Ma van a Magyar Zászló és Címer Napja
A MAGYAR ZÁSZLÓ ÉS CÍMER NAPJA
(március 16.)
1848. évi XXI. törvénycikk
a nemzeti szinről és ország czimeréről
- § A nemzeti szin, és ország czimere ősi jogaiba visszaállíttatik.
- § Ennélfogva a háromszínű rózsa polgári jelképen ujra felvétetvén, egyszersmind megállapittatik, hogy minden középületnél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország czimere használhassék. – Egyébiránt a kapcsolt Részeknek* szabadságukban hagyatván, hogy, az ország szinei és czimere mellett, saját szineiket és czimerüket is használhassák.
____________
* Az ú.n. »Kapcsolt Részek« (Partes Adnexae) a Drávántúl azon tartományainak korabeli elnevezése, melyek hódoltatás és nem kölcsönös kiegyezés útján váltak Magyarország korlátozott autonómiával bíró részeivé: Tótország, Horvátország, és Dalmátország. Az 1868-as kiegyezésig ezeknek nem volt »társországi« (conregnum) státuszuk, gyűléseik határozatai nem törvények, hanem statútumok voltak. Megjegyzendő, hogy a bécsi béke (1606) szövegében való felbukkanása előtt a hódoltatást és függést még jobban kifejező »Alárendelt Részek« (Partes Subjectae), vagy »Bekebelezett Részek« (Partes Incorporatae) kifejezést használták rájuk. Ezért teljesen téves a kortárs hazai koraújkori kutatók között a horvát történetírás nyomán tévesen elterjedt „magyar–horvát királyság” megnevezést használni az 1848, de még inkább az 1868 előtti viszonyokra. Ha a közjogi státuszt nézzük, bizonyos értelemben még ezután is bajos használni a kifejezést, mivel egyetlen királyságról beszélhetünk, nemhogy perszonálunióról, de még reálunióról sincs szó a két ország között nemzetközi jogi értelemben. A Horvát Királyság közjogi értelemben megszűnt létezni 1102-ben. 1868 után is egy hitlevelet adott ki az uralkodó, egy koronázás történt, egy esküt tett, és egy volt az állampolgárság is. Vagyis nemhogy perszonálunió (unio personalis), de reálunió (unio realis) sem volt Magyarország és Horvátország között, mivel Horvátország mint királyság nem létezett. Ez mind a Magyar Szent Korona Országainak közjogi egységét (unio politicalis) bizonyítja, ha föderatív jellegűvé is vált az államhoz viszonyítva a magyar-horvát kiegyezés után Horvát- Tót- és Dalmátország viszonya. (Maga a »regnum« kifejezés ebben a vonatkozásban a korabeli terminológia szerint nem feltétlenül közjogi értelemben vett koronás »királyságot« jelölt, hanem sokkal inkább tartomány értelemben vett »országot«.)
Tótország (Slavonia) zászlaja: vízszintes kék–fehér.
Tótország (Slavonia) címere: kék pajzson két ezüst pólya (Dráva és Száva) között vörös mezőben futó természetes színű nyest (szlavón-tótul: „kuna”), a felső kék mezőben Mars csillaga, mely utóbbi utal a 15. századi pápai adományozású „kereszténység védbástyája” (antemurale Christianitatis) titulusra és a Katonai Határőrvidékre (Confinium Militare, Militär–Gränze, Војна крајина // Vojna Krajina).
Horvátország (Croatia) zászlaja: vízszintes piros–fehér.
Horvátország (Croatia) címere: sakktáblaszerű, ötször ötös egyenlő osztású fehér–vörös mező (az ú.n. „šahovnica”), melyet akkor vett fel címeréül Drzsiszláv István horvát király, mikor II. Ottó velencei dózse legyőzvén és fogságba vetvén őt felajánlotta neki, hogy amennyiben három sakkpartiban megveri őt, akkor az első után szabadon bocsátja, a második után visszatérhet trónjára, a harmadik után Dalmáciát is megkapja.
Dalmátország (Dalmatia) zászlaja: vízszintes kék–sárga.
Dalmátország (Dalmatia) címere: kék mezőben három arany koronás leopárdfej, melyet Nagy I. Lajos királyunk ajándékozott sajátosan Dalmátországnak a velenceiekkel való háborúskodás után.
(Forrás: Szász Péter)
