Miben sántikálnak a nagyszerb nacionalista érzelmű pravoszláv egyházfők?

Porfirije (Prvoslav) Perić szerb pátriárka a belgrádi pátriárkai palotában találkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel – közölte a Szerb Pravoszláv  Egyház (SPC). A találkozón részt vett Irinej Bulović bácskai, Vasilije Vadić szerémségi,  Fotije Sladojević zvornik-tuzlai püspök, valamint Sava Bundalo címzetes pravoszláv püspök, Porfirije pátriárka kabinetfőnöke.

Az SPC közleménye szerint Porfirije pátriárka „szívélyes és baráti beszélgetés során” gratulált Orbánnak a rangos állami kitüntetéshez, amit a Szerb Köztársaság  és Magyarország közötti békés együttműködés és baráti kapcsolatok fejlesztése érdekében kifejtett munkásságával érdemelt  ki.

A pátriárka és Orbán egyetértett abban, hogy a két nép, a magyarok és a szerbek „baráti és testvéri kapcsolatai” alapvető fontossággal bírnak a kulturális, társadalmi, vallási és minden más értelemben vett fejlődéshez és építkezéshez (Érdekes, a helyi pópákon kívül, egyetlen pravoszláv püspök sem vett részt Vecserin Szlávko Alajos katolikus megyéspüspökünk, apostolunk két héttel ezelőtti temetésén, ami egyértelmű jele annak, hogy mennyire fontos számukra a magyarok és a szerbek „baráti és testvéri kapcsolatai”, arról nem is beszélve, hogy senki sem tiltakozott amiatt, hogy a 70 százalékban katolikus, magyar és horvát többségű észak-bácskai városban a városvezetés gyásznap helyett hatalmas tivornyát csapott mindössze néhány méterre a temetés helyszínétől, holott két éve Irinej Gavrilović szerb pátriárka halála alkalmával háromnapos országos gyászt hirdettek. A Szerb Pravoszláv Egyház egyébként is arcon köpte  a „magyarok és a szerbek baráti és testvéri kapcsolatait” múlt szombaton azzal, hogy Irinej Bulović bácskai szerb pravoszláv püspök – Vasilije Vadić szerémségi püspök társaságában – kitüntette  Vojislav Šešelj háborús bűnös csetnikvajdát, a Szerb Radikális Párt elnökét, aki mindenről ismert, csak éppen a keresztényi elveiről nem, akit háborús bűnök elkövetésének ténye övez egy hatalmas pofont jelent minden olyan ember számára, aki a kilencvenes években e végzetes politika és retorika miatt volt kénytelen szenvedni, nyomorogni, veszteségekkel szembenézni, szülőföldjét elhagyni. Emlékeztetőül a következőt mondta Šešelj a délvidéki magyarokról: „Amikor majd deportáljuk a vajdasági kisebbségieket, megmutatjuk, hogy milyen emberségesen bánunk velük. Szépen kikísérjük őket az állomásig, és kapnak szendvicseket az útra. A magyaroknak fejenként egy szendvics jár, mert az ő anyaországuk közel van.” Irinej Bulović püspök viselkedése egyébként nem számít meglepőnek ismerve múltját. A kilencvenes években Arkan háborús bűnös maffiózóval is jó viszonyt ápoló Bulović 2018. november elsején a Délvidék elcsatolásának centenáriumának alkalmából tartott rendezvényen az úgynevezett „magyarizációról” beszélve soviniszta magyarellenes hangnemben „boncolgatta” két magyar katolikus pap nemzeti hovatartozását családnevük puszta mérlegelésével. (részletek: ITT – nagyon fontos leleplező szöveg). Ez a mondat is tőle származik: „A szerbek – bármekkora elnyomás alatt is voltak a magyarok részéről – akkoriban jobban ellenálltak a magyarosításnak, mint a többi nemzetiség. Mi szerbek a negyedik helyen állunk a magyarosítás mértékét illetően. A szlovákokat majdnem teljesen megsemmisítették”. Nagyon meglepő és sértő volt mindannyiunk számára, hogy Magyarország köztársasági elnöke tavaly szeptemberben a magyar érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesítette Irinej Bulovićot. A kitüntetés adományozását Irinej Bulovićnak egyébként Pásztor István, a Vajdasági „Magyar” Szövetség elnöke kezdeményezte, Orbán Viktor miniszterelnök pedig előterjesztette. „Rossz nyelvek” szerint Pásztor így állt bosszút Ft. Erhard Róbert atyán, bajmoki apátplébánoson, Bulović magyarellenes kirohanásának egyik alanyán, aki az elmúlt években nem egyszer kifejtette nemtetszését a VMSZ  politikája miatt – A szerk. megj.).

