100 éve az egész munkásság sztrájkba lépett Szabadkán

100 éve írták a lapok:

Általános sztrájk Szabadkán.

Szegedről jelentik: Megbízható értesülések szerint Szabadkán az általános nyomor és a megszállók tűrhetetlen magatartása miatt az egész munkásság sztrájkba lépett. A szerb hatóságok tehetetlenek a sztrájkolokkal szemben.

Elégett Rákóczi titkos levéltára

 Szombathelyről jelentik, hogy rövid idővel ezelőtt Vasvörösvárott az Erdődy grófok ősi kastélya kigyulladt és pótolhatatlan történelmi emlékeivel, a család évszázadokon át összegyűjtött műkincseivel sok millió korona értékben a lángok martaléka lett. Mint most a részletes tűzvizsgálat megállapította, a kastéllyal együtt elpusztult Rákóczi Ferenc fejedelem titkos levéltára is, amely a kastély egyik toronyszobájában volt elhelyezve. Az elhamvadt kincsek között van Mátyás király trónkárpitja is, amely IV. Károly koronázásakor mint koronázási baldachin szerepelt.

(Forrás: Nemzeti Újság, 1920. április  3, 2. évfolyam/ 81. szám)

Angol felszólalások Magyarország érdekében.

— Apponyi Albert a békéről. —

London, április 2. A Telegraph Compagnie jelenti : Az angol felsőház minapi vitájának nagy eseménye volt néhány felszólalás Magyarországról és a magyar békeszerződésről. Lord Newton a magyar békeszerződés kapcsán kérdést intézett a kormányhoz, vajon a békeszerződés revízióját végleg visszautasították-e. Úgy látszik — mondotta — nincsenek tisztában azzal, hogy milyen szigorú és nyomasztó feltételeket szabtak Magyarországnak. A szerződés értelmében Magyarország lakosságát 7 millióra csökkentették le, az ország területének kétharmadrészét lecsatolták és más országokba kebelezték be. Az ilyen módon elszakított magyar lakosság kénytelen volna a saját magasabb rendű civilizációját alacsonyabb rendűvel felcserélni. Magyarországot borzasztó gazdasági csapás érné, ha ezt a békeszerződést megvalósítanák, az ország nem maradna életképes. A legborzasztóbb az volna, hogy 3 és félmillió magyart, mint állatot, egyik országból a másikba terelnének. Magyarország — mondja — sohasem állott Angliával háborúban és Angolországgal szemben barátságos érzelmű volt.

Newton, a magyar- és igazságbarát angol arisztokrata

Bryce beszéde során kifejtette, hogy a bosszú békéjének következményeképpen intő például álljon Ausztria. Mindent meg kell tenni abban az irányban, hogy meggyőződjünk a lakosság igazi érzelmeiről. A tervbevett magyar békeszerződés megvalósítása Magyarországra nézve katasztrófát jelentene.

A kormány nevében Crawford lord kijelentette, hogy a magyar békeszerződés annyiban különbözik minden más békeszerződéstől, hogy a békekötés hónapokon át elhúzódott, mert Magyarországnak nem volt tárgyalásra alkalmas kormánya. Crawford biztosította a Házat, hogy semmi esetre sem fogják figyelmen kívül hagyni a magyar álláspontot és végül kijelentette, hogy a többi szövetséges értesítése nélkül nem tehet közléseket a Legfelsőbb Tanács munkájának végleges eredményéről.

A MTI jelenti: Csütörtökön este 9 óra 50 perckor érkezett haza a keleti pályaudvaron Neuillyből gróf Apponyi Albert vezetésével a magyar békedelegáció. A delegátusokat több állomáson üdvözölték, Győrben Fetser Antal püspök üdvözölte a küldöttség élén gróf Apponyi Albertet és a békedelegációt. Komáromban az érkezőket többszáz főnyi küldöttség várta, melynek szónoka lelkes szavakkal köszöntötte a hazatérő békedelegációt. Az üdvözlésre gróf Apponyi rövid beszédet mondott. A kelenföldi pályaudvaron dr. Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök és Mattyasovszky György főkapitány fogadta Apponyit, aki itt kiszállt a vonatból és automobilon lakására hajtatott, a delegáció tagjai különvonaton tovább folytatták útjukat a keleti pályaudvarra. Mivel a delegáció múltkori fogadásánál óriási tömeg tolongolt, csütörtökön este karhatalmi csapaton kívül Benitzky Tamás főparancsnok vezetésével nagyobb számú rendőrcsapat is kivonult a pályaudvarra. A N. U. munkatársa megkérdezte gróf Apponyi Albertet arra vonatkozóan, miért jött haza a delegáció? Apponyi a következőket mondotta:

