Milyen hatással van az aszály a termésre és az élelem árára?
Már most egyértelmű, hogy a katasztrofális méretű szárazság megtizedelte számos mezőgazdasági haszonnövény termését.
A rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok, amelyek a termés minőségére és mennyiségére egyaránt lesújtó hatással vannak, „megnyomták” az élelmiszeripari árucikkek amúgy is égbe szökött árát.
Tény, hogy világjelenségről van szó, de ugyanúgy megállapítható, hogy a következmények nem minden országban egyformák.
Félő, hogy az aszály legsúlyosabb mértékben a szerbiai és sajnos délvidéki emberek életét befolyásolja majd.
Pedig a kár enyhíthető lett volna, ha a szerb állam az elmúlt évtizedben gondoskodott volna a földterületek öntözéséről.
Ez a téma azonban a Szerb Haladó Párt és a VMSZ „agrárszakértőit” egyaránt hidegen hagyta.
Mi mással magyarázható ugyanis az, hogy – miközben világszinten a termöföldek átlagosan 17 százalékának az öntözése biztosított – Szerbiában és Délvidéken az öntözést az összterületek mindössze 1,4 százalékán végzik?!
Emlékeztetőül: Szerbia nyolc évvel ezelőtt hitelezési szerződést kötött Abu-Dzabi Fejlesztési Alapjával, amelynek értelmében 100 millió dollár kölcsönt kapott (nem tudni, mekkora kamat mellett) kizárólag az öntözőréndszerek létesítésére és fejlesztésére.
Az öntözés problémájának megoldása azonban nem mozdult el a holtpontról.
Csak találgatni lehet, az “illetékesek” mire költik, hogyan és kivel forgatják az arab pénzeket (is).
Szó esett róla, hogy a szerb állam több helyen elvégzi a földek ún. tagosítását, vagyis egybevonását, hogy ezzel is egyszerűbbé és hatékonyabbá váljon az öntözés, de nagy kérdés, mikor fejeződhet be az említett eljárás.
Külön problémát jelent, hogy a délvidéki talajban levő szerves anyagok tartalma mintegy két évtized alatt 5 százalékról 3 százalék alá esett van, ami lesújtó jelenségnek minősíthető.
Az agrotechnikai intézkedések hiányában a talaj összetétele és minősége sajnos egyre silányabb, ami beláthatatlan következményekkel járhat a termelésre nézve.
A probléma egyik oka a jószágállomány zsugorodásában keresendő.
Az elmúlt három évtizedben ugyanis a haszonállatok száma évi szinten 2-3 százalékkal csökkent.
Az állam semmit sem tesz az állattenyésztés megmentése érdekében.
Ebből kifolyólag a megművelhető földterületek zömén nincs lehetőség elegendő istállótrágya alkalmazására.
Még arra sem.
(fotó: blic.rs)