A közlemény szerint Porfirije pátriárka mély háláját fejezte ki mindazért, amit a magyar állam a Budai Szerb Pravoszláv Egyházmegye és a szerb nép érdekében tett és tesz (A magyar állam kétségtelenül bőkezűen támogatja a Szerb Pravoszláv Egyházat és a magyarországi szerbeket, miközben Szerbiában és Délvidéken a szerb állam  diszkriminatív módon, hátrányosan megkülönbözteti a Katolikus Egyházat és a protestáns felekezeteket, a Szerb Pravoszláv Egyháznak pedig kiváltságos jogokat biztosít. Csak egy példa a sok közül:  A szerb  kormány tavaly júliusban 11 792 000 dinárt utalt át a költségvetésből a bácskai pravoszláv püspökség bankszámlájára a kátyi kolostor befejezésére, az összeget eredetileg a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság következményeinek enyhítésére létrehozott költségvetésből biztosították. Amikor a szerb kormány elkezdte támogatni a különböző csoportokat a koronavírus-járvány gazdasági következményeinek enyhítéseként, dr. Német László  nagybecskereki megyéspüspök levéllel fordult  a szerb kormányhoz a Szerbiában működő katolikus papok és szerzetesek nevében. A bánáti katolikus püspök kérte  a kormányt, hogy nekik is adjanak valami támogatást, hisz hónapokig csukva voltak a templomok, nem voltak bevételek. Levelére postafordultával jött a válasz a felelős államtitkártól, amely cinikusan arra emlékeztetett, hogy a „katolikusok így is többet kapnak attól, mint ami járna nekik“. A szerb állam amúgy (köztársasági és tartományi szinten) mindössze kb. 5% százalékkal járul hozzá az egész nagybecskereki egyházmegye kiadásainak fedezéséhez, ami szó szerint SEMMI ahhoz képest, amit a Szerb Pravoszláv Egyház püspökségei kapnak. Úgyszintén az összes szerbiai nemzeti közösség közül a magyar nemzeti közösség kapja a legkevesebb támogatást Szerbiától, a helyzet immár olyan, hogy Magyarország támogatása nélkül szinte lehetetlen volna működtetni a délvidéki magyar intézményrendszert, azaz magyar közösségünk teljesen Magyarországtól függ, noha elméletileg elsősorban Szerbiának kell gondoskodnia a gazdasági, kulturális helyzetünk javításáról és a jogaink biztosításáról  – A szerk. megj.).

Talán nem véletlen, hogy mindez egy nappal azután történt, hogy Porfirije pátriárka botrányos kijelentésével a térség  figyelmének középpontjába került. A szerb egység, szabadság és a zászló napjának központi ünnepségét ugyanis a Boszniai Szerb Köztársaságban,  Bijeljinán rendezték meg tegnap, ahol  az Arkan csapatai brutális háborús bűnöket, etnikai tisztogatásokat, mészárlásokat követtek el 1992-ben. A szerb egyházfő  az ünnepségen úgy fogalmazott, hogy „nem vagyunk biztosak abban, hogy az államhatárok (a térségben) nem fognak ismét megváltozni”. Az elemzők szerint Porfirije beszédének gondolata kísértetiesen hasonlít Slobodan Milošević hírhedt 1989-es gazimesztáni beszédére, amely utólag visszatekintve adta a szikrát a Jugoszláviának nevezett lőporos hordóhoz. Az ünnepségen Porfirije és Vučić mellett Milorad Dodik, a bosznia-hercegovinai elnökség szerb tagja is felszólalt, aki beszédében elmondta, hogy meg van róla győződve, hogy a következő évtizedekben a Boszniai Szerb Köztársaság egyesül Szerbiával.

A szerb nacionalista elit sokak szerint szövetségeseket keres a „Nagy Szerbia” megvalósításához.