80 éve írták: „Bácskában nem kukorékolnak többé — a kalauzok”

80 éve írták a lapok:

Jégeső a Bácskában.

 Szabadkáról jelentik: Hétfőn este Bajmok határában erős vibar kíséretében jégeső esett, amely súlyos károkat okozott a szőllőkben.

Délmagyarország, 1942. október 1 / 222. szám

A horgosi asszonyok ajándéka a honvédeknek

Horgos községben a MANSz gyűjtést indított a sebesült honvédek javára, Társadalmi osztályra való tekintet nélkül mindenki résztvett az adakozásban.Többszáz csomagot készítettek és juttattak el Szegedre, ahonnan az illetékes katonai parancsnokság rendeltetési helyére továbbítja,

MTI, 1942. október 2.

Zomborban 16 családi ház épül

Bács-Bodrog varmegye Közjóléti Szövetkezete 16 kertes családi házat épített  Zombor sokgyemekes  szegénysorsú családok részére. A már teljesen felépült házakat november 1-én ünnepélyes keretek között adják át kijelölt tulajdonosaiknak.

MTI, 1942. október 6.

Hősi halottak emlékművének leleplezése Topolyán.

Topolyán lelepleztek a második világháborúban hősi halált halt huszárok emlékművét, egyúttal kiosztották azokat a kitüntetéseket, amelyeket a huszárok az elmúlt télen a don-menti harcokban érdemeltek ki akkor, amikor elfogtak egy szovjet orosz tábornokot egész vezérkarával együtt.

MTI, 1942. október 8.

Horgos elszakadási mozgalmának ügye Csongrádmegye közgyűlése előtt

A legutóbbi megyegyűlésen Henrik István horgosi bizottsági tag szóvátette, hogy Horgos községben egyesek olyirányú mozgalmat szolgálnak, hogy Horgos községet csatolják át Csongrád vármegyéből Bács-Bodrog megyéhez. A felszólaló ismertette az egyik szabadkai lap terjedelmes cikkét, amely az átcsatolás kérdésével foglalkozik, majd pedig kérte a főispánt és a törvényhatósági bizottságot, hogy az elcsatolás mozgalmának még idejekorán vessenek véget.

Dr. Molnár Imre főispán a felszólalónak adott válaszában kifejtette, hogy már tudomása van az elcsatolási mozgalomról, eddig azonban még hivatalosan nem avatkozott az ügybe. ígéri, hogy a mozgalom ellensúlyozására a szükséges törvényes lépéseket haladéktalanul megteszi.

Henrik Kálmán törvényhatósági bizottsági tag arra is kérte ezek után az alispánt, hogy a vármegye útépítési programjába felvett horgosi  bekötő utakat minél kelőbb építtesse meg a vármegye, hogy ez is bizonyság legyen arra, hogy Horgos község már az úthálózatait tekintve is Csongrád vár megyéhez tartozik.

Dr. Zobay Béla vármegyei főjegyző ismertette a horgosi útépítések dolgát és a felszólaló megnyugtatására kijelentette, hogy a tervezett utak kiépitése a közeljövőben megindul Dobay alispán külön is felbivta a nyílt ülésben a jelenlevő államépitészeti hivatali főnököt, hogy e horgosi bekötő utak kiépítésének munkálatait haladéktalanul kezdesse meg.

Bácskában nem kukorékolnak többé — a kalauzok.

Érdekes furcsaságra irányította rá a figyelmet a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter rendelete, amelynek értelmében október 15-től a Budapest— újvidéki vasútvonalon levő Kukuriki vasúti megálló az Andrásnépe nevet kapja. Ezzel a rendelettel megszűnik az ország talán legfurcsább és legeredetibb állomásneve. A Szabadkától 28 kilométerre fekvő vasútállomás és tanyacsoport neve valahányszor a kalauz kikiáltotta, az utazóközönség körében élénk derültséget keltett. Utóbb a vasutasok a kikiáltást már el is bliccelték, mert az utasok állandóan tréfálkoztak velük: „Hogy is volt az kalauz úr az imént ? Mondja csak! Kukurikiii!  És kitört a kacagás a fülkékben. Különösen a gyerekutasoknak volt nagy mulatság ez az állomásnév, amelynek kikiáltása után boldogan kacagva kérdezgették: „Miért kukorékol a kalauz bácsi?” Az elnevezés eredetére nézve eltérő vélemények vannak. Az alsózobnaticai szállásokat egyes vélemények szerint azért nevezik Kukorikinek, mert a földesúr itt valaha híres fajdkakasokat tenyésztett, amelyek kukorékolása felverte az egész környéket. Másik feltevésnek egy szólásmondás alapja ezen a vidéken: »Zobnaticán, ahol kukorékol a sok pipacs a búzában”.

