Trianon gazdasági hatásai – XIII. rész

100 éve írták a lapok:

A békeszerződés gazdasági hatásai.

Dr. Kresz Károly előadása.

XIII.

A fennálló államadósságok megosztása különféle szempontok szerint történik. Azon állam-adósságok, amelyek vasutakkal, bányákkal stb. külön biztosítva voltak, (dettes gagées) a Jóvátételi Bizottság határozata szerint annak alapján osztatnak meg, hogy az illető vagyonrész, amely a kölcsön biztosítására szolgál, mely állam szuverenitása alá fog tartozni.[1]A háború előtti egyéb, címleteken alapuló államadósságok (dettes non gagées) a Jóvátételi Bizottság által olyan arány szerint állapíttatnak meg, amelyet az elszakadó területek és a megmaradó Magyarország teherviselőképességére nézve a Jóvátételi Bizottság méltányosnak tart. Az államnak a háború előtt keletkezett mindazon adósságait, amelyek alapján címletek ki nem bocsáttattak, Magyarország egyedül tartozik viselni.[2]

A hadikölcsönök azon részéért, amelyre vonatkozó cimletek a megmaradó magyar állam területén találtatnak, a magyar állam szavatol, míg Romániát, Szerbiát, a nekik jutó területen található hadikölcsönökért felelősség nem terheli, de viszont sem ezen államok, sem polgáraik nem emelhetnek igényt Magyarország ellen.[3] Rendkívül sérelmes ez a pont azért, mert részben lombardirozások, részben az elszakadó területekről történt menekülések folytán és általában azért, mert Budapest az egész ország pénzügyi és hiteléletében oly predomináló szerepet játszott, aránytalanul sok hadikölcsönkötvény van a megmaradó ország területén. Még súlyosabb és teljesen igazságtalan, hogy a külföldön elhelyezett hadikölcsönökért kizárólag és egyedül Magyarország felelős.

Magyarország felelős továbbá mindazokért, melyek nem hadikölcsön formájában vétettek fel, tehát nevezetesen a hadiszállításokból eredő kifizetetlen tartozásoknak quota szerint Magyarországra eső részéért,[4] az államnak az Osztrák- Magyar banknál fennálló sokmilliárdos tartozásáért és Ausztriával egyetemben mindazokért a bankjegyekért, amelyek a külföldön vannak.[5] Békedelegációnk, mint a legutóbb közzétett jegyzékből kitűnik, igen logikus érvekkel ezzel szemben azt kívánta, hogy a háborús adósságok is ugyanazon alapelvek szerint osztassanak fel Magyarország és a jogutód államok között, mint a címleteken alapuló egyéb háború előtti államadósságok.

Nézzük meg végül azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint Magyarország jövendő kereskedelmi külpolitikáját tartozik irányítani.

A szerződés valamennyi entente-országra nézve a legnagyobb kedvezmény elvét állapítja meg, vagyis bármely vámkedvezmény vagy előnyös vámtétel, amelyet akármelyik országnak nyújtunk, automatice érvénybe lép valamennyi entente-országra vonatkozólag.[6] Hiszen már a békében is kötöttünk külkereskedelmi szerződéseket a legnagyobb kedvezmény elve alapján, azonban ezek mindig reciprocitáson alapultak, vagyis csak annak az országnak adtuk meg ezt az előnyt, amely ugyanazt részünkre is biztosította, míg most mi a magunk részéről kötelesek leszünk ezt az entente-államoknak nyújtani, anélkül, hogy viszonosságban részesülnénk, úgy hogy ők velünk szemben kereskedelempolitikai tekintetben teljesen szabad kezet tartanak fenn és termékeinkre olyan vámokat fognak kivethetni, ahogyan az nekik tetszik.

Trianon gazdasági hatásai – I. rész

Trianon gazdasági hatásai – II. rész

Trianon gazdasági hatásai – III. rész

Trianon gazdasági hatásai – IV. rész

Trianon gazdasági hatásai – V. rész

Trianon gazdasági hatásai – VI. rész

Trianon gazdasági hatásai – VII. rész

Trianon gazdasági hatásai – VIII. rész

Trianon gazdasági hatásai – IX. rész

Trianon gazdasági hatásai – X. rész

Trianon gazdasági hatásai – XI. rész

Trianon gazdasági hatásai – XII. rész

[1] IX. rész 186. §. 1.

[2] IX. rész 186. §. 2.

[3] IX. rész 188 §.

