányadó és fejlesztő befolyást gyakorolt s nem csekély azoknak a Délmagyarországból származó szerbeknek a száma sem, akik Szerbia közéletében kimagasló és irányadó szerepet játszanak.

Nem kellett a szerb népnek Magyarországon faji sajátosságait megtagadni, évszázadok óta laknak a szerbek a Bácskában és a Bánságban anélkül, hogy gazdasági, kulturális és erkölcsi fejlődésüknek bármiféle akadálya lett volna és sem a Bánságban, sem a Bácskában nem volt tulajdonképpen nemzetiségi kérdés. A különböző népek egymással a legteljesebb egyetértésben éltek és csak a politikai agitátorok egyenetlenkedtek, mesterségesen szították a nemzetiségi ellentéteket és vetették el az irredenta politika magvait.

A magyarországi szerbek a magyar impérium visszaállítása után sóvárognak és egyes lelkiismeretlen vezetőket okolnak azzal, hogy sorsuk megrosszabboddását előidézték.

A magyarok és szerbek gazdasági és földrajzi helyzetüknél, múltjuknál, történelmüknél és hagyományaiknál fogva egymásra vannak utalva. Mind a magyarok, mind a szerbek szabadságszeretet és függetlenség legnemesebb idealizmusától vannak eltelve és ezekért az ideálokért legtöbb vért ontottak. Magyar és szerb hősök közösen védték a nyugati kultúrát a törökök ellen, a nyugat azonban ezt a két egymásra utalt népet mindig összeveszítette. A magyar nép az osztrák diplomácia ügyefogyottságának volt kitéve, a szerb népet pedig az orosz pánszlávizmus lidércfénye vakította el és így viszálykodásba kerültek egymással. Ez a két szabadságszerető nép rabláncaiktól megszabadítva együttműködésre van hivatva. Ez az együttműködés azonban csak a népszabadság és kultúra, valamint a magyar állam integritása alapján lehetséges. A szerb nép zöme nem osztja a nagyszerbek fantasztikus törekvéseit, hanem Magyarországgal békében és barátságban akar élni.

Mikor az 1919. év nyarán a kommunizmus alatt Délmagyarországba menekültem és körutat tettem alsó Bácskában és a Bánátban, alkalmam volt a szerb nép hangulatát megismernem. Mikor a Dunán Újvidéktől Belgrádon és Pancsován keresztül Nagybecskerekre utaztam, a hajón, mint egyszerű ismeretlen utas a királysági szerbekkel, szerb katonákkal Jugoszlávia közállapotairól behatóan eszmecserét folytattam. Az egyik szerb katona szóról-szóra a következőket mondotta: „Svaki hoće veliku Srbiju, veliku Rumuniju, hoće da bude takva ko velika Amerika ili velika Engleska, ali niko ne misi na to da srpski narod ništa više neće, nego kruh i mir”. (Mindenki akarja Nagyszerbiát, Nagyromániát, azt akarja, hogy oly nagy legyen, mint nagy Amerika vagy nagy Anglia, de senki sem gondol arra, hogy a szerb nép nem kíván mást, mint kenyeret és békét.) A magyar és szerb nép rokontermészetű nép: A magyar épp úgy, mint a szerb nép szabadság- és vendégszerető, lelkes, víg, élénk, mélyérzésű, heves és lobbanékony, amily hű barát, épp oly ádáz ellenség. Az antant is azonban összeveszítette a magyar és szerb népet. A szép és gazdag Bánátban — amint ezt nekem onnan megírták — elnyomás, terror, kizsákmányolás, korrupció s a legféktelenebb türelmetlenség orgiáit üli. Az antant győzelme elvakította a népeket. Ha a szerb és magyar nép most a világháború után, mikor közös ellenségüktől, a régi osztrák hatalomtól megszabadultak, nem jön tudatára annak hogy egymásra van utalva, az együttműködés szükségét fel nem ismeri és a Bánát Magyarországtól a bánáti nép akarata ellenére elszakítják, Európa békéje állandóan veszélyeztetve lesz, a bánáti nép által évszázadokon át teremtett kultúra elpusztul.

