100 éve írták: A magyarok és a németek abszolút többsége Bácskában

100 éve írták a lapok:

A dél magyarországi megszálló hatóságok népszámlálást tartottak a megszállott délvidéki területeken. Ennek rájuk nézve kedvezőtlen eredményét azonban nagyon is átlátszó okokból megsemmisítették és újabb népszámlálást rendeltek el.

Ennek az újabb népszámlálásnak az eredményét a bácsmegyei szerb alispán most tette közzé. E  szerb hivatalos kimutatás adatai szerint Bácskában összesen 647,595 lelket számláltak. Ebből szerb-horvát  161.199, szlovén 22.184, más szláv 22.601, román 910, olasz 14, német 186.026, magyar 252.299, arnauta 30, s egyéb nemzetiségű 2532 él Bácskában. Bácsmegyében tehát lélekszámra nézve legtöbben vannak a magyarok : 252.299 lélek. Eszerint tehát a magyarok és németek együttvéve abszolút többségben vannak a többi ottlévő nemzetiségűekkel szemben.

A szerb alispánnak e fenti kimutatáshoz csatolt megjegyzései szerint az utóbbi időben igen sok német költözött el Bácskából, legnagyobb részük Amerikába vándorolt. A magyarok számát csökkentették a kiutasítások és a tisztviselők elköltözése, míg a szlávok számának növekedése a tisztviselői létszám növekedésével, a telepítésekkel és az orosz emigrációval magyarázhatók.

(Halasi Ujság, 1921 május 21, 41. szám)

A nickel pénzértéke

A szerb kormány még a múlt évben rendeletet adott ki, mely szerint a nickel 10 és 20 filléresek a négyszeresüket, azaz 40, illetve 80 fillért érnek. A rendeletről senki sem tudott Bácskában és sok kellemetlenségre adott okot, hogy legtöbb helyen csupán névértékben fogadják hogy nickel pénz, holott az egyenértékű a parával. A mi nickel pénzünk is átvándorol a demarkációs vonalon.

(Halasi Ujság, 1921 május 4, 36. szám)

A szerbek is ratifikálják a magyar  békeszerződést

Tudjuk, hogy a Magyarországot megszálló szomszédállamoknak kívánatos lett volna, ha a trianoni béke mennél később lép életbe. Különösen a szerbek szeretnék tovább is megszállva tartani Baranyát és a pécsi szénbányákat. Miután azonban két nagyhatalom már ratifikálta a szerződést és a francia parlament is napirendre tűzte az erre ‘vonatkozó törvényjavaslatot, hazudozásuk hiábavaló lenne. Erre vezethető vissza, hogy — mint Belgrádból jelentik — a jugoszláv nemzetgyűlés elnöke kijelentette egy laptudósító előtt, hogy mihelyt Franciaország ratifikálta a békeszerződést, a nemzetgyűlés azonnal megkezdi annak tárgyalását.

(Nemzeti Ujság, 1921. május  19,  107. szám)

Tüntetés a Muraközben a Magyarországhoz  való csatlakozás mellett.

Nagykanizsáról jelentik: A horvátországi Kaproncán a minap példátlanul nagytömegű gyűlés volt, amelyen egyes becslések szerint 60.000 főnyi tömeg vett részt, köztük nagyon sokan a Muraközből. A gyűlés keretében Radić az egész Muraköz lakosságát valósággal fanatizálta.

— Legyetek nyugodtak — mondta — az idei termést már nem a szerbek aratják le, hanem a horvátok. A horvát nép megunta már a szerb rabságot s az idén szabadulni is fog tőle egészen. A gyűlés sikere nyomán Radić pünkösd hétfőjére Zágrábba hívott össze nagygyűlést, a szerb kormány azonban rendkívüli minisztertanácson elhatározta, hogy, a gyűlést mindenképpen meg fogja akadályozni s intézkedésére pünkösd hétfőjén egész Zágráb területét szerb katonaság tartotta megszállva és mindennemű csoportosulást nyomban megakadályozott. A magyarság szempontjából érdekes jelenség volt, hogy a kaproncai gyűlés után  a Muraköz valamennyi falujában tüntettek  a Magyarországhoz való csatlakozás mellett s Légrád községben a tűzoltók ünnepélyén a közönség a magyar Himnuszt énekelte.

(Nemzeti Ujság, 1921. május  20, 108. szám)

A tragikus végét ért tábori lelkész temetése.

 Megírtuk, hogy Erdődy Gyula szabadkai tábori lelkész, akit a szerbek két hónappal ezelőtt kiutasítottak a bácskai Mélykútról, szombaton szerencsétlenül járt. Az István-kórház előtt egy villamos elütötte és mindkét lábát tőben lemetszette. A derék tábori pap, aki nem egy ízben maga vezette rohamra a tisztjeit, elvesztett magyar katonákat a szerbek ellen, a  nagy vérveszteség folytán tegnap kiszenvedett. Temetése holnap, szerdán délután 3 órakor lesz a Gyáli-úti helyőrségi kórházból.

