„Szabadkát megtisztították a csetnikektől“

80 éve írták a lapok:

Szabadkát megtisztították a csetnikektől

Szabadka, április 22. A „Bácsmegyei Napló” beszámol Szabadba felszabadulása  napjairól. A honvédek bevonulása jelentette a szerb csetnikuralom borzalmai alól való felszabadulást. A város ideiglenesen megbízott polgármestere a katonai hatóságokkal egyetértésben hirdetményt adott ki, amelyben felszólította a lakosságot, hogy magatartásával járuljon hozzá a városnak a csetnikalakulatoktól történő megtisztításához. A házakat egész napon át zárva kellett tartani, a közönségnek napközben az utcákon csak sürgős szükség esetén volt szabad tartózkodni, este 8 órától reggel 5 óráig pedig polgári személy nem járhatott az utcán. A nyomravezetőket, akik csetnikek búvóhelyeit a rendőrkapitányságnál bejelentették, a város 50 pengővel jutalmazta, rejtett fegyverek bejelentőit pedig 10 pengővel. Egy szabadkai magyar  lelkész hőstettéről is beszámolnak a lapok. A magyar honvédség bevonulásának első óráiban, amikor a leggyilkosabb csetnik-pergőtűz zúdult a városra, Rónay Lajos kertvárosi vikárius nem törődve a gyilkos golyóikkal, a Szegedi-útról temetési menetet kísért a temetőig. A hosszú utat gyalogosan tette meg és nyugvóhelyére kísérte az elköltözöttet. A magyar pap hősies hivatásteljesítése mély hatást keltett a város lakossága körében.

„Szervusz Dusán, hát te is itt vagy?“

A szegedi utcán tegnap — mint jelentettük — megjelentek az első szerb hadifoglyok. Horgos felől kísérték őket Szegedre. Amikor a foglyok csoportja a Vám-térhez ért, az utca kíváncsi közönsége közül egy idősebb ember hirtelen rámutatott az egyik fáradtan ballagó szerb fogolyra: — Nini, az meg ott a Dusán! Szervusz Dusán, hát te is itt vagy! A borostásképű, poros ruhájú hadifogoly egy pillanatra megállt, meglepetés tükröződött az arcán: — Dusán vagyok — mondta. — Markovics Dusán. Te meg Miska vagy… Pillanatok alatt tisztázódott a helyzet. Az idősebb szegedi ember huszonegynéhány évvel ezelőtt, még a szerb megszállást megelőzően Boszna-Bródban együtt szolgált a magyar vasútnál Markovics Dusánnal. Markovics akkoriban fékező volt, szerb származású, de magyarul beszélő és magyarul is gondolkodó ember. A megszállás után a szerb vasutak szolgálatába lépett, társa átjött Szegedre és itt szolgálta le éveit a megérdemelt nyugalomig. Most már nyugdíjban van, a becsületes munka után a magyar állam nyugdíját kapja. Egykori vasutastársát pedig öreg korára is elvitték a szerb hadseregbe. Most azután hadifogolyként Szegedre került és itt találkozott régi barátjával. _ Tüstént felismertem a Dusánt — beszélte az öreg szegedi vasutas. Sok időt töltöttünk valamikor együtt… A hadifoglyok tovább mentek, köztük Dusán is. Már messzire járt a menet, de Dusán még egyre integetett egykori magyar vasutastársának.

(Forrás: Délmagyarország, 1941. április 23., 17. évfolyam / 91. szám).

Bácskában, a búza  Kánaánjában háborítatlanul fejlődik a magyar vetés

Valahol Magyarországon egy katonai repülőtérről startolunk egy felderítőgéppel végigrepülni a múltheti háromnapos déli villámháború egyik szakaszát. Berepüljük a Szabadka-Topolya – Újverbász-Szenttamás-Óbécse-Zenta-Horgos- vonalat, a Duna-Tisza közének ezt a nagy zsákját, ahol sokhelyt sorozatos ütésekkel kellett legyűrni a makacs ellenállást és a csetnikek rejtett támadásait.

