A Fidesz-közeli újságíró szerint, ami a magyaroknak Erdély, az a szerbeknek Koszovó

A címben olvasható kijelentést fejtegette írásában a magyar kormányhoz köthető, mára megszűnt Pesti TV újságírója, Ferkó Dániel, aki egy médiaetikailag igen komoly botrányt keltő kérdése miatt vált ismerté.

Ferkó meglátásával, mi délvidéki magyarok nem biztos, hogy teljesen együtt tudunk érteni. Hiszen a területvesztésen kívül, alig van hasonlóság a két esemény között. Arról nem is beszélve, hogy a koszovói harcokban számos délvidéki magyart is arra kényszerítettek, hogy háborúzzon. Majd később, 1999-ben az első Orbán-kormány idején az alig egy hónapja NATO tag Magyarország engedélyezte, hogy a taszári légibázisról szálljanak fel a Szabadkát, Zombort és Újvidéket, illetve más délvidéki magyarlakta területeket is bombázó repülők. Majd végül Magyarország Koszovóra küldött békefenntartókat, hogy őrizzék a szerbek és a szkipetárok közötti rendet, miközben Temerinben, Óbecsén vagy Topolyán mindennaposok voltak a magyarverések. Illetve még az erdélyi magyarság máig kitart a Kárpátok koszorújában, addig a koszovói „izbeglicákat” még negyed évszázaddal a harcok lezárta után is tervszerűen és szisztematikusan telepítik be a délvidék magyarlakta falvaiba és városaiba. Minderről pedig a betelepítés és migráció ellenes magyar kormány, vagy annak a délvidéki EP képviselője, Deli Andor egy mondatot sem mondott az eddigi két mandátuma alatt. Hosszan lehetne még sorolni a különbségeket Erdély elvesztése vagy Trianon és Koszovó között, de az ilyen jellegű anyaországi cikkek inkább a mesterségesen „felduzzasztott” szerb és magyar barátság és azok kormányközeli médiamunkatársainak gesztusainak sorába sorolható, mintsem a történelmi vagy geopolitikai valóságok sorába. 

Ferkó Dániel Facebook posztját, amelyet a Mandiner is szemlézett teljes egészében közöljük:

„Ami nekünk Erdély, a románoknak Moldova, az oroszoknak a Krím, az Szerbia számára Koszovó. Különleges érzelmek fűzik a szerb nemzetet ehhez a vidékhez, jobban mondva Kosovo poljéhez, azaz Rigómezőhöz. Ezért is áll most a bál balkáni szomszédainknál! A napokban a koszovói kormány arra akarta kényszeríteni a szerb területeken élőket, hogy szerb rendszámtábláikat koszovóira cseréljék. Válaszul a koszovói szerbek utakat zártak le, egyes híradások szerint fegyverek is ropogtak. Ha kicsit visszamegyünk az időben, akkor kiderül, hogy milyen veszélyeket rejt magában egy ilyen konfliktus.

Miután Slobodan Milošević 1989-ben hatalomra került Jugoszláviában, szinte az első dolga volt, hogy megemlékezést tartson a rigómezei csata 600. évfordulóján. Beszédét több mint egymillió szerb hallgatta a helyszínen. Az elsőre talán ártatlannak tűnő nosztalgia nem sokkal később véres események sorát indította el. Előbb azonban nézzük, mi is történt Rigómezőn, vagyis Kosovo poljében hat évszázaddal korábban.

RIGÓMEZŐ, A SZERBEK MOHÁCSA

Dusán István vezetésével a szerbek erős középkori államot hoztak létre; ennek a végére tett pontot a rigómezei ütközet. Lázár szerb király az egyesült szerb–bosnyák–albán seregek élén próbálta útját állni a túlerőben lévő török hadaknak. A források szerint azonban árulás történt és ez okozta a szerb lovasok vesztét. Lázárnak sikerült áttörnie a törökök balszárnyát és nagyon jó pozícióba került, azonban Vuk Brankovics koszovói herceg árulást elkövetve kivonult csatatérről, a magára maradt Lázárt elfogták, csapatait az ellenség körbe vette és lemészárolta. A szerb hősi eposzokban gyakran felbukkan Milos Obilics neve, aki magát töröknek kiadva ment az oszmán táborba és ott meggyilkolta a szultánt; ezután lefejezték. Ez a történés is enyhíti a szerbekben a veszett csata felett érzett gyászt. A legmagasabb szerb állami érdemrendet Obilicsról nevezték el.

A mohácsi vereséghez hasonló kataklizma után Szerbia a törökök vazallus állama lett hosszú időre. Lázár királyt viszont a szerb ortodox egyház szentté avatta és úgy tartják, hogy az ő példája segített népének abban, hogy ne váljanak az évszázadok alatt maguk is mohamedán vallásúakká. A Koszovó területén ma is többségben élő albánok viszont felvették a muzulmán hitet; mind a mai napig ez is élezi a feszültséget a két nép között.

A BALKÁNI PUSKAPOROS HORDÓ

Slobodan Milošević 1989-ben elmondott erős, nacionalista érzelmi húrokat pengető beszédében az egykor erős szerb nemzetállam, Nagy-Szerbia visszaállítását tűzte ki célul. Ezzel viszont szikrát dobott a balkáni puskaporos hordóba.

Horvátország és Szlovénia köszönte szépen, de nem kért Nagy-Szerbiából, ezért két év múlva kikiáltották függetlenségüket. Ez kiélezte a feszültséget horvátok, szerbek és bosnyákok között, és kitört a brutális és véres délszláv háború, amely lényegében 10 évig tartott és irdatlan emberáldozattal járt.

Koszovó még Tito alatt a Vajdasághoz hasonló autonóm tartománnyá vált. Ez kevesebb önállóságot jelentett, mint amilyennel a tagköztársaságok bírtak (Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró), de saját közigazgatásuk és választott tisztségviselőik lehettek a koszovóiaknak. Milošević egyik első intézkedése volt azonban, hogy megszüntette Koszovó autonóm státuszát, ami tovább élezte az ellentéteket. Válaszul 1998-ban a Koszovói Felszabadítási Hadsereg úgy döntött, hogy teljesen átveszi a régió irányítását a szerbektől, ami azért volt problémás, mert a második világháború után Koszovó lakosságának negyedét szerbek alkották.

A nagyszerb nemzeti álmokat dédelgető Milošević katonai megtorló akcióval válaszolt a szeparatista törekvésekre: a jugoszláv hadsereg megkezdte a koszovói albánok kiűzését a tartományból. 1999-ben a NATO katonai erővel lépett közbe: 78 napig bombázták a Szerbiából és Montenegróból álló Jugoszláviát. A szerbek Rigómező miatt szabadságharcként élték meg a történteket. Emlékezetes, hogy sok belgrádi ‘Target’ feliratú pólót vett fel, jelezvén, hogy hajlandó akár a mártírhalált is vállalni hazájáért. Ez az epizód is jelzi, hogy minden Koszovóval, illetve a régióban élő szerbekkel kapcsolatos negatív történés erős nemzeti érzelmeket vált ki.

A napokban ilyen esemény volt, hogy a koszovói kormány arra akarta kényszeríteni a szerb területeken élőket, hogy szerb rendszámtábláikat koszovóira cseréljék. Nem tett jót a – most már mondhatjuk – két ország viszonyának, hogy 2008-ban az USA és az EU támogatásával egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. Szakértők szerint – ez a magyar kormány álláspontja is – az hozhatná el a békét, ha mind Szerbia, mind Koszovó csatlakozhatna az Európai Unióhoz.”