100 éve: „A szerbek kiüldözik a magyar tanítókat“

100 éve írták a lapok:

Csak személyesen lehet szerb vízumért jelentkezni.

A szerb királyság főkonzulátusa tudtul adja, hogy mostantól kezdve nem vesznek tekintetbe semmiféle ajánlásokat és hogy útlevélügyekben minden félnek személyesen kell megjelennie a konzulátuson. Kivételképpen családjuk tagjai érdekében megjelentetnek a konzulátuson a családfők, valamely hivatal vagy vállalat tagjai érdekében pedig valamely kollégájuk, de csak ha szolgálati vagy üzleti útról van szó. Kérvényeket vagy pénzösszegeket a konzulátus postán nem fogad el, ezeket is személyesen kell elhozni. A Honvéd utca 16. szám alatt lévő főkonzulátus hivatalos órái: útlevélvízumok számára hétköznapokon 9-12 óra, információk és kérvények számára hétfőn, szerdán, pénteken délután 4-6 óráig.

Magyarság, 1922. június 20 / 137. Szám

Pašić és fia

A belgrádi lapok élénken foglalkoznak azokkal a hírekkel, amelyek Pašić miniszterelnök különböző felháborító üzelmeiről nyilvánosságra kerültek. Belgrádban már régebben is keringtek hírek arról, hogy Pašić már régebbi kormányzása idején olyan magántevékenységet fejtett ki, amely a  miniszterelnöki állással teljesen összeférhetetlen. A belgrádi Politika a napokban azt a hírt hozta nyilvánosságra, hogy Szerbia legutóbbi amerikai kölcsöne azért hiúsult meg, mert Pašić Rade, a miniszterelnök fia több nagybank befolyása következtében beleavatkozott az ügybe, úgy hogy a tárgyalások megszakadtak. A Politika közlése szerint Pašić fia ekkor több millió dinárt kapott a nagybankoktól. Ugyanekkor Mišić tábornok egy másik napilapban közli háromszáz előkelő szerb személyiségnek a névsorát, akik mindannyian a háború alatt gazdagodtak meg és azt állítja róluk, hogy Pašić miniszterelnök segítségével meg nem engedett úton jutottak vagyonukhoz. Belgrádi politikai körökben most azt várják, hogy Pašić levonja a konzekvenciákat és a legrövidebb időn belül lemond a miniszterelnökségről.

Magyarság, 1922. június 17 / 135. szám

Zenta város a szerb megszállás alatt.

 Ötven évvel ezelőtt, 1872 május 29-én határozta el Zenta, hogy rendezett tanácsú várossá alakul. Akkor 20 ezer lakosa, 65 ezer katasztrális hold földje volt Zentának és első polgármesteréül a város szülöttjét, Jankovich Aurélt, a későbbi bajai és szabadkai főispánt választották. Az első rendőrkapitány Fényi István, főjegyző keceli Mészáros Mihály, tanácsosok Papp Antal, Lukácsevics István, Barsi János lettek. Az akkor legalább 80 százalékban magyar és katolikus lakosú városban a szerbek is hivatalos állásokhoz jutottak. Nem volt sem felekezeti, sem nemzetiségi türelmetlenség, ma pedig éppen megfordítva van a helyzet, a szerbek elűzték a város magyar vezetőit és a magyar tisztviselők helyébe szélsőséges szerbeket ültettek. A ma már 90 százalékában magyar város teljesen szerb vezetés, szerb önkényuralom alá került. Nagyon szomorú most Zentán ez a félszázados évforduló.

