Délvidéken tanulmányozták a legeltetés pozitív hatásait a magyar kutatók
Mivel Magyarországról mára szinte teljesen eltűntek a hagyományos erdei legeltetési rendszerek Demeter László, az Ökológiai Kutatóközpont erdőökológusa és Molnár Ábel Péter, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem PhD-hallgatója által vezetett kutatás a Temes folyó szerbiai szakaszán vizsgálta, hogy milyen hatással van a legelő-tipró művelés az inváziós fásszárú fajok mennyiségére, a gyepszint fajgazdagságára, valamint a legelhető füvek mennyiségére. Eredményeiket a Journal of Environmental Management folyóiratban frissen megjelent tanulmányukban foglalták össze.
Az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat ismertetője szerint a kutatók azt találták, hogy azokban a szerbiai nemesnyaras állományokban, amelyeket legeltetnek, jelentősen alacsonyabb az olyan idegenhonos fásszárú fajok száma és mennyisége, mint a gyalogakác (Amorpha fruticosa), az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és a zöld juhar (Acer negundo). A legeltetés hatására ugyanakkor fajgazdagabb mocsári és réti fajokból álló gyepszint fejlődik, amelyben a szarvasmarha számára is több táplálék található.
A kutatók szerint a hagyományos legeltetéssel fennmaradhat a helyi közösségek tradicionális hullámtéri gazdálkodása, az árvízi lefolyás is könnyebb a cserjéktől mentes, legelt ültetvényekben, természetvédelmi szempontból pedig az ilyen művelés segíti a biodiverzitás fenntartását. Úgy vélik, a nemesnyarasok legeltetése az erdőgazdálkodó számára is értékes gyakorlat lehet, hiszen megfelelő odafigyeléssel a faállományt sem károsítja, viszont a kitermelést jelentősen megkönnyíti a sűrű jövevény fásszárú fajok hiánya.
Forrás: qubit.hu
