A délvidéki magyar református közösségnek most arra kell figyelnie, hogy jövője is legyen
A délvidéki református magyar közösség kicsiny, ám mindig is igen szívós jellemével volt jelen a vidékünkön, ahol színes múltjukkal, erős hagyományokat teremtettek, ám kérdés, hogy az elkövetkezendő évek mit hoznak a számukra, és hogy vajon milyen jövő vár rájuk, karöltve a többi elszakított területen élő egyházközösségeikkel.
Többek között erről is szó volt a Református egységnapon és a Generális Konvent ülésén, ahol megemlékeztek a magyar reformátusok a Királyhágómelléki Egyházkerület 100. születésnapjára Nagyváradon szeptember 17-én és 18-án. A királyhágómelléki gyülekezetek a trianoni döntés előtt a Tiszántúli Egyházkerülethez tartoztak. 1921-ben Sulyok István lelkipásztor szervezte egybe a határon túlra szakadt gyülekezeteket.
A centenáriumi istentiszteletre számos erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és magyarországi vendég érkezett
Születésnap ez, de nem az ünnepi mámor napja, hanem komoly megállás az Isten színe előtt, a gyülekezet közösségében – mondta köszöntőjében Csűry István, a százéves Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. – Tele volt ez a 100 év azzal, hogy áldás helyett átkot kellett hordoznunk – jelentette ki az egyházvezető. – A református ember bárhol éljen a világban, élni akar, és hittel vallja, hogy ez Isten akarata. Szembe kell néznünk azzal, hogy Isten jogosan cselekedett, amikor megrendítette a népet, de ezt próbatételnek adta – fogalmazott. – A felolvasott Ige azt is mondja, Isten jeleket ad, és ezek a jó irányba való elfordulást jelentik, a Királyhágómelléki Egyházkerület pedig emlékjellel készült az alkalomra: új szószéket állított. Életünknek vannak fájdalmas dátumai, 1526, 1849, 1956 – mégis él magyar ezen a földön, mert Isten így döntött. Isten Igéje, Jézus Krisztus mentett meg minket, hogy legyen jelenünk, de most arra is kell figyelnünk, hogy jövőnk is legyen – figyelmeztetett a püspök. Az egyházkerületből háromszáz gyülekezet jött el az új zászlók átvételére – mondta arra utalva, hogy háromszáz királyhágómelléki gyülekezet zászlója készült el az ünnepi alkalomra. – Amikor összegyűlünk és zászlóinkkal felvonulunk, azt fejezzük ki, hogy közel vagyunk Istenhez, ugyanakkor egymáshoz is – jelentette ki Csűry István.
Steinbach József dunántúli püspök apostoli köszöntése után az egybegyűltek közösen tettek hitvallást Vass Zoltán, a Kanadai Magyar Református Egyházak Szövetségének elnöke vezetésével. Halász Béla délvidéki püspök Máté evangéliuma 6. fejezetéből olvasott fel, majd Kató Béla erdélyi püspök vezetésével Kálvin János bűnvalló imáját mondták el az egybegyűltek.
Magyar református keresztyén nép, mit emelünk magasra? Mivel dicsekszünk? – tette fel a kérdést Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. – Nemcsak vagyunk, de gyarapodunk is, és együtt vagyunk, ami nem magától értetődő a világnak ezen a táján. A reformátusok egységét az Úristentől kaptuk ajándékba. Vagyunk, gyarapodunk és együtt vagyunk, de ahogy a zsoltár mondja, ezek csak „harci kocsik”. Azt emeld magasra, ami nem rólad szól! Azt emeld magasra, ami túlmutat rajtad! Vagy így is mondhatnánk: úgy szól rólad, hogy arról szól, aki téged emel.”
A magyar kormány nevében Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár beszédében kiemelte: – Az utóbbi több mint egy évtized küzdelmes, mégis sikeres országépítő és nemzetegyesítő munkájának köszönhetően a határon túli magyar közösségek anyaországi támogatása nemcsak elvi és érzelmi síkon, hanem materiális értelemben is sokszorosára gyarapodott. Egyúttal megköszönte a határon túli reformátusoknak a magyar közösség megmaradásáért tett erőfeszítéseit.
Az ünnepség a Generális Konvent közgyűlésével ért véget.
Forrás: Reformatus.hu