Délvidék Kiemelt 

Mi lesz veled szerbiai nemzeti kisebbségi sajtó?

A Vajdasági Független Újságíró Egyesület (NDNV) szervezésében, szeptember 4-én, online konferencián mutatták be a Nemzeti kisebbségi médiák c. kutatást és elemzést [“Mediji na jezicima nacionalnih manjina – istraživanje i analiza”].

Az analízist Nedim Sejdinović újságíró, médiaszakértő készítette el, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) felkérésére.

Egyik kulcsfontosságú megállapítása: „A nemzeti kisebbségi médiák és azok, amelyek nemzeti kisebbségi nyelvű műsort sugároznak, leginkább a nemzeti tanácsok befolyásának problémájával szembesülnek a szerkesztéspolitikára, függetlenül attól, hogy a nemzeti tanács az alapító, vagy sem”.

Példaként Pressburger Csaba 2011-es leváltását emelte ki, valamint annak a hat munkavállalójának az esetét, akiknek egy előre elkészített terv alapján megszűnt a munkaviszonyuk a Magyar Szóban (ketten időközben pert nyertek a Magyar Szó Lapkiadó Kft. ellen).

– Ezek az esetek is bizonyítják, hogy ezzel a kérdéskörrel nagyon komolyan kell foglalkozni, és törvényes szabályozással rendezni kell a kialakult helyzetet – mondta Sejdinović.

– Ilyen értelemben rossz, hogy nincsenek mechanizmusok, amelyek biztosítanák a nemzeti kisebbségi médiák önálló szerkesztéspolitikáját, és ez által a média pluralizmusát, valamint a sugárzott műsorok minőségét – tette hozzá.

Az elemzés arra is rámutat, hogy a nemzeti tanácsoknak jelentős szerepük van a média a pályázatok alapján való (társ)pénzelésében és ilyen módon befolyásolhatják a magántulajdonban lévő médiát is.

Nagy problémaként említette továbbá, hogy „jelentős számú média magánosításától számított öt éves határidő az idén és jövőre letelik, amivel megszűnik a program tartalmának folytonosságára vonatkozó kötelezettség, illetve a tulajdonosok számára többé nem lesz kötelező a kisebbségi nyelvű program sugárzása”.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke – Szabad Magyar Szó írása szerint – „a konferencián másodikként felolvasta az előre megírt véleményét, amelyben igen erős kifejezésekkel, többször is elfogultsággal vádolta meg a szerzőt, közölte, hogy az elemzés nem adott egy objektív képet a szerbiai helyzetről, s visszautasította a nemzeti tanácsokra vonatkozó állításokat”. (Hajnal Jenő felszólalását a konferenciáról készült videón– ismeretlen okból kifolyólag – nem lehet megtalálni.)

Az MNT alapította Magyar Szó napilap tudósításában arra is kitért, hogy Hajnal Jenő szerint „éppen a nemzeti tanácsok által alapított sajtó teremti meg a szükséges médiapluralizmust, garantálja a kisebbségek saját nyelven történő tájékoztatása jogának megvalósítását”.

Az MNT elnöke – az írás szerint – felrótta az EBESZ-nek, hogy „figyelmének középpontjába helyezi a sajtószabadság kérdését”, hogy „megfeledkezik annak az országnak az alkotmányos rendelkezéseiről, amelyben tevékenykedik”, amivel „ellehetetleníti az együttműködés minden formáját”, „s veszélybe sodorja egy kiegyensúlyozott (egyszólamú – B. A.) rendszernek a felbomlását”.

Más szóval, minden alap nélkül letámadta az EBESZ-t, a párbeszéd és a tények ütköztetése helyett! „Megírt véleményében” Hajnal tovább is ment. Szerinte – vagy azok szerint, akik a véleményét megírták – ez „veszélybe sodorja egy kiegyensúlyozott rendszernek a felbomlását”, „ami aztán a regionális stabilitás szempontjából is rendkívül ártalmas lenne”. Azt azonban, hogy ez a „rendkívüli ártalom” miből állna, már nem részletezte. Mint ahogy azt sem, mit tesz a nemzeti tanács a privatizációs határidő lejárta után a nemzeti kisebbségi tájékoztatás biztosítására.

Hajnal felszólalására többen is reagáltak, de senki sem támogatta. Sejdinović elmondta, meglepődött az éles hangnemen, hiszen elemzésében sehol nem szólt arról, hogy csökkenteni kellene a nemzeti tanácsok jogait a tájékoztatás terén. Arról viszont beszélt, hogy „a nemzeti tanácsok felelőssége abban van, hogy az újságírás minősége javuljon, hogy megvalósuljon a szólásszabadság és a párbeszéd”. Ezt azonban Hajnal egy szóval nem említette.