Délmagyarország, 1942. október 10 / 229. Szám

Tűzharcos-találkozó Szabadkán

A Magyar Tűzharcos Szövetség vasárnap Szabadkán mintegy tízezer ember részvételével jólsikerült tűzharcostalálkozót rendezett, amelyen ott voltak az ország minden részéből kiküldött szervezetek népes csoportjai. A sporttelepen tartott disztáborozás és tábori mise után gróf Takách-Tolvaj József országos elnök ünnepi beszédben hívta fel a múlt világháború tűzharcosait ma itthon rájuk háruló kötelességeikre. — Nem engedhetjük meg — mondotta többek között —, hogy politikai vagy más dolgok miatt civakodjunk, hanem minden egyéb érdek félretételével össze kell fognunk, a haza és a magyarság érdekében kell dolgoznunk. Minden erőnket arra kell összpontosítanunk, hogy a háborút győzelmesen fejezzük be. A hátsó frontot nem engedjük megingatni. Végül kijelentette, hogy a szövetkezet bárom legnagyobb fegyveres multú egyesület: a Vitézi Rend, a tűzharcosok és a nemzetvédelmi keresztesek minden erejükkel biztosítják, hogy 1918 nem ismétlődik meg ebben az országban. Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter, sajtófőnök, a Tűzharcos Szövetség társelnöke ezután átnyújtotta a budapesti központ által a szabadkai főcsoportnak ajándékozott zászlót. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a szabadkai főcsoport részéről Kochán Aladár vezető tiszt vette át a zászlót. A dísztábor hódoló táviratot küldött a Kormányzó urnák és üdvözölte Kállay miniszterelnököt.

Délmagyarország, 1942. október 13 / 231. Szám

Zászló adományozás

A zentai Katolikus Legényegylet 5 honvédség iránti tiszteletből és szeretetből csapatzászlót ajánlott fel a Zentán állomásozó határvadász osztálynak. A csapatzászlót Ünnepélyes külsőségek kőzött adták át a határvadászoknak. Az ünnepségen, amelyen a város előkelőségei és összes egyesületei megjelentek, a Kormányzó Urat Gyimesy Frigyes vezérőrnagy, hadtestparancsnok képviselte.

MTI, 1942. október 13.

Huszonegy éve nem volt ilyen alacsony vízállás a Tiszán, mint az idén

A rendellenes időjárás a folyók vízállásának szélsőségeiben is érezteti hatását (…)  Régen volt ilyen alacsony a Tisza vízállása, mint az idén. Eddig a legalacsonyabb vízállást 1921-ben mérték a Tiszán, amikor is 222 centiméter volt a minimum. Azóta más években is előfordultak nagyobb apadások, de ezt a süllyedést egy alkalommal sem közelitette meg a vízállás.

(…)

A mostani alacsony vízállás kétségtelenül abnormális, de korántsem olyan mértékben, hogy az a hajózást Szegednél megakadályozná. Különben is a kotrógépek állandóan üzemben vannak, tisztítják és mélyítik a folyómedret. Átmenetileg ugyan mutatkozik most a hajózásban torlódás, de ez onnan származik, hogy a Tisza Szeged alatti részein négy nagy homokzátony van, amelyek az alacsony vízállás következtében valóban akadályai a zavartalan viziközlekedésnek. A négy zátony Martonosnál, Moholnál, Péterrévénél és Óbecsénél van, azokon a területeken, amelyek csak nemrégen szabadultak fel a jugoszláv bitorlás alól. Szomorú és felettébb jellemző tény, hogy az elmúlt 23 év alatt a szerbek a folyómeder tisztításával semmit sem törődtek, a Tiszát egyáltalán nem kotorták, ezért képződtek a hatalmas homokzátonyok, amelyeket természetesen egyik hétről a másikra nem lehet eltüntetni. Megnyugtató azonban, hogy mind a négy kritikus ponton teljes erővel folyik a Tisza medrének kotrása és minden remény megvan rá, hogy igen rövid időn belül a Tisza déli szakaszán is helyreáll teljes mértékben a hajóforgalom. Ezt nagymértékben fogja elősegíteni a várható őszi esőzések megindulása is, mert szakértői vélemény szerint a folyók rendkívül alacsony vízállásának főoka elsősorban az utóbbi időben nagymértékben fellépett csapadékhiány.

