Gróf Teleki beszámolója a nemzetgyűlésen az antant békeföltételeiről

100 éve írták a lapok:

Budapest, május 10. A nemzetgyűlés hétfői ülését gróf Teleki Pál külügyminiszter nagy beszámolója foglalta le a békeszerződésről és kísérőleveléről, amelyet az egész ország nagy érdeklődéssel várt. A kísérőlevél valamivel udvariasabb hangú, mint azt az első hivatalos jelentések ismertették, ez azonban semmit sem változtat az antant béketanácsának kegyetlen határozatán. A kísérőlevél konkrétumai közül a rutén népszavazásra, a csendőrségi létszámra, a municiógyártásra, a hajóállományra, jóvátételre ás a Dunamedence ügyeire vonatkozó némi engedményeket kell kiemelnünk.

 Gróf Teleki Pál a megfontolás, józanság és a hazafias cselekedet szükségét hangoztatta a nemzetgyűlésen. Apponyi szellemében kíván dolgozni, elvetve párt- és osztálykülönbséget a haza érdekeben. Bejelentette, hogy a békedelegáció sürgős táviratot intézett Párisba, amelyben a baranyai területek haladéktalan kiürítését kérjük.

A nemzetgyűlés hétfői üléséről az alábbi tudósítás számol be:

Fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök az ülést.

Az elnök bejelenti, hogy harmincnál több képviselő kérte a nemzetgyűlés összehívását. A nemzetgyűlést ezért összehívta. Felolvassa az összehívás tárgyában benyújtott kérvényt.

A külügyminiszter beszéde.

Az elnöki bejelentések után Teleki Pál külügyminiszter szólalt fel:

— Tisztelt nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy a világtörténelmileg súlyos pillanatokban, amelyek hazánk egész jövő életére kihatással vannak, a Ház elvárja a külügyminisztertől, hogy amint a válasz a békeszerződésre megérkezett és amint a békeszerződés újabb formája megjött, szót emeljen a Ház előtt, ezt bejelentse és elmondja azt, amit ezzel kapcsolatban a nemzetgyűlésnek és a nemzetnek tudnia kell. (Halljuk, halljuk!)

— Most, amikor felszólalok, érzem e pillanatokban, hogy a nemzet olyan súlyos helyzetben van, amilyenben nemzetünk életében aligha volt. De miként a nemzet a múltnak megrázkódtatásain átment és a megrázkódtatások dacára fennmaradt és nemzeti életerejét fenntartotta, épp úgy át fogjuk élni ezt is. Amint ezelőtt felvirult a nemzet, fel fog virulni ezután is. (igaz, úgy van!) Ebből a szempontból ítélem meg a mostani pillanatot és azokat, amiket elmondok, ebből a szempontból, ilyen látószögből akarom tekinteni.

— Az egész közvélemény és az egész sajtó súlyos szavakkal megdöbbenéssel ítélte meg azokat a feltételeket, amelyeket nekünk szabtak.

— Én alig hiszem, hogy bárhol a világon volna olyan ember, akiben az emberiességnek és a pártatlanságnak még csak egy szemernyi része van, aki túlkeményeknek találná ezeket a szavakat és túlnagynak  a felzúdulást, amelyet a nemzetnek át kell éreznie ebben a pillanatban, amikor a válaszútra került, amikor ezeket a feltételeket megkapja. Hiszen a külföld közvéleménye is elítéli ezt a szerződést, elítéli ezt az egész koncepciót, amelynek alapján felépülnek az összes békeszerződések, amelyeknek integráns része a magyar békeszerződés.

— A békeszerződés által mesterségesen teremtett helyzetből lassanként kell majd átmenni abba a helyzetbe, amelyet Európa kíván, ami egyedül lehetséges és természetes: az egészséges egyensúly helyzetébe. Ez nehéz lesz, mert sokat romboltunk. Az, hogy a belátás a külföldön is kezd érvényre jutni, valamint az a meggyőződés, hogy az igazságnak érvényre kell jutnia, ad nekünk erőt a jövőre, erőt a dolgozásra, erőt a szenvedésre és erőt arra, hogy ma higgadtan ítéljünk.

A szerződés részletei.

Ezután áttért Teleki a békeszerződés részleteire.

