Milyen érzés Szent István, Hunyadi és Deák óvó tekintete alatt egykori radikálisból szabadkai díszpolgárt csinálni?
Szabadka város napján, a szecessziós városháza épületében Aleksandar Vučićot, a szerb köztársasági elnököt, a Szerb Radikális Párt délszláv frontjait is megjáró ex-miniszterét, a Nagy Szerbia soviniszta lap egykori publicistáját, a számos magyarellenes intézkedés és kisebbségellenes parlamenti felszólalás jegyzőjét Szabadka díszpolgárává nevezték ki.
Mint emlékezetes Vučić még soviniszta korában, (amikor politikai partnere. Orbán Viktor még liberális volt) megjegyezte, hogy a magyaroknak csak akkor szabad szerinte Szerbiában szobrokat állítania, ha azt ki is fizetik maguknak. Azóta ugyan Vučić haladó szellemben pártot váltott és új köntösében sem változott semmi. Hiszen jelen volt Kosztolányi szabadkai szobrának felavatásán, vagy másik évben a városba látogatásának idején emeltek egy kocsma hátsó bejáratához Mátyás szobrot, de a pénteki ünnepélyes zászlófelvonás helyszínétől is alig néhány méterre áll Bíró Károly szabadkai polgármester szobra is. Ezekben mind az a közös, hogy avatásuk idején már a szerb elnök rég maga mögött hagyta megbánnt, mélyszerb múltját, csakhogy eszméit magával hozta így is, és minden egyes magyar szoborért a magyar államnak vagy magyar közembereknek kellett saját zsebéből fizetnie. Nem úgy mint a megalomán egynyelvű Péter szerb király szobor esetében, amely a korzó végén kapott helyet, abba már a magyar adófizetők dinárjait is befogadták.
Az, hogy Szabadka mennyire fontos város volt mindig is Szerbia esetében, azt jól mutatja az a tény, hogy 1918-ban Trianon előestéjén mikor megérkeztek a szerb csapatok és elkezdődött a Jugoszlávia elődjének számító Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megformálása, akkor még nem Belgrád, Zágráb vagy Ljubljana volt az új ország legnépesebb városa, hanem éppen Szabadka.
Amelynek díszes városháza épülete máig megszégyeníti az egykori jugoszláv tagköztársaságok parlamentjeit is. Amely dísztermében helyet foglaló vitrázsaoknak most végig kellett néznie, ahogy a Pásztor dinasztia tagjai, Újhelyi Ákosok, Mészáros Gyurik, Horváth Tímeák karakterű, teljesen alklamatlan, a délvidéki magyar kisebbségen élősködő politikusok tapsolnak a díszpolgári kinevezésekhez. Ezek a politikusok Deák, a haza bölcse előtt hoztak buta döntéseket. Végignézették Werbőczyvel, aki hármas könyvét hagyta, ahogy ezek díszokleveleket adnak Seselj sógorának. Vagy a magyar szentjeink óvó tekintetére ateista kommunisták néztek vissza, mint amilyen a saját fiát megkeresztelni sem akaró Pásztor István, aki szintén végig tapsolta a díszpolgári kinevezést.
Hogy a tisztán politikai pontszerzésre használt díszpolgári címosztásnak a hétköznapokra mennyi kihatása van, azt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a ma reggelre végrehajtott magyar helységnevek elpusztítása.
