Egy szabadkai nőnél halláskárosodást állapítottak meg a belgrádi tüntetés után
A szabadkai S. S. P. március 15-én férjével és barátnőivel együtt Belgrádban részt vett a tüntetésen, ahol olyan hatás érte, amelyről a nyilvánosságban „hangágyúként” beszélnek. Másnap a szabadkai sürgősségi osztályra ment, ahonnan azonnal a kórházba utalták, ahol enyhe halláskárosodást állapítottak meg nála. Az N1-nek elmondta, hogy kezelést kapott, de az fül-orr-gégész szakorvos sem tudta megmondani, hogy a halláskárosodás maradandó-e vagy sem.
Elmondása szerint március 15-én, a 15 perces csend idején a férjével és barátnőivel a Resava és a Milan Király utca sarkán állt. Azt mesélte, hogy a történtek előtt egy sípoló hangot hallott, amely nem emlékeztetett hagyományos sípokra, inkább valamilyen jelzésnek tűnt.
Ezt követően egy motorhanghoz hasonló zaj érkezett.
„Ez a hang gyorsan közeledett, és közben hallani lehetett az emberek futásának zaját. Félreálltunk, a férjem pedig ránk ugrott, hogy megvédjen minket. Mindannyian ugyanazt az érzést tapasztaltuk: vissza kellett húzódnunk. Amikor hátranéztünk, nem láttunk semmit. A férjem azt mondta, mintha egy erős szélvihar söpört volna végig”
– idézte fel a belgrádi tüntetés utolsó perceiben történteket.
Az első tünetek szapora szívverés és lábnehezedés voltak, míg egyik barátnője teljesen dezorientált lett, és nem tudta, hol van vagy mi történt vele.
„Csak annyit tudott, hogy Belgrádban van”
– tette hozzá.
A történteket személyes integritás elleni támadásként írta le, az emberek reakcióját pedig úgy jellemezte, hogy ösztönösen menekültek valami elől, amit nem láttak, de éreztek.
A szabadkai nő elmondta, hogy egy nappal a tüntetés után újabb tünetek jelentkeztek nála: fülzúgás és fejfájás, amelyet még fájdalomcsillapítókkal sem tudott enyhíteni. Emiatt vasárnap este férjével együtt a szabadkai sürgősségire ment, ahol azonnal fogadták, miután elmondta, hogy a belgrádi tüntetés eseményei miatt érkezett.
„A sürgősségin nagyon komolyan vették az esetemet. Alig mondtam el, hogy a tüntetésen voltam, az ápoló már hívta is az orvost” – emlékezett vissza. Rendkívül alacsony vérnyomást állapítottak meg nála, ezért infúziót kapott, majd a fülzúgás miatt azonnal a szabadkai kórház fül-orr-gégészeti osztályára irányították.
Másnap, szintén sürgősségi ellátásként, egy szakorvos megvizsgálta, és bár a dobhártyája nem sérült, a vizsgálatok szerint trauma okozta enyhe halláskárosodást szenvedett.
„Csak azt kérdeztem meg, hogy ez átmeneti vagy maradandó-e. Az orvos azt mondta, hogy ezt még nem lehet megállapítani, adott egy kezelést, és meglátjuk, hogyan reagálok rá” – mondta az N1-nek.
A vizsgálat napján azonban szédülés is jelentkezett, amely szerinte enyhe, és csak felálláskor fordul elő, így nem akadályozza a mindennapi tevékenységeiben.
Azt is elmondta, hogy a kórházban találkozott más tüntetőkkel, akik neurológiai problémák miatt kértek orvosi segítséget, főként szédülésről panaszkodtak, amelyet a feltételezett „hanghullám-támadás” után kezdtek tapasztalni.
„A legborzasztóbb érzés ebben az egészben az volt, hogy ösztönösen a túlélésért küzdöttem, és próbáltam menteni magamat és másokat is. Felmerül bennem a kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e, hogy ilyen megtörténjen. Igen, ebben az országban lehetséges”
– zárta gondolatait a szabadkai nő.
(Forrás: N1 hírtelevízió)