— Két okmányt adtak át nekünk: Az egyik maga a békére adott válasz, a másik a kísérőlevél. Az erről megjelent közlemények nem egészen hitelesek. A kísérőlevél jelentőségét tulajdonképpen három szempontból kell megítélni: Elsősorban a hangja, azután az eredeti béketervezettel szemben foglalt engedmények vagy enyhítések tekintetében és végül ama okadatolások tekintetében, amelyeket a változatlanul maradt szerződési pontozatokra nézve tartalmaz.

— Amennyiben ebben a súlyos helyzetben egyáltalán lehetséges, némi megnyugvással konstatálhatom, hogy ennek a levélnek hangja egészen más, mint volt az osztrák és a német békedelegációknak átadott kísérőlevél hangja. Ebben mindenesetre olyan tényt látok, amely a jobbszándéku belátásnak, a jobb akaratnak tényezője és a jobb akarat érvényre jutásának jele. Ebben része van tagadhatatlanul annak is, hogy a magyar békeszerződés az összes békék közül a legrosszabb. (úgy van, úgy van!) Az összes nemzetek közül, amelyeket a béke érint, ez a béke a magyar nemzetre nézve a legkegyetlenebb. Ezért válik a kísérőlevélben az udvariasság helyenként valóságos mentegetődzéssé azokért a hibákért, amelyeket benne elkövettek. Az antant belátja azokat a súlyos hibákat, amelyeket a határoknak az a megállapítása okoz, amelyet a békemű meghatároz, de azt hiszi, hogy a néprajzi eloszlásnak megfelelőbb határok megvonása még  sokkal nagyobb hibákat hozna, még sokkal nehezebb lenne. Azok a határok, amelyekről eredetileg szó volt, teljesen ki vannak kapcsolva és két extrém álláspont áll egymással szemben: a mi álláspontunk és a bennünket körülvevő népek imperialista álláspontja.

— A kísérőlevélnek közzétett verziója szerint az egyik passzus úgy hangzik, hogy ezeréves birtoklásunk jogtalan volt. A hiteles szöveg nem így hangzik. A hiteles szövegben úgy van, hogy az ezeréves birtoklás sem jogcím akkor, amikor az ilyen birtoklás már jogtalanná vált, jogtalannak látszik. Tehát bizonyos változtatás van itt. De még ebben a formájában is e helyről ezt az indokolást vissza kell utasítanom. (Úgy van, úgy van ! Általános élénk helyeslés és taps.)

— Egy másik passzusa a kísérőlevélnek, amelyre szintén rá kell mutatnom, a népszavazás fölösleges voltának indokolása. — Ez az indokolás azt mondja, hogy 1918 október és november havában az elszakított területeken a nép már nyilatkozott. (Felkiáltások : Igen, de épp ellenkezőleg) A nép nyilatkozott, azaz nyilatkoztak sokan, de nyilatkoztak jobbra is, balra is. A rózsahegyi határozatnak meg volt a maga ellenhatározata. A németek csak egy irányban nyilatkoztak.

Bleyer Jakab nemzetiségi miniszter közbekiált: Magyarország mellett!

Gróf Teleki Pál: A gyulafehérvári határozat, hogy kik által, minő kiküldöttek, vagy megbízottak által hozatott, azt mi tudjuk. Ennek következtében ez az indokolás nem áll meg. Azt mondja a kisétő irat, hogy mivel ma már nem tudja a határokat megváltoztatni, amidőn majd a határmegállapitó-bizottságok munkájukat megkezdik, szabadságukban fog állani, hogy e tárgyban a népek szövetségének tanácsához jelentést legyenek, mely esetben e tanács felajánlhatja jószolgálatait a határok olyan megválogatására, amit a határkijelölő bizottság is alkalmasnak tart. Bbben az engedményben lehet egy bizonyos jelentőség, de csak akkor, ha a határkijelölő bizottságok a nekik adott szabadsággal, a nekik adott alkalommal úgy élnek, hogy erkölcsi kötelességüknek fogják tartani ezzel a szabadsággal élni, de jogukat feltétlenül és minden egyes esetben gyakorolják ott, hol azt Európának akár anyagi érdeke, akár erkölcsi érdeke megkívánja, hogy ne maradjon Európában jogtalanság, igazságtalanság és kegyetlenség.

Módosítások.

Ezután áttért Teleki a ruthén-kérdésre.

