Topolya: három hete végezték el a nővéreken a covid-tesztet, egy hete megvannak az eredmények, de az illetékesek ezeket nem tárták fel! Miért?
Forrásaink szerint Topolyán nemcsak a covid, hanem a káosz is tombol mind az egészségügy, mind általában a közélet terén (részletek: ITT).
Megpróbáltunk utánanézni a zűrzavaros jelenségeknek. Szimpla kérdéseket tettünk fel, amelyekre konkrét válaszokat vártunk. Ezáltal több kétely eloszlatására kerülhetett volna sor.
Rá kellett azonban jönnünk, hogy a hozzánk forduló topolyai polgárok nem hiába panaszkodnak valamiféle sajátos helyi információzárlatra, a hírek akadozó áramlására. Pedig közérdekű témakról van szó, amelyek befolyásolják a lakosság életszínvonalát, sőt, ez esetben az egészségét is.
Egyebek mellett
a következő kérdésekre szerettünk volna választ kapni (a topolyaiakkal együtt):
Milyen a pillanatnyi (reális) covid-helyzet? Hányan fertőződtek meg, hányan kerültek (és vannak) válságos állapotban, hányan gyógyultak ki a betegségből, hogyan alakult a betegek számának mozgása községi szinten az elmúlt hónapokban?
Az egészségház személyzetén három hete elvégezték a covid teszteket, egy hete megérkeztek az eredmények, de az érintettekkel ezeket még mindig nem közölték. Miért?
(A hozzánk forduló nővérek nemcsak a saját, hanem elsősorban az általuk ápolt páciensek egészségéért aggódnak).
Igaz-e, hogy az egészségház továbbra is felszereléshiányban szenved (maszkok, kesztyűk, fertőtlenítőszerek)?
És egy kérdés, amely nem vonatkozik közvetlenül a covidválságra, de már jó ideje foglalkoztatja a topolyai nyilvánosság egy részét: igaz-e, hogy az egészségház által használt járművek zömét nem regisztrálták?
A fenti kérdéseket tegnap megpróbáltuk feltenni az egészségház igazgatónőjének, Kálóczi Dórának, továbbá a tikárnőjének, valamint az intézmény jogászának és főnővérének.
Az igazgatónő elérhetetlennek bizonyult a vezetékes munkahelyi és a mobilszámán egyaránt. Titkárnőjén keresztül meghagytuk neki a telefonszámunkát, de nem jelentkezett.
A többiek kedvesek voltak, de
nem érezték magukat kompetensnek, hogy tájékoztatással szolgáljanak.
A páciensek jogvédelmi tanácsosával, Mák Árpáddal is beszéltünk. Tőle azt a választ kaptuk, hogy
nem rendelkezik a kért információkkal, de egyébként sem kompetens, hogy tájékoztatást adjon ebben a témakörben.
Meglepődött, amikor közöltük vele, hogy az egészségház nővéreinek egy része fel akarja őt keresni.
Időközben az egyik nővér felhívta a figyelmünket a tanácsos községi honlapon is feltüntetett hatáskörére és feladataira. Az egyik ilyen a „tájékoztatásra való jog”. Ezzel kapcsolatban a nővérben felmerültek a következő logikus kérdések:
Vajon a tájékoztatásra való jog miért nem alkalmazható megelőzésként?
Miért nem nyilvánosak az elvégzett tesztek adatai?
(A nővér tudomása szerint nem is a vírusra tesztelték őket, hanem az ellentestek jelenlétét nézték, aminek az eredménye semmire sem ad választ. Mi volt ezzel a cél: hogy a cselekvés látszatát keltsék?)
„A páciensek biztonságára való jog” is a tanácsos feladatai közé tartozik. Ennek kapcsán a nővér felteszi a kérdést: Vajon biztonságos-e ha a páciens elmegy az egészségházba, miközben a városban azt hallja, hogy van fertőzött egészségügyi dolgozó, de nem tudja ki az? Mert ezt még maguk a dolgozók sem tudják.
A nővért (csakúgy mint az egész nyilvánosságot) továbbá az is érdekli: vajon a páciensek jogvédelmi tanácsosa csak akkor tesz lépéseket, amikor már megtörtént a baj, és a páciens feljelentést tesz, vagy ezt megelőzendő olyan (szervezési, biztonsági) körülményeket kellene teremteni, hogy arra ne kerüljön sor?
Sok tehát a megválaszolatlan kérdés. A topolyai polgárok önhibájukon kívül teljes információs sötétségben botorkálnak, ami tovább fokozza a nyugtalanságot és a bizonytalanságot.
Félő, hogy ez így marad, végül pedig senkit sem vonnak felelősségre.
(fotó: maxmonting.com)