[4] IX. rész 288. §. utolsó bekezdés.

[5] IX. rész 189. §.

[6] X. rész 200-203. §.

 (Folyt. köv.)

A menekültek.

Szomorú vonatok hozzák, napról-napra hozzák menekült véreinket. A sötét gond és a bizonytalan jövő az útitársuk, a vagon a szállásuk.

A „vagonlakók!“

Sok új fogalommal ismertetett meg bennünket a háború és a forradalom, de kevésben van annyi tragikum összepréselve, mint ebben az egy szóban.

Elhagyott otthon, éhség, hideg nélkülözés, hajléktalanság, részvétlenség : mind benne vannak ebben a szóban.

Részvétlenségről beszéltünk. A gondoktól elgyötört társadalom már fásultan fogadja a magyarság e modern mártírjait.

— Mért nem maradtak otthon ? — hangzik a cinikus kérdés — ott legalább a nemzeti eszmét képviselték volna!

Mások humoros oldaláról próbálják a kérdést felfogni.

— így nyári időben egészen kellemes lehet a hüs vagonokban lakni! Aztán nincs is minden humor nélkül, mikor a vagon úrnői a szemben lévő ajtóból intézik el nézeteltéréseiket.

A vagonlakók sorsában most fordulat készül. A máv érvényesíteni kívánja jogát a vagonokhoz. Pár nap kérdése s a vagonlakókat kilakoltatják. De hová ?

Ez a kérdés Eger városában is égetően aktuális. A máv igénye a vagonokhoz egészen magától értetődik. A termés szállításának ideje következik. Szükség van kocsiparkunk minden egységére. De mit csináljanak a szegény vagon- lakók? Mit csinál Eger város ? Történt-e már ebben a kérdésben intézkedés ?

Akár barakkok építése, akár nem használt középületek lakhatóvá tétele útján, de gondoskodnunk kell a vagonlakókról.

Ha Budapest gondoskodni tud a vagon- lakók ezreinek elhelyezéséről, akkor Eger is gondoskodhatik arról a pár családról, kik révedező szemmel, kétségbeesett tekintettel ostromolnak egy kis odúért, hol meghúzódhatnak.

Jó lesz a jövőre is gondolni. Mert a menekültek mártíriuma nem ért véget. Nagy azoknak a száma, kik magyarságuk és hazaszeretetük füzétől hajtva, vagy a megszállók szekatúráit nem bírva, még ezután fognak bebocsáttatást kérni. Ennek megoldására nagyobb koncepciójú tervet kérünk.

 „A magyar béke nem lehet állandó“.

A Gazette Lausanne legutóbbi száma cikket közöl arról a nemzeti gyászról, mely a magyar népet érte a kegyetlen békefeltételek miatt. A cikk írója beszélgetett Teleki külügyminiszterrel is, s mint írja, azzal a benyomással távozott a külügyminisztertől, hogy a magyar béke nem lehet állandó.

Békés képviselője fogadalmat tett oláhoknak.

Nagy az izgalom a városban. Felterjesztéssel fordulnak a nemzetgyűléshez. A képviselő elmenekült. Békésről jelentik a Virradatnak, hogy ott nagy izgalom Kolozsi Endre a város most megválasztott kisgazda képviselője ellen, mert megtudták, hogy az oláh megszállás idején hűségfogalmat tett a megszálló csapatok kezébe. Kolozsi kedden akarta átvenni a mandátumot, azonban a választó polgárság elől menekülnie kellett. A csendőrség nyitott neki utat a tömeg között. A választók félterjesztéssel akarnak élni a nemzetgyűléshez, hogy az árulót ne fogadja kebelébe.

(Forrás: Egri Népújság – napilap, 1920. június 24. 19. évf. / 143. szám;   1920. június 26. 19. évf. / 145. szám)

Véres lázadás Belényesen.

Békéscsaba. Megbízható forrásból arról értesülünk, hogy a biharmegyei Belényes község román lakossága fellázadt az oláh határvédő csapatok ellen, amiért nem engedték őket a magyar Alföldre átmenni aratni. A Nagyváradról kirendelt oláh helyőrség és az elkeseredett lakosság között valóságos harc fejlődött ki, melynek számos halottja és súlyos sebesültje volt, úgy, hogy a sebesültek elszállítására több vasúti kocsi volt csak elegendő.

(Forrás: Esztergom és Vidéke, 1920. június 26, 15 évf / 144. szám).