Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd írja alá a békét

100 éve írták a lapok:

A béke. — Dr. Benárd és Drasche Alfréd írja alá a békét. — A delegáció elutazott Párisba. — Tiltakozik az ország.

A békeszerződés aláírására kiküldendő delegációt a kormány nagy nehézségek között, csak az utolsó percben tudta összeállítani, mert a külügyminiszter megszállott területről származván, nem jöhetett számításba, a minisztertanács által felkért Soós honvédelmi miniszter pedig visszaadta megbízatását. Az összes miniszterek közül egyedül Benárd vállalta elismerésre méltó önfeláldozással a legnépszerűtlenebb feladat elvégzését: a ránk kényszerített béke aláírását, s így a tegnapi minisztertanács határozata alapján a békeszerződést a magyar kormány nevében Dr. Benárd-Ágoston munkaügyi és népjóléti miniszter, továbbá Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter fogja aláírni.

Tegnap este 9 órakor robogott ki a keleti pályaudvarról az a vonat, melyen Benárd Ágoston, Drasche-Lázár Alfréd, Csáky Imre és István gróf, és Kállay Tibor államtitkár, a budapesti francia missió részéről pedig gróf Sermage őrnagy Párisba utaztak. A vonat indulása előtt Benárd miniszter a következőkben nyilatkozott. Elképzelhető, hogy a legfájdalmasabb lelkiállapotban indulok ezen útra, hogy aláírjam a békeszerződésnek nevezett önkényes határozatot, azonban azzal a határozott meggyőződéssel írom alá, hogy ez nem a mi hősi halálunk megpecsételése lesz, hanem örökös memento, mely kétszeres munkára és kitartásra fog serkenteni mindenkit, aki magyar, hogy tetszhalálunkból ismét életre keljünk.

A béke aláírása napján az ország ismét felemeli tiltakozó szavát. A Területvédő Liga elhatározta, hogy a szomorú napon megkoszorúzzák Petőfi és Vörösmarty szobrát s a Kossuth mauzóleumot. Az egyházi hatóságok Budapesten s az egész országban meghúzatják a harangokat. Az üzletek egy fél, esetleg egy órára becsuknak, a villamosok megállnak. Ezek lesznek a tiltakozás külső formái, melyek minden magyar mély szomorúságának lesznek méltóságteljesen komor megnyilvánulása.

(Forrás: Egri Népújság – napilap, 1920. június 2, 27 évf. / 125. szám)

Nyugatmagyarország is elveszett.

Megdöbbenve olvassuk, hogy termékeny, iparilag fejlett országrészünk is a békének esett áldozatul. Hiába volt minden reményeket keltő szépítés, hiába volt a csűrés-csavarás, hiába a tiltakozás és demonstráció; amit az entente elhatározott, azt végre is hajtja. És most még vannak naiv lelkek, akik abban bizakodnak, hogy évszázados ellenségünk Ausztria önként fog lemondani reá nézve ezen éléskamráról.

(Forrás: Esztergom és Vidéke, 1920. június 2 13 / 125. szám)

Vándorló vármegye.

Zentai tisztviselők Halason, — „Kidobattak” és „átdobattak” a demarkációs vonalon.

Múlt számunkban csak röviden emlékeztünk meg arról. hogy Bácsmegye tisztikara, segédszemélyzete családtagjaikkal együtt, mintegy száznyolcvanan Halasra jöttek. Itt két napig tartózkodtak s innét Jánoshalmára mentek, ott várják meg, míg a szerbek kiürítik a bajai háromszöget, azután bevonulnak Bajára és átveszik a közigazgatást.

Százötvenkilenc megyei alkalmazott közül a szerbek felszólítására csak hatan tették le a hivatalos esküt, mire a többieket kiutasították. Egy részeges szerb pópa lett az alispán, aki kiutasító végzését így szövegezte meg: százötvenhárom volt megyei alkalmazott „kidobatik“ és „átdobatik“ a demarkációs vonalon. A kiutasítottak között volt több megyei hajdú, aki nem is tudott jól magyarul, de nem volt hajlandó  szolgálni á szerbeket.”

Egyébként értesülésünk szerint a napokban már kiürítik a szerbek a  bajai háromszöget.

A halasi vagon lakók.

Szabadkáról kiüldözött magyar vasutasok tanyáján.

III.

A magyar lakosság helyzete hovatovább tűrhetetlenné válik Szabadkán. Esti órákban nem tanácsos az utcára lépni, mert lépten-nyomon megállítja az embert egy katonai vagy polgári őrjárat s nem kell arra semmi ok, hogy bevigyék a rendőrség börtönébe s ott össze-vissza verjék, elég, ha magyar az illető. Egyébként a rendőrség fogdái már hónapok óta olyan túlzsúfoltak, hogy az épület pincéi és padlása is tele van foglyokkal. A padlásról „véletlenül“ lezuhannak az emberek, vagy „öngyilkos szándékból“ teszik ezt. Valójában a szerb pribékek dobálják le áldozataikat.

Szerb katonaság száz emberből sem áll Szabadkán, sőt egész Bácskában sincs ötszáz szerb katona. Bácskai benszülött szerbek vállalkoznak mindenütt a rendőri és katonai szolgálatra. Ezek még kegyetlenebbek, mint a szerbiai katonák.

(…)

A közbiztonsági állapot Szabadkán, de az egész Bácskában a hihető legrosszabb, a legnagyobb tolvajok és rablók a benszülött rendőrök és katonák. A zsidókat a szerbek nem szeretik s már többször volt szó róla, hogy Magyarországba küldik őket.

Jellemző, hogy milyen erőszakosak a Szabadkára nagy számban beköltözött szerbek, hogy egy mozi előadás alatt a helyiség belső berendezését csak azért rombolták le, mert egy filmen magyar magyarázó felírás is volt. Most mindig elsötétítik a termet, amikor a magyar magyarázó szövegre kerül a sor.

(Vége)

(Forrás: Halasi Újság, 1920. június 2. / 2. évfolyam 44. szám)