Magyarság, 1922. június 20 / 137. Szám

Új választójogi törvényhez jutott Jugoszlávia,

amely csak színleg jelent haladást valójában sérelmes az ország nemszerb  nemzetiségű polgáraira. A belgrádi nemzetgyűlésben a földmívespártiak, a szociáldemokraták, a nemzeti szocialisták és a köztársaságiak ellene voltak , és obstrukciót is megkíséreltek, a többség azonban elfogadta. A minisztertanács elhatározta, hogy törvényjavaslatot terjeszt be az Ausztriával fennálló kereskedelmi szerződés érvényességének meghosszabbítása végett. Azt a hírt, hogy Karađorđević György herceg volt trónörököst egy párisi elmegyógyintézetben kellett elhelyezni, hivatalosan megcáfolják.

Nagybecskerek és Szabadka lesz  az új S. H. S. püspökségek székhelye

A belgrádi kormány visszautasítja a Vatikán püspökjelöltjeit — Lanojević Mihajlo osztályfőnök nyilatkozata

Az országhatárok eltolódásával együtt szakadtak el és darabolódtak többfelé egyes egyházkormányzati területek is, amelyek azelőtt egy államon belül egységes fennhatóság alatt állottak és püspökségeket képeztek, így a temesvári püspökség egyik fele az S. H. S. királyság területére esik, ugyanígy a kalocsai, bécsi, veszprémi egyházmegyék egy része és központja Magyarország, illetve Ausztria, a másik fele Jugoszlávia területén van. Jugoszlávia csonka egyházmegyéinek önállósítását és a külföldi közvetlen fennhatóságtól való megszabadítását elsősorban az államérdek szempontjából kezdeményezték, de Bácska, Bánság és Baranya katolikus lakosságát is érdekli, hogyan intéződik el az itteni egyházkormányzat, a „vajdasági“ püspökségek fölállításának kérdése. A Nemzeti Újság jugoszláviai munkatársa ezért fölkereste a belgrádi vallásügyi minisztérium katolikus ügyosztályában Lanojević  Mihajlo osztályfőnököt, aki az ügy jelenlegi állásáról a következő érdekes felvilágosításokat adta: — Az S. H. S. királyságnak jutott katolikus részek önálló egyháztestekké való alakításáról a kormány már régebben tárgyalásokat kezdett a Vatikánnal. A tárgyalások jelenleg abba a stádiumba jutottak, hogy a Vatikán elvben beleegyezett ennek az egyházi határkiigazításnak a megejtésébe, azzal a kikötéssel, hogy az alakítandó püspökségeket az S. H. S. királyság kormánya a Vatikán előterjesztése alapján ejti meg.

Ugyancsak megállapodás történt az egyházkerületi szempontból csonkán maradt Bánság, Muraköz, Bácska, Baranya és Szlovénia két egyházmegyévé való kikerekítésében is olyképpen, hogy a két kerület püspöki székhelye Nagybecskerek, illetve Szabadka lesz. Ami e püspökségek személyi részét illeti, a Vatikán az erre vonatkozó előterjesztését már megtette. A királyi kormány azonban nem lévén abban a helyzetben, hogy jóváhagyja azt, megragadta az alkalmat, hogy egy viszont előterjesztést tegyen. Minthogy az egyház közjogi testület az államban, a kormánynak ezt az állásfoglalását magasabb államérdek vezéreli, s hisszük, hogy a Vatikán ezt méltányolva, a királyi kormány részéről javasolt személyek ellen nem emel kifogást. Hangsúlyozom, hogy a kormányt erre a személyi vonatkozásban kifejtett negatív befolyására tisztán az egyház közjogi jellege kényszerítette, ami nem történne meg például egy magánjogi testület, részvénytársaság stb. elbírálásakor. A lapok — nyilván felsőbb sugalmazásra — igen éles hangon írnak a Vatikán előterjesztéséről és egyelőre nevek említése nélkül, de kíméletlenül támadják a püspökjelölteket. A jelekből következtetve, a Vatikán által előterjesztett két püspökjelölt azok között a főpapok között kereshető, akik a nemzetiségi kérdésben nem fejtettek ki exponált politikai ténykedést.