Dr. Steuer György

A magyar és szerb nép egymásrautaltságának és együttműködésének a szükségéről a közvélemény még nem alakult ki. Mikor a magyar és szerb barátság szüksége mellett, gyermekkoromtól kezdve, közéleti, főleg Torontál vármegyében főispáni működésem alkalmával az általam legnagyobb jóindulattal és igazságszeretettel vezetett szerb nép körében szerzett rendkívül értékes tapasztalataim alapján állást foglalok, csak önlelkiismeretemnek és magyar hazám iránti kötelezettségnek teszek eleget. Az esetleg ellenkező közvéleménnyel szemben hivatkozhatok álláspontomat igazoló tapasztalataim egész tárházára, de hivatkozom Deák Ferencnek, Magyarország egyik legbölcsebb államférfiának következő szavaira:

„Tisztelem én a közvélemény hatalmát és tudom, hogy az oly hatalom, mely vagy elsodor, vagy eltipor. De tudom azt is, hogy izgatott időben gyakran felette nehéz elhatározni, mi a valóságos közvélemény, mert minden ember hajlandó közvéleménynek tekintem azt, amit maga óhajt s több ízben tapasztaltam, hogy nem a leghangosabb szó volt a valóságos közvélemény. De van egy hű barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, kivel én sohasem alkuszom, mert parancsát szentnek tartom s kinek neheztelését magamra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekinteném s ezen hű barátom — önlelkiismeretem!“

Önlelkiismeretem, amint azt már hangoztattam, azt sugalja, hogy a  magyar és szerb nép egymásra van utalva, együttműködése Európa békéje érdekében szükséges, de ez csak a népszabadság, kultúra és Magyarország területi integritása alapján lehetséges. Magyarország földrajzi és gazdasági egységét, ha az antant esetleg karddal szétvágja, visszaállítjuk majd a legyőzhetetlen kultúra fegyvereivel!

A magyar béketárgyalások elhúzódása.

Budapest, március 12. A Magyar Kurír jelenti Genfből: Azokkal a hírekkel szemben, amelyek szerint a béketárgyalások elhúzódása hátrányos következményekkel járnak Magyarországra, a Magyar Kurír genfi tudósítója előtt egy Párisból legközelebb Budapestre induló antant-diplomata a következő kijelentést tette: — A magyar béketárgyalások még sokáig el fognak húzódni és hamarosan döntésre nem lehet számítani. Ez a késedelem egyébként kedvező hangulat jele.

Budapest, március 12. A Budapesti Tudósító jelenti Hágából: A Newyork Herald párisi szikratávirata szerint a magyar jegyzékekre a Legfelsőbb Tanács még ezen a héten akart válaszolni. Tekintettel azonban arra, hogy az örménykérdés és a török probléma hirtelen fölbukkant és sürgős megoldást kíván, a magyar béketárgyalások befejezése most újból halasztást szenved.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. március 13, 9. évfolyam / 60. szám)

Simonyi-Semadam Sándor,

a dezignált miniszterelnök, csütörtökön délelőtt megkezdte tárgyalásait kormányalakítás céljából. Először Hallerral, majd Rubinekkel tárgyalt. Rubinekkel a megegyezés nem sikerült. Simonyi egységes kormányzópártot akar, Rubinek ellenben koalíciót, melyben a kisgazdapárté legyen a belügyi és több fontos tárca. Simonyi nem hajlandó annyi tárcát, amennyit Rubinek követél, a kisgazdapártnak átengedni, a belügyit legkevésbé. Mindazonáltal Simonyi nem tekinti misszióját meghiúsultnak annál kevésbbé, mert Horthy kormányzó is felszólította, hogy tárgyalásait a pártokkal az eddigi kudarcok ellenére is folytassa az eddigi alapon (egys. kormányzópárt).

A nemzeti hadsereg csapatai 11-én bevonultak Debrecenbe.

A fogadtatás lelkes volt. A város lobogódíszt öltött.

(Forrás: Egri Népújság, 1920. március 13/ 60. szám).

A felvidéki népszámlálás eredménye.

Pozsony. A cseh-szlovák kormány — mint annak idején jelentették a lapok — a Felvidéken népszámlálást rendelt el. A minden oldalról megnyilvánult terror s az adatoknak hamis beállítása dacára olyan statisztikai adatok kerültek nyilvánosságra, amelyek élénken illusztrálják a felvidéki magyarság számbeli nagy arányát. Az iskolákról készített kimutatás adatai szerint 702 állami, — most már cseh-szlovák — iskola, 1236 római katolikus, 427 ágostai evangélikus, 33 református, 137 görögkatolikus, 48 zsidó felekezeti, továbbá 80 községi és 23 magániskola működik a felvidéken. Ezzel szemben 688 azoknak az iskoláknak a száma, amelyekben a tannyelv még magyar és 281 különböző nyelvű tanintézet van.

(Forrás: Esztergom és Vidéke, 1920. március 13/ 60. szám)