Gróf Teleki Pál: Rátérek a kísérőlevél egy konkrétabb passzusára, amely kimondja, hogy a ruthének minden időben kifejezést adhatnak hovatartozandóságuknak és akkor a népszövetség így fog határozni. Ebben csak akkor láthatunk engedményt, ha a ruthének igazi akarata megnyilvánulhat a választásokon. Feltételeznünk kell azt a jószándékot az antantról, hogy gondoskodni fog arról, hogy a ruthén nép akaratát katonai és más befolyástól menten is kifejezhessük.

A harmadik engedmény illetve enyhítés a népszövetségbe való belépés lehetősége.

Ezután röviden áttér a békeszerződés passzusaira, amennyiben az egyes passzusokra adott válaszokat tegnapelőtt éjszaka óta megállapíthatták. A népszövetség kérdésében nem történt változás, a határokra vonatkozó közlés pedig a kísérőlevélben van. A kisebbségi jogok tekintetében annyi módosítás történt, hogy felvették ugyanazokat a pontokat a szerbeknél és románoknál, amelyek eddig hiányoztak a magyar békeszerződésből, amit tulajdonképen csak azért  konstatálunk, hogy a nagyhatalmak és az államok között kisebbségek védelmére szerződések jöttek létre. Ennyi történt, de konkrét módosításainkat nem fogadták el, mert mint mondták, azok súlyos komplikációkat idéztek volna elő.

A katonai paragrafusokban bizonyos engedményeket tettek, így a csendőrség létszámán, muníciógyártás, a folyami járművek felemelése tekintetében. A hadifoglyok kérdése volt az egyetlen, amire Párisban választ kaptunk és a hadifoglyok hazaszállítása már meg is indult. Az anyagi lehetőségről azonban nekünk kell gondoskodnunk. A jóvátétel kérdésében bizonyos jóakaratot tapasztaltunk, amennyiben a kommunizmus és különösen a román magszállás alatt történt károk is tekintetbe vétetnek.

A jóvátételi bizottság e károk számbavételével fogja megállapítani a továbbiakat. Ez vonatkozik a vasúti anyag visszaadására.

 A műkincsekre vonatkozólag azt a jelentékeny engedményt kaptuk, hogy elismerik  Magyarország jogát az Ausztria területén levő műkincsekre.

A pénzügyrendelkezésekben jóformán semmi sem változott, de a bankjegyek fedezésére vonatkozó kívánságaink tekintetében kilátásba helyezték a jóvátételi bizottságnak adandó utasítást. Általában nemcsak pénzügyi, hanem más kívánságok tekintetében sok mindent utasítottak a jóvátételi bizottsághoz.

Kértük, hogy a tőlünk elszakítani szándékolt területekkel bizonyos ideig szabad forgalom tartassék meg. Ezt azzal az indoklással nem honorálták, hogy az új vámsorompókat jelentene az új államok régi és új teste között.

A vasutak tekintetében nem kaptunk különös engedményeket. A cseh-szlovák államnak a fiumei és nagykanizsai vasúti összeköttetése tekintetében egy később összeülő bizottság fog dönteni. A Duna komplexumára vonatkozólag is hasonló választ kaptunk. A végleges rendszabályokat a Duna-bizottság fogja meghatározni.

A legnagyobb és legfontosabb engedménynek, amelyet a válaszjegyzék biztosít a számunkra, azt tartom, hogy figyelmeztetjük a konferenciát arra, hogy most nemcsak Magyarországot darabolják fel, hanem Középeurópa egész vízrajzi rendszerét. Azt indítványoztuk, hogy egy a Duna-bizottsághoz hasonló bizottság intézze a Középduna medencéjének ügyeit. Ezt  a kérést honorálták, a bizottságot fel is állítják.

Az utolsó részében kielégítő felvilágosítást kaptunk arra nézve, hogy a 8 órai munkaidő megállapítása a mezőgazdasági munkásokra nem vonatkozik, ami természetes is. Ezekben volt szerencsém ismertetni a részleteket. A szerződés rossz, nagyon rossz. (Felkiáltások: Gonosz is!)

Gróf Teleki Pál: Az, hogy udvarias hangon van írva, nem enyhít a rossz feltételeken. A mi szerződésünk súlyosabb és rosszabb, mint a többi.

„Történelmi magaslatról.”

