100 éve avatták fel a Trianonban elszakított országrészeket jelképező szoborcsoportot

100 éve írták a lapok:

Leleplezték az irredenta-szobrokat.

január 17. A Védő Ligák Szövetsége Urmánczy Nándor elnöklete alatt még június hó folyamán elhatározta, hogy a megszállott és elszakításra ítélt négy országrész allegorikus szobrait a budapesti Szabadság-téren felállíttatja és Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pásztor János, Sidló Ferenc és Szentgyörgyi István szobrászművészeket bízta meg a művészi munkával. Szeptember hó 25-én mutatták be a művészek a természetes nagyságú modelleket és miután ezeket a kivitel céljaira elfogadták, a szobrokat a főváros tanácsának hozzájárulásával a Szabadság-tér e célra kijelölt pontjain állították föl. A szobrok mintegy 2 méter magas alapzaton állanak, amelyet dr. Lechner Jenő műegy. tanár tervezett meg. A 3 méter magas szobrokat Krisztián és Rákos szobrászok készítették.

DÉL – A szobor főalakja karddal és a magyar címerrel díszített pajzzsal kel a Délvidéket jelképező leány védelmére. Az előtte lévő búzakévék Nagy-Magyarország éléstárát, a Bácskát és a Bánátot jelképezik.

Országos ünnepség keretében tegnap délelőtt 11 órakor tartották meg az elszakításra ítélt négy országrész allegorikus szobrainak leleplezését. A Szabadság-teret már a kora reggeli órákban ellepte a mindenfelől gyülekezők nagy tömege. Tizenegy óra  előtt néhány perccel érkezett az ünnepségre József főherceg és Auguszta főhercegasszony és az emelvényen színes csoportot képezett a nemzetgyűlési képviselők, főispánok és a Védő Ligák Szövetsége vezetőségének díszmagyarba öltözött gyülekezete.

KELET – A szobron az ősi magyar erőt megtestesítő Csaba vezér a megtorlás pillanatát várva felszabadítja a levetkőztetett és kopjafához láncolt, bilincsekbe vert, Erdélyt jelképező – kezében az országrész címerét görcsös reménységgel szorító – alakot.

Pontban 11 órakor harangzúgás közepette a Himnusz hangjai mellett kezdette meg P. Zadravecz István tábori püspök az ünnepi misét. Mise után a gyengélkedő Csernoch János helyett a római katolikus egyház nevében P. Zadravecz István szentelte fel és áldotta meg a magyar irredenta zászlót. Az első pillanatra szembeötlő zászlócsúcs, a hármashalmon álló dupla kereszt a reája felkúszó töviságakkal, a mi fájdalmunkat fejezi ki. Ez alatt a gazdag aranyba hímzett nehéz fehér selyem zászló leng. Egyik oldalára középen angyalok által tartott s a Szent Korona országainak címerét magába foglaló irredenta jelvény hímeztetett, a V. L. Sz.-nek „így volt, így lesz!” jeligéjével, mely kemény és elszánt elhatározásunkat és dacos akaratunkat fejezi ki. A zászló szegélyét ezen az oldalon, a tőlünk elszakított vármegyék címerei ékesítik. A zászló másik oldalára középen a Patrona Hungáriáé áll, a következő aranyba hímzett körirattal: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patronánk, ne feledkezzél meg szegény magyarokról.” Ezen az oldalon a szegélyt a megmaradt vármegyék és Fiume hímzett címerei alkotják. A zászló Megyer-Meyer Antal iparművész tanár tervei szerint készült.

ÉSZAK – Az emlékmű főalakja a három méter magas, keresztrefeszített Hungária. A hozzásimuló fiú a tót nemzet ragaszkodását jelképezi az anyaországhoz. A kettő egységét kivont karddal előretörő kuruc alakja védi, emlékeztetve arra, hogy a magyar szabadságért Rákóczi hadaiban tótok is küzdöttek.

Zadravecz püspök beszédében többek között ezeket mondotta:

— Észak, kelet, dél és nyugatnak testvérei, kik el vagytok szakítva tőlünk, halljátok az itt lévő magyarok üzenetét! A Magyarok Istene, e szent zászló, a szabad ég és a magyar lélek a tanúink, hogy addig nem nyugszunk, míg északkal, déllel, nyugattal és kelettel testvéri ölelésben nem egyesülünk. (Úgy van. Úgy van. Úgy van.) Ezután Melles Emil esperes-plébános a görög katolikus, Takaró Géza a református, Kaczián Géza az evangélikus, Józan Miklós esperes az unitárius egyház nevében áldotta meg a zászlót. Majd Urmánczy Nándor, a Védő Ligák Szövetségének elnöke, beszédében többek között ezeket mondotta: — Ezek a szobrok, melyeket leleplezünk, nemcsak az ország visszaszerzésébe és megtartásába vetett erős hitünket hirdetik, hanem arra figyelmeztetnek, hogy a magunk erejével biztosítsuk makacs, elszánt akarással a célt. Megalkotói beleontották művészetüknek, lelkesedésüknek nemes hevét.

