Május 6.

100 éve írták a lapok:

A megpróbáltatásokban gazdag magyar nemzet történelmébe beiktatódik  tehát a leggyászosabb dátum, az az örökké emlékezetes maradó nap, amelyen küldötteinknek átnyújtják a békeszerződést, hogy aláírjuk. Vannak, akik bizonyos jelekből következtetve, amelyeket a nyilvánosság számára eddig senki sem konkretizált, kedvező várakozással tekintenek a csütörtöki nap elé. A magyar közvélemény nagyobbik része közben leküzdhetetlen, bár érthető szenvedéllyel találgatja, vajon megtagadjuk-e a békeokmány aláírását vagy sem. Nem ismerjük azokat a kedvező jeleket, amelyekből egyesek a béketervezet igazságtalanságainak enyhítésére következtetnek. De keservesen tudjuk, hogy az eredeti békeszerződés oly elbírhatatlanul súlyos volt, hogy minden legkisebb enyhítés, amelyet Európának két év óta való urai megengednek rajta, csak levegőhöz juttat, amelyet egészen el akartak zárni tőlünk. Érintetlenül marad azonban az a szándék, hogy Magyarországot feldarabolják és több mint ezer év óta egységes testét szomszédai között felosszák. A ránk szakadó csapás hihetetlenül súlyos, méretei túlnőnek minden katasztrófán, mely a magyar nemzetet érte. Erdélyben, ahonnan kiindulva akarta Martinuzzi egész Magyarországot visszaszerezni, a megszálló román csapatok ezentúl otthon lesznek. Kassa, a kurucváros, hol Rákóczi fejedelem hamvai nyugszanak, egy ideig most már Csehország dísze lesz. És a gazdag Bánát, melyet a magyarok mellett leginkább nemzethű svábok laknak, Románia és Szerbia között kerül feloszlásra. Változhat-e most már megvalósításra kerülő elhatározás rettenetességén, hogy mi aláírjuk a békeszerződést vagy pedig megtagadjuk az aláírását? De tovább megyünk: jelentene-e az ország területi integritásáról való lemondást, ha a békeokmányt aláírnánk? Ezeket azért hangsúlyozzuk, mert fontosnak tartjuk, hogy a magyar nemzet épp a megpróbáltatások e legnehezebb óráiban adja higgadtságának legékesebb jelét. Annak eldöntését, hogy aláírjuk-e a békeszerződést vagy se, bízza azokra, akiket bizalmával megtiszteli, akikben ezután sem fog csalatkozni, mert bizonyára minden következménnyel számolva fogják meghozni döntésüket. Azt pedig, hogy Apponyi, Teleki és a többiek a nemzet életbevágó érdekeire lesznek tekintettel és hogy birtokában vannak e döntéshez szükséges minden adatnak, fölösleges bizonyítani. A társadalomra most már a cselekvés órája ütött. Európának meg kellett értenie, lehet, hogy meg is értette, ha demonstráltunk eddigi szép épségünk csúfos megcsonkítása ellen. Európa meg fogja érteni, ha eddig meg nem értette, hogy feldarabolásunkba soha bele nem nyugodhatunk. De látni kell Európának, hogy az ország fösvényül meghagyott kicsinyke területén egy életerős, kultúrában gazdag, erkölcseiben regenerálódott, gazdaságilag versenyképes nép él és szorgoskodik. Látni kell Európának, hogy e nép megint trónjára emelte a jogrendet. Látni kell, hogy itt most már mindenki kaptafája mellett ül és dolgozik. A demonstráción túl most ez a legfőbb kötelességünk: dolgozni, dolgozni és dolgozni. A kereskedő, aki becsületesen vesz és elad, az iparos, aki szolidan gyárt, a földműves, aki egy tenyérnyi földet se hagy megmunkálatlanul, a munkás, aki keményen megfogja a szerszámot, mind-mind a területi integritásért is dolgozik. Ha május 6-ika megőrizhetné annak a történelmi nevezetességét is, hogy a magyar társadalom e napon tette meg e nemzetmentő alkotó munka első mély kapavágásait …

A magyar békeszerződés átadása.

— A békedelegáció nem írja alá a szerződést. —

A P. N. munkatársa a béke aláírása dolgában beszélgetést folytatott Rubinek Gyula földművelésügyi miniszterrel, aki a következőket mondotta neki: — A békedelegáció valószínűleg nem fogja aláírni a békeszerződést és így a kormánynak lesz a feladata, hogy aláírásról gondoskodjék. Lehetséges, hogy arra csak később fog sor kerülni. A nemzetgyűlés csak ősszel fog a béke ratifikálásával foglalkozni. Ha május 16-án csakugyan publikussá válik az antant válasza a magyar jegyzékre, úgy alkalmasint kormányelnöki bejelentés formájában kerül szóba a békekötés dolga a nemzetgyűlésen, esetleg egy deklarációval kapcsolatban. Az U. N. jelenti: A Mittagspost genfi jelentést közöl, hogy az ottani diplomáciai körökben annak a meggyőződésnek adnak kifejezést, hogy Magyarország a békefeltételek gyakorlati értelmezése körül a legnagyobb jóakaratra számíthat, különösen Anglia részéről. Erről a békeszerződés ratifikációja után a Budapesten működő jóvátételi bizottság magatartása tanúságot fog tenni. A békeszerződés rendelkezésének érdemleges megváltoztatására nem lehet számítani és politikai szempontból nem volna okos dolog Magyarországon e tekintetben várakozásokat kelteni, mert a csalódásba magyarok heves vérmérséklete mellett könnyen súlyos következményekkel járhatna.

Ötszáz magyart utasítottak ki Szabadkáról.

Budapestről jelentik azt a Szabadkáról kerülő úton érkezett hírt, hogy Szabadkáról a múltkori „a jugoszlávok ellen irányuló puccsból” kifolyólag 500 magyar állampolgárt utasítottak ki családjukkal együtt a városból. Különvonatokon a magyar demarkációs vonalra szállították őket. Ezenkívül a haditörvényszék rögtönitélő eljárással 300 személyt ítélt el.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. május 6, 9. évfolyam / 103. szám).