Emlékek: Így harcoltak a bácskai legények az első világháborúban – 3. rész
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben bácska hősi fiait mutatjuk be az I. világháborús harcokban. Ezúttal a Hatosok, vagyis az újvidéki 6-ik gyalogezred történeteiből válogattunk.
Megnémult a géppuska mellett.
Duhacsek Antal szakaszvezető talán sohasem fog előszóval beszélni hősies magaviseletéről. Bátran és rettenthetetlenül kitartott gépfegyvere mellett, midőn egy közelben lecsapó gránát légnyomása a földre terítette. A következő pillanatban már újból talpon volt, de szó nem jött ki a száján. A bátor szakaszvezető megnémult. Ám még némán is harcolt tovább a védők soraiban, s hiába biztatták bajtársai, nem ment a kötözőhelyre. Karja és arcmozdulatai segítségével osztogatta a parancsokat embereinek, míg csak a túlnyomó orosz erő le nem gyűrte őket.
Megmentett gyalogsági ágyú.
Kovács Ferenc káplár, aki egy gyalogsági ágyúnál mint irányzó volt beosztva, gyors elhatározásával és ügyességével különösen kitüntette magát. Parancsnokának megsebesülése után gyorsan átvette a parancsnokságot és mint ilyen hatásosan tüzelt az oroszokra, sőt az egyik orosz páncélautomobilt gyors visszavonulásra kényszerítette. Mikor az ellenség túlerő már egyre veszélyesebben közelgett, s az ágyú mentehetlennek látszott, a fontosabb alkatrészeket leszerelte és magával vitte. Így csupán használhatatlan vastömeg maradt ott.
Aki nem szereti a rókalyukat.
Schlesinger Károly hadapródjelölt mindössze csak 19 éves, de azért meglett férfiúhoz méltóan viselkedett. Mikor századára ezrével hullott az ellenség gránátja és srapnellje, ő nem akart a rókalyukba lemenni, kint a “szabad levegőn” állta az oroszok tüzét. Ezzel természetesen nagyban hozzájárult bajtársai bátor kitartásának növeléséhez. A századnak később el kellett hagynia eredeti állásait és ő ekkor kézigránátokat dobálva nagyszerűen fedezte a visszavonulást annál is inkább mert a kézigránátdobálásban csakhamar számos követője akadt.
Dürrbacher 6-os tiszthelyettes egy támaszpont hős védelmezője.
Az újvidéki 6-ik gyalogezred 5-ik századának két szakaszával indult ellentámadásra július 2-án reggel 9-órakor Dürrbacher tiszthelyettes. A harmadik vonalból egészen saját állásainkon túl verte vissza a nagyszámú ellenséget, amely már a futóárkokban iparkodott magát befészkelni. A két szakasz kézigránáttal megsemmisítette és azonkívül körülbelül 40 foglyot ejtett. Dürrbacher tiszthelyettes kitűnő lendülettel elfoglalta az imént kivert ellenség által veszélyeztetett támaszpontot s kiváló bátorságával, valamint ügyes előrelátásával nyomban berendezkedett az ellenséges támadások visszaverésére. Valóban az oroszok kétszer egymás után próbálták meg a támaszpontot visszaszerezni, a kis csapat azonban mindig diadalmasan visszaverte őket. Szívós kitartásukkal csak nem dél 1 óráig védelmezték helyüket, a legelkeseredettebb s a legmakacsabb küzdelmek árán tartva azt meg. Csak mikor az oroszoknak már oldalt sikerült benyomulniuk, s hátulról rontottak a támaszpont hős védői ellen, adták fel ezek a küzdelmet.
A vitéz 6-osok megkísérelték az ellenséges vonalat áttörni, de csak kevesen tudtak Dürrbacher ügyes vezetése alatt megmenekülni.
Forrás: De Sgardelli Caesar-Délvidék Hadtörténelme