NYUGAT – A szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. Térdre hullva borul a magyar Szent Koronára, s míg jobbjával az ország testéről leszakadni készülő nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, addig baljával görcsösen kapaszkodik a nagy magyar kettőskeresztes pajzsba. Fölötte áll Hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert szorító karján, jobbjában védően tartva a nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és önbizalom. Lábainál szárnyait repülésre tárva a Turul.

Ezután a zene hangjai mellett megkezdődtek a nemzeti színű zászlókkal bevont szobrok leleplezése. A tömeg Urmánczy beszédét kitörő lelkesedéssel fogadta és beszéde végén kalaplevéve utána mondotta a Magyar Hiszekegyet.

Dr. Sipőcz János polgármester Budapest székesfőváros közönsége nevében rövid beszéd keretében átvette a szobrokat és ezután a tömeg a Szózatot énekelte, mellyel az ünnepség véget ért. Szeged város koszorúját Bokor Pál h. polgármester helyezett a szoborra, két egyetemi polgár segédkezése mellett.

A négy égtáj szobrainak félköríve által kijelölt középpontban volt a tér egyik dísze, a virágágyás, mely Nagy-Magyarországot mintázta, körülötte a Magyar Hiszekegy soraival. 1945-ben a a benyomuló szovjet csapatok ezt az emlékműcsoportot, vagyis nemzeti emlékhelyünket lerombolták, és a helyén felépítették saját obeliszkjüket, amelyen mind a mai napig büszkén díszeleg a vörös csillag. A mai napig egyetlen magyar kormánynak meg sem fordult a fejében hogy visszaállítsa a régi alkotásokat.

(Forrás: Szeged, 1921. január 18, 2. évfolyam, 13. szám) .

Szent István ünnepétől is félnek a szerbek

A szabadkai Szent Antal-nyomda naptárt adott ki, melyben Szent István király ünnepe vörös betűs ünnepnek van feltüntetve. A szerbek ebben politikai célzást láttak s a nyomda igazgatóját, Barth Benedeket és dr. Völgyi János szerkesztőt letartóztatták. Két napig voltak fogva, míg végre sikerült megértetni a szerb hatóságokkal, hogy Szent István napja — bárhogyan fáj is a szerbeknek— egyházi ünnep Bácskában is. Az ünnepet soha senki el nem törölte.

Sajtócenzúra

A szerb belügyminiszter a lapok cenzúrázását kivette a kh. ügyészség hatásköréből és a közigazgatási hatóságokat bízta meg a sajtócenzúra gyakorlásival. Szabadkán most a főispánt hivatal cenzúráz. Ez az intézkedés a cenzúra megszigorítását jelenti, újból bevezeti az előzetes cenzúrát. Hogy milyen zaklatást jelent ez a magyar lapok részére, mondanunk sem kell.

Január 16-án leplezik le az irredenta szobrokat.

A Szabadság téren álló négy irredenta szobor leleplezése — mint ismeretes — a gyülekezési jog korlátozásáról szóló kormányrendelet miatt maradt el. A kormány ezt a rendeletet újabban hatályon kívül helyezte s a Védőligák Szövetsége ezért elhatározta, hogy a szobrokat 1921. január 16-án leplezi le országos ünnepség keretében Budapesten.

Februárban indul meg a vasúti forgalom a szerbekkel.

A most érkezett szabadkai újságok híradása szerint ott több napig tartó tárgyalások folytak a Máv. kiküldöttei és a szerbek között. A tárgyalások eredménye az lett, hogy a rendes vasúti forgalom fölvétetét február 1-én kezdik meg. Közvetlen vonatok fognak közlekedni Budapest—Szabadka, Budapest—Zágráb—Fiume, Budapest—Murakeresztúr—Pragerhof valamint Szeged és Szabadka között. — A levél és pénzforgalomra nézve — a legújabban érkezett jelentés szerint — máris megállapodás jött létre. E szerint január hó elején már Szeged—Szabadkán át bonyolítják le postaforgalmat.

Új plébános Szabadkán.

Szabadkáról jelentik, hogy Lajčo Budanović plébánosnak most adták át hivatalosan a szabadkai Szent Teréz plébániát.

(Forrás: Halasi Újság, 1921. január 1. / 3. évfolyam 1. szám, 1921. január 5. / 3. évfolyam 2. szám, 1921. január 8. / 3. évfolyam 3. szám)

Módosítják a szerb alkotmány-tervezetet

BELGRÁD, jan. 13. A Pašić-kormány az előbbi kormány által kidolgozott alkotmány-tervezeten jelentékeny módosításokat tett. így a 28. cikkely rendelkezéseihez hozzáfűzik, hogyha a király háború vagy béke fölölt dönt, a parlament beleegyezése szükséges abban az esetben, ha az államot nem támadták meg, vagy nem annak üzentek háborút. A trónöröklés kérdése így módosul: A szerb-horvát-szlovén királyságon I. Karađorđević Péter uralkodik. Péter király örököse Sándor herceg és annak férfiági törvényes leszármazottjai. Ha a királynak nem lenne fiúörököse, a parlament beleegyezésének fenntartásával ő maga jelölne ki fiúörököst oldalági leszármazottjai közül.

(Forrás: Szeged, 1921. január 14, 2. évfolyam, 10. szám)