— Hazajöttünk két ok miatt. Az egyik az, hogy a Legfőbb Tanács még nem készült el a válasszal és nem valószínű, hogy húsvét előtt eljuttassa hozzánk. Az ünnepeket tehát felakarjuk használni arra, hogy az új kormánnyal és a pártok vezetőivel közvetlen érintkezésbe lépjünk. Hamarább is hazajöhettünk volna, de amíg meg volt a reménye annak, hogy közvetlen érintkezés létesülhet a békekonferencia és a delegáció között és amíg szükség volt kiegészítő jegyzékek benyújtására, nem tartottuk helyesnek elhagyni Neuillyt. Mi remélhettük, hogy változtatni fognak a régi tárgyalási módon, mert hiszen egyetlen államot sem fenyegetett olyan területi veszteség, mint Magyarországot. Teljes kétharmadrészétő akarnak megfosztani bennünket. Sajnos, élőszóval nem fejthettük ki álláspontunkat. Most is csak ismételhetem, hogy nincsenek vérmes reményeink a békedelegáció működésének eredményét illetően. De a nemzetnek tisztába kell lennie azzal, hogy az ország sorsa nem a békeszerződésen dől el. Információk, benyomások és megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a magyar nemzet a népek családjában elfoglalja az őt megillető helyet, ha a józan belátással halad a belső konszolidáció útján. Már a békeszerződés aláírásakor remélhetjük a revízió bekövetkezését, annak előfeltétele azonban a rend, nyugalom és munka.

Budapest, április 2. Egy hírlapíró beszélgetést folytatott a Párisból hazaérkezett gróf Teleki Pállal, aki a következőket mondotta:

— Azt, hogy a békekonferencia válaszjegyzéke késedelmeskedésének békefeltételeink alakulása szempontjából van-e különösebb jelentősége, nem tudhatjuk. Én azonban ezt nem tartom valószínűnek. Nem remélem a békefeltételek megváltoztatását. Nem is vártam soha, de tudtam, hogy ezek a békefeltételek, ha egyáltalán lehet őket békefeltételeknek nevezni, Magyarországot illetően súllyal nem bíró feltételek csupán. A súly Németországon és a német békén van. A magyar békét egyszerűen azért kellett olyan módon kialakítani, amint az a feltételekben történt, mert a német béke már készen állt. Az antant államférfiak is nagyon jól tudják, hogy a magyar béke igazságtalan, rossz és végrehajthatatlan követeléseket tartalmaz, mégis ragaszkodnak hozzá, mert nincs számukra más út.

Budapest, április 2. A Politikai Tudósító illetékes helyen szerzett értesülése szerint a legfőbb tanács sanremoi munkaprogramját a. főtitkári hivatal már megállapította. A legfelsőbb tanács április 10-től május 1-ig kizáróan a magyar és török békeszerződés pontozatainak végleges megállapításait tárgyalja. A magyar békeszerződést május hó első felében nyújtják át a magyar delegációnak. A legfelsőbb tanács szeptember folyamán fel fog oszlani.

Páris, április 2. (Szikratávirat) A nagykövetek értekezlete folytatólag tárgyalta és befejezte a magyar békeküldöttség észrevételeire adandó válaszát. Ugyancsak megszerkesztették a kísérőlevelet is, amelyet a szövetségesek válaszához fognak csatolni. (MTI)

(Forrás: Délmagyarország, 1920. április 3, 9. évfolyam / 77. szám).