Az „aranykor” új fogalmai: Korlátlan munkaidő, állandó készenlét és (kötelező) örökös munkakészség
A szerbiai munkatörvény teljes „alkotói szabadságot” biztosít a munkáltatók számára a munkaidő meghatározása terén.
A fentiekből kifolyólag
az alkalmazottak hatalmas része rendszeres, általában fizetetlen túlórázásra kényszerül.
Amikor 2014-ben elfogadásra került az új munkatörvény, egyértelművé vált, hogy a cégtulajdonosok, az igazgatók, a nagy- és kisfőnökök visszaélnek majd a jogszabály adta lehetőségekkel.
Azóta a förtelmes, lélekfacsaró törvény felettesek általi „szabad értelmezése” két új kötelező kategória meghonosodásáig vezetett. Ezek: az állandó készenléti állapot és a kényszerű munkakészség.
A fenti fogalmak korábban az olyan meghatározott területekre vonatkoztak, mint amilyen például az egészségügy, a rendőrség és a média.
Miután kilenc évvel ezelőtt Szerbia egyik legnagyobb politikai élősködője és kártevője, Aleksandar Vulin (akkoriban munkaügyi miniszter) aláírásával, áldásával javasolt, majd a parlamentben elfogadott munkatörvény immár nemcsak az említett foglalkozásokra vonatkozik, hanem minden szakmára, munkahelyre kiterjed.
Mario Reljanović ismert belgrádi jogász rámutat:
a munkatörvény annyira homályos, zavaros, hogy a munkáltatók játszi könnyedséggel találnak benne lyukat.
Ez többszörösen vonatkozik azokra a szakaszokra, amelyek a túlórázást és a puszta készenlétet is „szabályozzák”.
A gyakorlatban ez pl. úgy fest, hogy számos cég dolgozói azt a kevés munkaidőt, ami rendelkezésükre áll, görcsben, „ugrásra készen” töltik.
A törvény ugyan magáért a készenléti állapotért stimulációt irányoz elő, de az mindössze egy százalékát tesz ki az alapbérnek. Ez azt jelenti, hogy azt a dolgozót, aki – még ha nem is hívják be a munkahelyére – a készenlétben eltöltött egész hétvégéért
„ösztönzésként” annyi pénz illeti meg, amennyit félórás munkáért kapna.
Ami pedig a munkabeosztás megváltoztatását illeti, a munkáltató ezt elvileg öt nappal előtte kellene, hogy jelezze az érintett dolgozónak, de ezt legtöbb esetben az utolsó pillanatban teszi meg.
Egyes nyugati országokban, mint pl. Franciaországban és Portugáliában az ottani mnkatörvények értelmében a munkáltató számára szigorúan tilos a munkaidő lejárta után a dolgozóhoz fordulni.
A szerbiai munkatörvény pedig megengedi, hogy bárkit bármikor otthonról „berángassanak” a cégbe.
Az említett jogász úgy véli, a szerbiai tendenciák sajnos a napi 12 órás, illetve heti 6 napos munkaidő bevezetésének irányában haladnak.
(resetka.rs nyomán, fotó: twitter.com)
