Egy magyar mérnök találmánya tízezrek életét mentette volna meg Törökországban
A cikk megjelenésekor már meghaladta a 33 ezret a február 7-i törökországi–szíriai földrengés halálos áldozatainak száma.
Nem vitás, hogy a világ egykori legidősebb olimpiai bajnoka, a 2016-ban, 103 éves korában elhunyt Tarics Sándor zseniális találmánya, a földrengésbiztos építkezés alkalmazása tízezrek életét menthette volna meg – ha a térségben összeomlott házakat annak idején a magyar vízilabdázó olimpiai bajnok módszerével építik.
A Tarics-életműnek legalább annyira fontos eleme a földrengésbiztos építkezés technológiájának kifejlesztése, mint az olimpiai bajnoki cím.
A katasztrófa súlyossága, a pusztítás nem csupán a földmozgás erősségétől (7,5–7,8 a richter-skálán) függ, hanem az épületek műszaki állapotától is, sőt talán ez utóbbitól még inkább.
A szóban forgó házak nagyrészt régi építésűek voltak, kispórolták belőlük a cementet, és egyáltalán nem gondoskodtak a földrengésbiztos technológia alkalmazásáról. Ami persze nyilvánvalóan anyagi kérdés is.
A földrengésbiztos építkezés technológiáját a hetvenes években dolgozta ki, az ötletet egy hungarikum, a dobostorta adta.
A speciális édesség rétegesen épül fel (egy sor piskóta, egy sor csokikrém, majd a tetején égetett cukor), és Tarics úgy gondolta, a hasonló elven épített házakat nem dönti romba a földrengés, mivel az emeletek vízszintesen elmozdulnak, ahelyett, hogy a falak összetörnének.
Tarics Sándor 1979-es szabadalmában földrengés-szigetelő tömörgumi-pogácsákat használt, amelyeket azóta is előszeretettel alkalmaznak a középmagas épületeknél és az autópályahidaknál Japánban és az Egyesült Államokban, vagyis ott, ahol van rá pénz.
Tarics szabadalma akkor sikert aratott, hogy a magyar tudóst foglalkoztatták az ENSZ földrengésügyi szakbizottságában is.
(Index nyomán, fotó: Illyés Tibor/MTI)