A részletekből vissza akarok térni az általánosságra, hogy történelmi magaslatról tudjuk meg itt helyzetünket. A nemzetek nemcsak élőkből állanak, hanem holtakból és a születendő generációkból is. A megholtak tetteiből merítjük az erőt a jövő küzdelemre. Én elismerem azt, hogy ez a generáció nagyon szerencsétlen, de az összetartás, ami összeforrasztja azt a kevés embert, akik magyaroknak vallják magukat, azt dac érlelte meg, hogy inkább egy teljes feloszlatás, inkább egy Lengyelország. (Úgy van a Ház több oldalán.)

Szmrecsányi György: Addig nem lesz béke, míg együtt nem leszünk.

Gróf Teleki Pál külügyminiszter: Ezt a törekvést bár természetes volna, nem szabad végrehajthatónak mondani: Nem akarom a lengyelek érdemeit kicsinyelni, de ők nagyhatalmaktól voltak körülvéve, míg ránk egy csomó apró ellenség leselkedik. (Felkiáltások: Piszok, apró zsiványok !)

Gróf Teleki Pál: A magyar mindig nagy volt a szerencsétlenség óráiban. Ha veszekedett is, az utolsó órában fel tudott emelkedni. Tudtunk nagyok lenni, mert hátrafelé nagy perspektívája van nemzetünknek és éppen e miatt jövendőnk felé nagy perspektívák nyílnak. A békekonferencián meg tudtuk mutatni, hogy fellépésünk nem az életért való könyörgés, hanem az élni akarás jele volt. Nemzetünk nagy patriarchája meg tudta ütni ezt a hangot, minden szavából kiérzeti, hogy nemzetünk élni fog, nemzetünk kulturája és élni akarása megmarad. A mai szituációt nem tudom máshoz hasonlítani, mint Mohácshoz és abból a sírból is kiemelkedtünk. Sok pont lesz, amelyet az idejövő missziók nem döntenek majd el paragrafusok szerint, hanem a józan ész diktálta követelmények érdekében. Megfontolásra, józanságra és hazafias cselekedetre van szükség. Ne lássunk ma pártokát, ne lássunk ma osztályokat, ne lássunk ma különbséget magyar és magyar között. Áldozzuk fel az egyéni ambíciókat, dolgozzunk abban a szellemben, melyet gróf Apponyi Albert (lelkes éljenzés), a magyar békedelegáció elnöke honosított meg. Ha ebben a szellemben haladunk tovább, akkor meg fogjuk oldani azt a nehéz kérdést, ami reánk vár. Ezzel a kérdéssel fordulok a nemzetgyűléshez, méltóztassék megvitatni ezeket a kérdéseket. A parlament akkor fog a szerződéssel foglalkozni, amikor a tiszai, baranyai és más eddig megszállott területek képviselői is itt lesznek. Ennek kapcsán említem meg, hogy a békedelegáció tegnapelőtt sürgős táviratot intézett Párisba a baranyai területek azonnal való kiürítése iránt. Akkor majd foglalkozni fogunk a békeszerződéssel. Addig is méltóztassék tudomásul venni, amit beterjesztettünk és tessék azt a külügyi bizottság elé utasítani. (Helyeslés.)

Ezután Dömötör Mihály belügyminiszter beterjeszti a tiszántúli választásokra vonatkozó törvényjavaslatot.

Rakovszky István elnök javaslatára a Ház elhatározza, hogy a legközelebbi ülést -holnap délelőtt 10 órakor tartja és napirendre a miniszterek felelősségre vonásáról szóló törvényjavaslatot tűzi ki. Az ülés negyed 1 óra után ért véget.

Öt napi haladék a béke aláírására.

Budapest, május 10. Az eredeti békeszerződés hiteles francianyelvű szövegét szombaton este hozta Budapestre Praznovszky Iván. Vasárnap délelőtt a külügyminisztériumban igyekeztek a jegyzéket feldolgozni, délután öt órakor pedig Simonyi-Semadam miniszterelnök elnöklete alatt értekezlet volt, mely éjjel 12 órakor végződött. Teleki bemutatta a szerződés eredeti szöveg, amiről aztán beható vita indult meg, de határozat semmiféle irányban nem történt. A békebizottságból még gróf Bethlen István és gróf Csáky István visszamaradtak Párisban, ahonnan most azt jelentik, hogy a konferencia titkárságától 5 napi haladékot kaptunk a békefeltételekre adandó végleges válasz átadására.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. május 11, 9. évfolyam / 107. szám).