Nemzeti Ujság, 1921. május  25 / 112. szám)

Miért kell elvesztenünk Nyugat-Nagyarországot ?

(A Nemzeti Újság tudósítójától.) Még nincs teljesen tisztázva: az osztrákok kérték-e maguknak Parisban Nyugat-Magyarországot, vagy Clemenceau ajánlotta föl nekik azzal a számítással, hogy egyrészt némi kárpótláshoz jussanak, másrészt pedig, hogy örökre elidegenítse egymástól a két szomszédos országot? Ez a kérdés még tisztázásra vár, ellenben azt már tudjuk, hogy a rövidlátó és kapzsi osztrákok mohón beleharaptak az ántánt Erisz-almájába és a saint-germaini szerződésre hivatkozva, követelik tőlünk Nyugat-Magyarországot. Az ántánt kezében Nyugat-Magyarország most a presszió fegyvere lett, amelyet arra használ fel, hogy meggátolja Ausztriának Németországhoz csatlakozását.

Erről hivatalos bizonyítékot szolgáltat az a levél, melyet Salzburg tartományi főnöke intézett az ottani három országos párt vezetőségéhez. Ebben a levélben a következőket közli: a szövetségi kancellár május 27-én tudatta vele, hogy a Németországhoz való csatlakozás érdekében folytatott agitáció, illetőleg népszavazás miatt ismét kiéleződött a nemzetközi helyzet és az ántánt megfenyegette Ausztriát, hogy amennyiben a salzburgi szavazás megtörténik, Nyugat-Magyarország valószínűleg veszendőbe megy Ausztria számára, sőt számolni kell azzal is, hogy szlávok szállják meg Nyugat- Magyarországot. A kancellár hozzátette: ez az első eset, hogy a további csatlakozó akció megtorlásául komolyan fenyegetnek  Nyugat-Magyarország esetleges megszállásával.

Miután kizártnak tekintendő, hogy Ausztria kancellárja valótlanságokkal álljon elő, ténynek kell elfogadnunk, hogy az ántánt csakugyan tervbe vette Nyugat-Magyarország megszállását a szlávok, tehát a csehek és a szerbek által. Ez a leleplezés lesújtó hatással van ránk, mert immár kétségtelen, hogy Nyugat-Magyarország kérdésében nem annyira Ausztriával, mint inkább az ántánttal állunk szemben. Ha önként nem adnók át a kijelölt területet Ausztriának, vagy Ausztria kegyvesztetté válik az ántánt előtt: a szlávok megszállása alá fog kerülni. Az ántánt magatartása azonban mindennél kirívóbban megvilágítja azt a szédelgést, melyet Parisban a nemzetiségi elvek köpenyege alatt űztek a békekonferencián és űznek még ma is. Ha igaz volna (amivel megindokolták Nyugat-Magyarország elszakítását), hogy lakossága német és csatlakozni kivan Ausztriához: miképp vehetik egy pillanatra is kombinációba, hogy szlávok uralma alá juttassák Nyugat-Magyarország népét?

Ismét fájdalmas élhatározás küszöbére ért a magyar nemzet. A nyugat-magyarországi kérdésben a végleges döntésnek már a legközelebbi időben meg kell történnie. Vaon utolsó csepp-e a keserű pohárból, melynek kiürítésére ítéltettünk?

Salzburg megtartja a népszavazást.

Bécs, május 28. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) Mayr kancellár a külügyi bizottság mai ülésén komolynak jelezte a helyzetet a csatlakozási mozgalom miatt. Értesülések vannak, hogy Jugoszlávia Párisban minden követ megmozgat, hogy Karintiába bevonulhasson. A kancellár tudatta, hogy Nyugat-Magyarország megszállásával is számolni kell. Salzburgi jelentések szerint a kancellár figyelmeztetése ellenére a népszavazást meg fogják tartani. A tartománygyűlési pártok klubja egyhangúlag a népszavazás feltétlen megtartása mellett foglalt állást.

(Nemzeti Ujság, 1921. május 29, 115. szám)

Cseh és szerb intrikák Párisban.

Páris, május 30. A Rappel Benes cseh külügyminiszternek és Sándor szerb régensnek párisi látogatása alkalmából azt írja, hogy ez a látogatás Nyugat-Magyarország ügyével van kapcsolatban. A csehek maguknak szeretnék biztosítani Nyugat- Magyarországot, hogy így összekötő korridorjuk legyen Jugoszláviához. Ebben a kérdésben a kis- antant politikáig nem egyezik meg a nagy-antant politikájával.

(Nemzeti Ujság, 1921. május 31, 116. szám)