100 éve írták: „Revíziót!”
100 éve írták a lapok:
A békedelegáció tagjainak legnagyobb része gróf Apponyi Alberttel együtt még ezen a héten elhagyja Párist. Budapestre érkezik. A hazamenetel gondolatát két körülmény érlelte meg. Az egyik az hogy — ellentétben a francia sajtó tendenciózus jelentéseivel — a magyar békefeltételek változatlan fenntartása vagy módosítása tekintetében a londoni konferencia nem hozott végleges döntést. Biztos tudomásunk van arról, hogy a szövetséges hatalmak békebizottságai (ezek között természetesen a román, szerb és cseh delegációk is), még mindig tárgyalják jegyzékeinket és e sorok írásakor a Quai d’Orsayn még nem készültek el a nekünk adandó válasszal. Határozottan reméljük, hogy egyes kérdésekben kifogásaink és előterjesztéseink meghallgatásra találnak. Miután azonban valószínűnek látszik, hogy a békeértekezlet húsvét előtt nem készül el a válasszal, a közbeeső időt, gróf Apponyi és a főmegbizottak felhasználni szeretnék, hogy közvetetten érintkezésbe lépjenek az új kormánnyal és annak, valamint a nemzetgyűlésnek a felfogásával és az ország hangulatával megismerkedjenek.
Ha várakozásunk ellenére az entente válaszát még az ünnepek előtt kézbesítenék, a visszautazás haladéktalanul megtörténik, mert, mint már többször jeleztem, gróf Apponyi Albert nem hajlandó oly szerződést aláírni, mely a népszavazás elrendelése nélkül akarná Magyarországot területének csaknem kétharmad részétől megfosztani. Miként 1871-ben Elzász és Lotharingia kérdésében a franciáknál, úgy most nálunk szintén a nemzetgyűlésnek kell döntenie. A magyar nemzet képviselői soha nem állottak súlyosabb dilemma előtt, mint amilyenbe most a balvégzet juttatta őket. De meg kell oldaniuk s hogy döntésük elhamarkodott ne legyen, feltétlenül szükséges meghallgatniok azok felvilágosításait és véleményét, kiknek alkalmuk nyílt az európai helyzetet alaposan tanulmányozni és a jövő lehetőségeiről tájékozódást szerezni.
A magyar békeszerződés feltételeit még a múlt évben állapították meg, azóta lényegesen megváltozott az általános politikai helyzet és különösen a nagyhatalmaknak egymáshoz való viszonya. Még nincs itt az ideje a részletes fejtegetéseknek, még kevésbé a következtetések nyilvános levonásának, arra azonban rámutathatunk, hogy az Egyesült Államok a Versailles-i szerződés ratifikálásának megtagadásával nemcsak, végleg megpecsételték az ententetól való elszakadásukat, de egyúttal illuzóriussá tették a népszövetségi intézmény működését is. Rámutathatunk továbbá a szövetségesek politikájának megváltozására Oroszország irányában, melyet annak felismerése kényszerített ki, hogy a kontinens jelenlegi viszonyai közt a győztes országokat is gazdasági katasztrófa fenyegeti, ha a termelés kicserélése meg nem kezdődik valamennyi állam között. Nem titok, hogy Anglia és Franciaország felfogása a németekkel szemben, valamint a török kérdés megoldását illetően eltérést mutat s azt is tudjuk, hogy Olaszország a magyar békefeltételek megváltoztatását javasolta. A fontosabb jelenségek mellé kell soroznunk Jugoszlávia kínos vajúdásait, melyek a franciák által oly melegen istápolt, egységes nagy délszláv állam avortálásaval fognak végződni, Románia belső politikájának kríziseit, és Csehország pénzügyi bajait.
Mindezek a tények és jelenségek azt bizonyítják, hogy a békekonferencia a múlt évben sem a tényleges helyzetet, nem ismerte kellőképpen, sem eléggé előrelátó nem volt. Ma már minden elfogulatlan politikusnak és lelkiismeretes államférfinak be kell ismernie, hogy a versaillesi, saint-germaini és neuillyi békeszerződések eredeti formájukban fenn nem tarthatók. A revízió gondolata, az egyetlen Franciaországot kivéve, mindenütt, utat kezd törni, de végül itt is be fogják látni, hogy az egész Európa társadalmi berendezését fenyegető mozgalmak megfékezésére és az erőszakos intézkedések által teremtett irredentizmusok elkerülhetetlen következményeinek s az újabb véres összetűzéseknek meggátlására csak egy mód van : kellő időben revízió alá venni a megkötött szerződéseket.
Ha nem tudnánk, hogy az entente-hatalmakat előzetes szerződések kötik amaz igények érvényesítésére, melyeket Magyarország szomszédai és közvetetten ellenségei területi integritásunk rovására emeltek, még remélni lehetne, hogy okulva az eddigi békeszerződések tarthatatlanságán, a mienket már most revízió alá veszik. Azonban számolnunk kell azzal, hogy a nagyhatalmak kis szövetségesei mereven ragaszkodnak szerződéssel biztosított követeléseikhez s az entente kénytelen, lesz azokat szankcionálni.
Helyesebb, ha a legrosszabbra készül el a magyar nemzet: olyan válaszra, mely a határok tekintetében fen tartja a januárban átnyújtott feltételek rendelkezéseit. Nem kell miatta gyászlobogókat kitűzni. Férfias nyugalma a nemzetnek egy pillanatra se tűnjék el. Határozzunk majd a szerződés aláírásáról ama biztos tudatban, hogy a revízió el nem maradhat.
Töri fejét az entente a magyar békeszerződésen.
London, márc. 27. A Daily Cronicle hosszabb cikkben foglalkozik a még hátralevő török és magyar békeszerződés végleges szövegezésével és azt írja, hogy különösen a magyar béke megkötése körül az utóbbi napokban súlyos nézeteltérések származtak, a nagykövetek tanácsában. Anglia arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magyar békeföltételeket a beterjesztett kifogások alapján lényegesen módosítani kell, míg Franciaország és a közvetlenül érdekelt államok a rideg elutasítás mellett vannak. Az ellentétek éppen a magyar kérdésben olyan mélyrehatóak, hogy jóidőbe fog telni, míg azokat sikerül áthidalni. A lap Apponyi nagy sikerének tudja be, hogy a magyar kérdést alapos vizsgálat tárgyává tette az entente konferenciája.
(Forrás: Nemzeti Újság, 1920. március 28, 2. évfolyam/ 76. szám)