Szabadka előtt a jól rejtett erődövön kevés sérülés van, itt nem volt idejük a szerbeknek ellenállni és külön áttörésre sem volt szükség, mert kétoldal  vertek éket csapataink a bunkerek vonalába és az ellenség hátába kerültek a szabadkai részen. A nagy város sértetlen, utcáin hömpölygő forgalom, rengeteg gyalogos ember, látszik, hogy a  szabadkaiak még mindig az események hatása alatt vannak: minden felvonuló honvédot, szolgálatban lévő küldöncöt megnéznek, nyilván nincs még kedvük visszatérni a munkához, nem győznek betelni a látnivalókkal. Kocsikról integetnek felénk, a kerékpárosok leugrálnak gépjeikről, hogy két kézzel  integethessenek a háromszínű felségjelvényt viselő gépünknél.  A vasútállomás rombolásait nagy csapat hozza helyre, a nagy állomáson nyüzsgő élet van, rengeteg szerelvényről rakodnak.

Topolyán vadonatúj laktanya, nagy területen fekvő épületek készen várták honvédeinket. A szerbek kivonulása olyan gyors volt, hogy az épületeket megrongálni már nem volt idejük.

Újverbasznál látszik elsőízben villámsebességgel előretörő gyorscsapataink  munkájának eredménye. A Ferenc-csatorna egyik legfontosabb és legnagyobb forgalmi hídja vezet itt át. A gyors visszavonulásban a szerbek jelentősen nem rongálhatták már meg, a csetnikek pedig nem merészkedtek elő, a hidat tökéletesen rongálhatták már meg, a csetnikek pedig nem merészkedtek elő, a hidat tökéletesen rendbehozták műszaki csapataink, áramló forgalom van rajta.

A szenttamási kétpillérű, háromívű nagy betonhíd teljesen sértetlen, ezt a  hidat védték meg és tartották ejtőernyőseink, akiknek a híd északi részén lévő négy bunkert kellett előbb leküzdeni, azután hat órán keresztül kellett a hídfelőli városrész alattomos csetnikjeit kifüstölniük. Az egyik bunker nem bújik meg a gyeptégla rejtése alatt  olyan vörös, mint a kiégett, rozsdás kazán, ezt valósággal felperzselték. A szenttamási híd most a csatornán keresztüli forgalom főütőere, ejtőernyős honvédeink értékes munkát vágytak itt.

Szenttamástól Bácsföldvárig fel van égetve vagy robbantva minden átjáró és híd. A vákonybordás vashidak belerogytak a gondozatlan, elvadult csatorna vizébe.

Az óbecsei,  zentai, magyarkanizsai tiszai vashidakat – amelyeken vassuti közlekedés volt – rendre felrobbantották a szerbek, a bácskai és bánáti részek között a Tiszán keresztül vasúti közlekedés egyelőre nem lehet. Rengeteg robbantószert használhattak, mert a tömör, vaskos, nehézépítésű hidak vasíveit a robbanás ereje felemelte és lerepítette a kipillérekről, A rombolt, összecsukódott, kifordult vasívek néhol a víz alatt vannak; néhol ferdén kiemelkednek a vízből.

Óbecse és Zenta körül a városok északi részén, a trianoni határ felé vadonatúj bunkerek világítanak, egynémelyik körül feltúrta a földet tüzérségünk lövedékesorozata, más bunkereken ott a telitalálat nyoma: a vastag vasbetonfal valósággal szétnyílt.

Sokhelyt látszanak a szerb légvédelmi tüzérség tüzelő állásának nyomai, kőralakú, erős mellvéddel megerősített állások. Nyilván hónapok óta készültségben lehettek az állásokban, mert jól látszik a kitaposott csapások nyoma.

A béke és biztonság  világa ma a Bácska. Az országutakon parasztkocsik, személyautók közekédnek, a vasúti vonalakon szerelvények   robognak. A földeken kint vannak az emberek, teljes erővel folyik a biztonságos tavaszi munka.  Rengeteg a friss szántás, koromfekete, nehéz bácskai földekbe vetnek. A dunai téli jégtorlaszok következtében keletkezett árvizek csak az anyaországban pusztítottak, a kiöntések mentesítették a most visszakerült nagyszerű bácskai földeket a vizek pusztításaitól. Dús, búja, erős vetések felett száguld dörgő motorral a felderítő repülőgép, utunkról a jelentést így fogalmazhatjuk meg: Bácskában, a búza  Kánaánjában háborítatlanul fejlődik a magyar vetés.

(MTI)