Délmagyarország, 1942. október 17 / 235. Szám

Kiszáradt a Ferenc  József-csatorna vize

Szabadkáról jelentik: Amire a csatorna kiásása óta még alig volt példa: a víz teljesen kifogyott a Ferenc József-csatornából, amelynek medre ma teljesen száraz, csak helyenként csillámlik még meg benne kevés iszap és nedvesség. A Ferenc József csatorna vízellátását egyrészt a Ferenc-csatorna. másrészt a Duna biztosította. A csatornán felül le kellett zárni a zsilipeket, a Duna felé viszont az alacsony dunai vízállás miatt kifolyt a Ferenc József-csatorna egész vizállománya és így került sor a furcsa természeti tünetre. Ha a Duna és mellékfolyói nem áradnak — amire most ősszel kevés kilátás van, a helyzet egész télen át így marad. A Ferenc József-csatornán eddig csak kisebb hajók közlekedhettek, a csatornának mégis nagy jelentősége volt a szállítási útvonal megrövidítése, a partján épült községek, valamint az ármentesítés szempontjából. A ritka tünetnek mindenesetre, hogy a víz teljesen kifogyott a csatornából, sok nézője akad nap-nap után a csatornamenti falvakban.

Délmagyarország, 1942. október 18 / 236. szám

Fogolyszabadítás meséiével százakat csalt ki hiszékeny emberektől két délvidéki szélhámos

Kovács Andor 53 éves újvidéki kocsmáros a múlt év decemberében a könnyű, pénzszerzésnek különös lehetőségét módolta ki. Többek előtt delektivnek adta ki magát és azt a hírt terjesztette magáról, hogy nagy sziveségeket tud tenni, ha akar, — Jópénzért.

A hírverésben segítsége  volt Mia Bakić 41 éves újvidéki magántisztviseló, aki többeknek ajánlatot tett, hogy Kovács Andorral együtt, aki nagyon befolyásos ember, kiszabadítja letartóztatásban levő hozzátartozóikat. A két szélhámos ezzel a fogással egész sereg hiszékeny embert károsított meg. Így  Kovács Andor Mia Bakić segítségével Isakov Melániától 250 pengőt, Popov Žarkotól 350 pengőt. Popov Ž. Lazartól 250 pengőt csikart ki fogolyszabaditás ígéretével Bakić Mia a sikeren felbuzdulva önállóan is »dolgozni« kezdett és Vujkov Prokopnétól 500 pengőt, Vladić Jovantól pedig 300 pengőt csalt ki szintén azon a címen, hogy hozzátartozóikat kiszabadítja a fogházból. Mindezeken kivül Kovács Andorra azt is rábizonyult, hogy az újvidéki futballpályáról értékes felszerelési tárgyakat is ellopott. Az újvidéki törvényszék bűnösnek mondota ki Kovács Andort háromrendbeli csalás és egyrendbeli lopás bűntettében és ezért egyévi börtönre itélte. Bakić Miát a Kovács által elkövetett háromrendbeli csalásban mint tettestársat mondotta ki bűnösnek a törvényszék, továbbá kétrendbeli önállóan elkövetett csalás bűntettében is bűnösnek találta és ezért büntetésül szintén egyévi börtönt szabott ki rá. A szegedi ítélőtábla fellebbezés folytán kedden tárgyalta az ügyet és az elsőfokú biróság ítélet indokaival együtt helybenhagyta. A ítélet ellen úgy a vádlottak, mint főügyészhelyettes felfolyamodást derítettek be.

Délmagyarország, 1942. október 21 / 238. szám