Dicsőség a Don-kanyar hőseinek! 82 éve kezdődött a doni áttörés
„Aludjatok, Ti áldott hőseink,
Pihenj Te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög,
S ne bántson könny, mely értetek pereg.” (Vitéz Somogyvári Gyula)
82 éve ezen a napon kezdődött meg a magyar történelem legnagyobb véráldozattal járó ütközete a Don folyónál, ahol a 2. Magyar Hadsereg 1943 januárjában 208 kilométeres, mélység nélkül kiépített arcvonalat védett kilenc hadosztállyal. A máig egymásnak ellentmondó adatok 93 és 141 ezer fő közé teszik a sokszoros túlerőben támadó Vörös Hadseregtől elszenvedett magyar veszteségeket.
A 200 ezer fős 2. magyar hadsereg pusztulása a magyar történelem legnagyobb veszteséggel járó ütközete: az áldozatok száma ismeretlen, egyes adatok 93 500 főről szólnak, más adatok szerint viszont 120 ezer, illetve 147 971 fő honvéd és munkaszolgálatos halt hősi halált, sebesült meg, illetve esett fogságba.
Álljon itt egy részlet az 1944-ben megjelent honvéd zsebnaptárból, a 2. magyar hadsereg „legvitézebb honvéd hadnagyáról“, Horváth Sándorról, aki kimagasló vitézségével és merészségével tüntette ki magát a Don folyónál, korábban pedig Délvidéken a csetnik terroristákkal vívott tűzharcban kézigránáttól nyolc sebet is kapott.
„Horváth Sándor hadnagy a 35. gyalogezred egyik páncéltörő ágyús századának volt a parancsnoka. Ebben a háborúban ő az első élő magyar tiszt, aki mellén viseli a tiszti Arany Vitézségi Érmet. Horváth hadnagy az Arany Vitézségi Érmen kívül a Dicsérő Elismerést, a Bátorsági Érdemérmet és a német vaskeresztet is megkapta. A Signum Laudis-szal azért tüntették ki, mert a Dnyeper mentén egy erdőben négy orosz páncélkocsit zsákmányolt. Sorra fölugrott mindegyikre, kézigránáttal ártalmatlanná tette legénységüket és a kocsikat azután néhány honvédjével a magyar vonalak mögé vezette. Az Arany Vitézségi Érmet egy másik alkalommal tanúsított páratlan magatartásért nyerte el. A Don mellett elfogták az oroszok. Kísérői közül egyet agyonlőtt, ezért halálra ítélték. Az oroszok egy fedezékben még egy utolsó kihallgatásnak vetették alá. Kihallgatás közben felkapott egy kézigránátot az orosz tiszt asztaláról, vallatói közé vágta és kiugrott a szabadba. Futás közben az őrt leütötte, elvette géppisztolyát s ezzel fedezte menekülését. Harmincöt fokos hidegben, egy szál ruhában tért vissza csapatához. A délvidéki harcokban nyolc sebet kapott.“
