Zenta: 173 évvel ezelőtt zajlott a délvidéki magyarság Srebrenicája

173 éve, 1849. február elsején, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének vigíliáján Zenta megadására szólították fel a magyarokat a szerbiai önkéntesekből és helyi szerbekből álló szerb csapatok, amelynek megtagadása után megindult az ostrom azon zászló alatt, amelyet a VMSZ hat évvel ezelőtt megszavazott Vajdaság tradicionális zászlajának.

Zenta eleste után  Aleksandar Trifković őrnagy, a szerb csapatok és a helyi szerbek egy része raboltak, pusztítottak és gyilkoltak a városban, a Szentháromság emlékmű köré gyűjtve a levágott áldozatok fejeit.

A  mészárlás  Zentán  két  hétig  tartott,  a  halálos  áldozatok  számát a történészek 2000-2800 fő  közé teszik. Aki bírt Magyarkanizsa, Szeged irányába menekült.  Sokakat  felakasztottak,  agyonvertek,  a  legtöbb  embert  csoportokban  az  alsóvárosi temető táján lévő, úgynevezett dézsma-magazinum mellé vezették ki, és ott lőtték le őket. A lakosok  egy  részét  arra  kényszeríttették,  hogy  fegyveres  felügyelet  mellett  a  megöltek  fejeit levágják,  és  hogy  a  levágott  fejekkel  a  Szentháromság  szobrot  díszítsék  fel. Ezeken kívül folyamatosan napirenden voltak a súlyos botozások, a  minimális botütések   száma   50-60 volt,   aminek   következtében   sokan   megnyomorodtak.   Rengeteg asszonyt, leányt és leánygyermeket tömegesen megerőszakoltak. A vérfürdőben a magyarok oldalán lévő zsidókat sem kímélték, maga a zentai rabbi is áldozatul esett a terrornak.

A gyilkolásnak az sem vetett véget, hogy egy helyi szerb földbirtokos, Sava Vujić, Mojsije Zagorica jegyző, valamint a helyi pravoszláv pópa, Aleksandar Nikolić  is kegyelemért esedezett (emellett mindhárman mentették, bújtatták és élelemmel ellátták a magyarokat, helytállásuk miatt megérdemlik, hogy neveik mindig aranybetűkkel írva legyenek, illetve, hogy utcák viseljék neveiket).

A magyar hadsereg 1849. március 22-én foglalta vissza a várost. A háború előtt 15 ezer lelket számláló városban alig maradt életben 400 magyar lélek. A felszabadulás után Perczel Miklós, a magyar csapatok vezetője nem engedte, hogy a zentai vérengzés miatt felbőszült magyar csapatok a szerb lakosságon álljanak bosszút. Perczel vésztörvényszéket állíttatott fel, amely 47 zentai szerbet talált bűnösnek és halálra ítélt. A büntetést Zentán, május 22-én hajtották végre.

Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben II. Pest, 1872.