Veljko Milić, az NDNV jogásza szerint is „Szerbiában jelenleg a nemzeti tanácsoknak szabad kezük van abban, hogy ellenőrizzék az általuk alapított médiát, s ezzel egyes tanácsok visszaélnek”.

Ehhez csak azt lehet hozzátenni, hogy Hajnal Jenő „megírt véleményéből” nem világos, milyen médiapluralizmusra gondolt, amikor az MNT által alapított médiumokban a pluralizmusból még csak a „p” betű se nincsen jelen.  Ez mellett, úgy tűnik, az elnök úr azzal se nincsen tisztában, hogy nem „a nemzeti tanácsok által alapított sajtó… garantálja a kisebbségek saját nyelven történő tájékoztatása jogának megvalósítását”, hanem a nemzetközi jog, a szerb alkotmány és a vonatkozó belső jogszabályok!

Hajnal Jenő ellenkező álláspontjai egyébként érhetőek, hiszen, amennyiben a szerkesztőségek önálló szerkesztéspolitikát folytatnának – ami a demokrácia egyik alapvető követelményének számít – esetleg ellenzéki álláspontokat is tartalmazó, netán a Magyar Nemzeti Tanács és elnökének munkáját, a testületet irányító Vajdasági Magyar Szövetség és vezetőinek tevékenységét érintő elemző, bíráló és tényfeltáró írások is közlésre kerülnének. Ez viszont a politikai vezetésnek nem felelne meg.

A nemzeti tanácsok túlzottnak is nevezett befolyásának bírálata különben nem új keletű. Ez a befolyás az MNT alapította (nyomtatott és elektronikus) sajtóra is jellemző.

– Sajnos a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló törvény módosításakor elmulasztották az alkalmat, hogy a szerepükről tárgyaljanak, habár a tájékoztatás az egyike a négy tevékenységi területüknek. Alkalom volt ez arra, hogy egyes problémákat megoldjanak, de ez nyilvános vita nélkül múlt el – mondta Sejdinović.

– Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi többségű politikai oligarchiai képviselői, és hogy létezik a nem titkolt befolyásuk az általuk menedzselt médiára. Pillanatnyilag a nemzeti kisebbségi média és a többségi szerbiai politikai elit képviselői szimbiózisban vannak, ami miatt az újságírók kétszeres nyomásnak vannak kitéve ugyanabból az irányból. Érdekes lesz azonban, hogyan fognak a többnyelvű kisebbségi médiák viszonyulni, amikor ez a szimbiózis megszűnik – áll egyebek között az elemzésben.

Sejdinović állításait támasztja alá a Várhelyi Olivérhoz, az Európai Unió bővítési biztosához rövid idő alatt írt harmadik (2020. június 9-ei), 241 szocialista és a demokrata Európai Parlamenti képviselő által (a 705 közül) aláírt levél is, amelyben az áll, hogy a szerbiai helyzetet „nehezíti a sajtónak a hatalmi pártok által gyakorolt csaknem teljes ellenőrzése”, és hogy „az ellenzék nem férhet a sajtóhoz”, illetve „az egyensúlyozatlan tájékoztatás a sajtóban”.

Andrea Oricio, az EBESZ szerbiai missziójának vezetője is hangsúlyozta a konferencián „a nemzeti kisebbségi anyanyelvű tájékoztatás fontosságát”, külön kiemelve a „tárgyilagosság és függetlenség jelentőségét”.

Ezek a megállapítások egyaránt vonatkoznak a nemzeti kisebbségi nyelvű sajtóra is.

Az új médiastratégia, amelynek akciótervét a kormány még június 16-án el kellett volna, hogy fogadjon, külön figyelmet fordít a nemzeti tanácsok helyzetére, mivel „bizonyos gondok vannak a befolyásukkal kapcsolatban a pluralizmusra és a független szerkesztési politikára”. Ez a feladat  most sz új kormányra vár, amelyik sehogy nem áll össze.

Végső ideje a nemzeti tanácsok szerepének tisztázására a tájékoztatás területén, a szerkesztőségek önállóságának biztosítására, a politikai nyomásgyakorlástól való mentesítésére!

Bozóki Antal – bozokiantal.blogspot.com

Hasonló bejegyzések