Nemzeti Ujság, 1922. június 23 / 140. szám

A fosztogatók

A külföldi lapok útján érkezik az a hír, hogy Belgrádban most nyilvános árverés alá bocsátották azt a jószágállományt, amelyet tőlünk a jóvátétel címén behajtott követelések egy részlete fejében szállítottak el.

Mikor a háború első évében Szerbia betört a magyar Szerémségbe, nem ejtettünk külön jajszót a szerbek telhetetlen zsákmányolása miatt. Háborús viszontagság volt, amilyenek katonás elviselésére mindig készen voltunk. Két év múlva az oláh betöréskor jobban megrázott minket az árulás erkölcstelensége miatt való fölháborodás, mint fele Erdély kirablása. Hiszen úri vadász-erényünk a sebnek vállalása a férfias küzdelemben, így a mi Zrínyink még egy dúvabra sem akart szolgája segítségével, aránytalan fölénnyel támadni; a magyar lovag az ellenfélre való tekintet nélkül is mindig híven megőrizte magának az ő lelke lovagiasságát.

Némelyek ma megrendülten és kishitűen azt hirdetik, hogy a lovagi erényeink voltak a vesztünk, az áldozatok vállalása, a mindhalálig hűség, a vértanúság bátorsága.

Mi pedig kétségbeesés nélkül nézünk a hóhérok és rablók szemébe, kíntól és megvetéstől lángoló szemmel, a lovagi istenítéletek igazságlátó erejével látjuk kezükön a tartusfi álszenteskedéssel lemosott vérünket, tarisznyájukban a gyermekeink asztaláról elrabolt ételt, asztalukon a tőlünk lopott falatot, álszent mosolygásuk mögött a tehetetlen gyűlölettől csikorgó fogakat és megcsorduló nyálat, dölyfös arcbőrük mögött a halálsápadt reszketést, fölfuvalkodott szívükben a halálos rothadás fekélyeit.

Nincs itt szó már háborús ellenségeink fájdalmainak megtorlásáról, éhségünk csillapításáról , így csak a tehetetlenség és az elkerülhetetlen büntetéstől való félelem tud gyűlölni és rettegni. Középeurópában csak minálunk magyaroknál van igazán éhség, ínség, elnyomás. Hivatkoztunk rá itt meg ujántánttainkkal bizonyított fölterjesztésekben, hogy csecsemőinket nem tudjuk ellátni, ha behajtják rajtunk a szarvasmarha-jóvátételt. Hiába volt beláttatni velük, fölcsillant a szemük, mikor kétségtelenül bebizonyítva látták, hogy ezzel magyar gyermekek ezreinek halálrasorvadását okozhatják, nos, hiszen éppen ez kell nekik, akkor már igazán nem tágítanak ettől a követeléstől Akkor követelik, hogy szállítsuk a szarvasmarha jóvátétel-előleget Szerbiának és Görögországnak. Holott Szerbiának saját statisztikája szerint is mai területein a régősökkent lakosság dacára is több szarvasmarhája van, mint volt bármikor a háború előtt, holott Szerbia el se tudja tartani földuzzadt állatállományát és kénytelen kivitelben szabadulni meg roppant fölöslegeitől, még nekünk is ajánlott, föl és ad el szarvasmarhákat. Állatokat követelnek tőlünk Görögország számára, holott soha az egész háború alatt se magyar, sőt német katona se látta Görögországnak egy talpalatnyi földjét se és soha még egy kecskét se vittünk el tőlük se zsákmányképp, se pénzért. Ha valaki, csakis az antant megszálló csapatai zsaroltak és rekviráltak Görögországban állatokat. Hát nekünk, mai magyaroknak kell jóvá tenni nemcsak a mitológiai korszakig visszamenőleg minden állítólagos magyar zsákmányolást, de a németekét, sőt az angolokét, franciákét és szenegáli négerekét is még olyan országokban is, amit mi sohase láttunk, még mesékből se ismertünk ?

Nem, itt rég nyilvánvalón nem jóvátételről van szó. Még csak nem is észszerű ókori rabszolgagazdálkodásról, hiszen az ókori rabszolgatartó gazda a maga érdekében gondoskodott a rabszolgabarom életfönntartásáról, sőt szaporodásáról. Még csak nem is rabló állam és kirabolt állam közötti szerves nemzetközi viszonyról, hiszen a rabló legalább a maga hasznát tekinti, míg a francia engedéllyel tőlünk elrabolt sok százmilliárdnyi vasúti anyag és egyéb érték nekik is csak káros akadályuk volt, ott korhadott szét vasutaikon akadályozva forgalmukat, finom műszereinket csak akadályozó lomnak, állatainkat csak fertőző döghúsnak rabolták el. Az ő rablásuknak már célja sincs, magyarázata csak a büntetés miatt való félelem és gyűlölet.

Az ókor hübrisznek, istenmegvetésnek nevezte az elkapatott dölyf és gyűlölet e bűnét, amiért az isteni rend kérlelhetetlenül halállal büntet, úgy tartották, hogy akit Isten elpusztítani akar, elveszi az eszét, hogy istenmegvető bűnbe és elmezavaró rettegésbe essék.

A mindennapi tejtől megfosztott magyar gyermekek játékpuskáitól megzavarodott tegnap egy ántánt-tiszt, elvette a puskát és tanácstalanságában elküldte az ántánt tanácsához: mit tegyen ezekkel szemben?

Nos, megmondjuk, az istenítélet igazságlátásával, a magyar fegyverektől nem kellett félniük, mert azoknak ellenére lovagi formájú hasonló fegyverüket szegezhették.

De ezek a játszi gyermekpuskák elpusztítják őket. Mert ezeknek ellenében nekik csak Heródesi kardjaik vannak s azok nem fogják tudni kivédni a gyermekjátékok halálos sujtását.

Első csapásukra is elmezavar kezd kiütni rajtuk.

A szerbek kiüldözik a magyar tanítókat.

 Szlavóniában, a magyarság egykori ősfészkeiben a szerbek miatt már a magyar tanítóknak sincsen maradásuk. Az eszékmegyei szerb hatóság Balogh Károly laslovói (Szentlászló) és Pozsár Józsefet, a haraszti református egyházak tanítóit azon indokkal, hogy nem S. H. S. állampolgárok és nem tudnak horvátul, eltiltotta a további tanítástól. A hatóság mindkét helyen a református iskolákat is bezárta. A szerb hatóságok erőszakos, hazug eljárását jellemzi, hogy Balogh Károly a megszállott Bácskában Óbecsén született, Pozsár József pedig kórógyi, szerém megyei születésű, s nemcsak mindketten tökéletesen beszélnek horvátul, hanem abból képesítő vizsgát is tettek.

Magyarság, 1922. június 24 / 141. szám

Nikola és Rade Pašić

Apponyi és Andrássy — tótok.

Régi szokása a cseh, szerb, oláh és a tót sajtónak, hogy Magyarország minden nevezetesebb emberét a magukéinak vallják. Hunyadi Jánost megtették oláhnak, a Zrínyieket és Frangepánokat horvátoknak, Petőfit szerbnek, Kossuthot tótnak, Klapkát csehnek, Liszt Ferencet németnek. A Slovenski Henriik most tovább folytatja a magyar vezérférfiak elnacionalizálását és Magyarország mai közéleti vezéremberei közül szlovákoknak mondja : az Andrássyakat, az Apponyiakat, Csernohot, Prohászkát, Friedrichet, a Rakovszkyakat, a Szmrecsányiakat, a Thurócyakat, Ostenburg- Moraveket, de sőt még Rubinek Gyulát is. Vajon még ki következik ezek után ?

Magyarság, 1922. június 29 / 145. szám

100 éve magyarul még telefonálni sem lehetett a szerb uralom alatt álló Délvidéken