„Az új határ óriási területeket szakítana el, amelyeken tiszta magyarok laknak“

100 éve írták a lapok:

Apponyi jegyzékválasza Lloyd George kérdésére.

Budapest, január 21. A Szózat jelenti: Apponyi Albert hatalmas beszéde után Lloyd George azt a kérdést intézte Apponyihoz, hogy hol lakik az a három és félmillió magyar, akiket a békeszerződés igazságtalanul el akar szakítani hazájuktól. Apponyi azonnal válaszolt a kérdésre, másnap pedig külön jegyzéket intézett a négyes tanácshoz, hogy a kérdést részletesen megvilágítsa. A jegyzék egyebek között ezeket mondja: 1. Az új határ óriási olyan területeket szakítana el Magyarországtól, amelyeken tiszta magyarok laknak, vagy amelyeken a magyar faj nagy majoritásban van. E területek szoros összefüggésben állanak a magyar blokkal. 2. Az új határvonal mindenütt a hegyvidékek és a nagy Alföld között szalad, az érintkezési vonalak hosszában azokon a pontokon, ahol a csomópontok létesültek. Azokat az érintkezési vonalakat kereskedelmi vonalaknak nevezik. Ez a vonal nagyszámú magyar várost szakít el. 3. Mindez azért történt, hogy ellenségeinknek módjukban legyen bizonyos vasúti vonalakat és összeköttetéseket biztosítani, vagyis teljesen alárendelt okból, továbbá, hogy ellenségeinknek stratégiailag agresszív pozíciót biztosítson, lejtőt a hegyek frontján és egy tranverzális vonalat a csapatok eltolására. A jegyzék ezután egyes pontok kiegészítésére kifejti, hogy az elszakított területek egyes darabjain mennyi a tiszta magyar lakosság, továbbá felsorolja az új határ mentén fekvő városokat, amelyeket el akarnak szakítani, bár legnagyobb részét tiszta magyarok lakják. Közli a magyar lakosság percentuális számát e városokban.

Az erdélyi kérdés a békedelegációban.

Budapest, január 21. A MTI jelenti: A magyar békedelegáció Neuillyben az erdélyi kérdésről külön jegyzéket adott át. A jegyzék hangsúlyozza, hogyha Erdélyt Románia tetthatósága alá utalnák, a román irredenta helyébe magyar irredenta keletkeznék. A magyarság nagyobb kultúráját a hétszázalékos számbeli különbség, amely a nem magyar elem javára mutatkozik, nem tudja egalizálni. A gazdasági és szellemi kultúra minden biztos és fontos pontját a magyar és a szász elem tartja kezében A magyarországi románok sohasem igyekeztek önrendelkezési joguknak autonómia útján való megvalósítására. A hazai románok az egész háború alatt különállásukat Romániával szemben is fegyverrel védték. A gyulafehérvári határozatot a népesség egészen kis hányada hozta meg. Erdély sok százéves hazája a demokráciának. Romániában a joguralom a mindenkori politikai pártkonstelláció bizonytalan helyzetétől függ és e rendszer következménye a korrupció. Az előterjesztett érvek alapján a magyar békedelegáció kéri, hogy népszavazással először Erdély széleskörű állami autonómiával ruháztassák fel, másodszor a nemzeti kérdésnek belő elrendezésével a népszövetség által kiküldendő bizottság bizassék meg.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. január 22, 9. évfolyam / 17. szám)

Huszár miniszterelnök nyilatkozata az entente megbízottai előtt.

A miniszterelnök az entente budapesti megbízottainak kijelentette, hogy inkább levágatja jobb kezét, minthogy olyan békét írjon alá, mely Magyarország megsemmisítését jelenti.

Apponyi megérkezett- Fogadtatás a keleti pályaudvaron.

Apponyi fogadtatására óriási néptömeg gyűlt össze a keleti pályaudvar előtt. A vonat megérkezése 7 órára volt jelezve. Insbruckban és Bécsben, az ottani magyarság lelkes ovációban részesítette Apponyiékat. Fél 7 órakor érkezett meg Huszár miniszterelnök több miniszter társaságában, majd nemsokára rá Horthy Miklós fővezér, kit a tömeg tomboló lelkesedéssel fogadott. Pont 7 órakor futott be a delegátusok vonata. Az egyetemi énekkarok a Himnuszt énekelték, majd Huszár miniszterelnök üdvözölte Apponyit, mondván: „E pillanatban csak annyit tudunk, hogy halálra vagyunk ítélve, de bátran elmondhatjuk, hogy bennünket megsemmisíteni nem lehet, mi élni akarunk és élni fogunk. Áldjon meg az Isten minden szavadért, amiért oly fényesen kifejtetted a magyarság igazát“. Lóczy Lajos a területvédő liga, Antal István az egyetemi polgárság nevében szóltak, mire Apponyi a következőket válaszolta:

„Kötelességem megmondani teljes felelősségem tudatában, hogy a gyászlobogók kitűzése és a gyászfátyolok viselése még korai. Olyan békefeltételeket kaptunk, amelyekre a legfőbb tanács előtt kijelentettem, hogy ezek lényeges módosítások nélkül elfogadhatlanok. De egyúttal felhívást kaptunk, hogy ellenészrevételeinket megtegyük s amikor végre a minket környező izoláltságon sikerült keresztültörnünk és szóhoz jutottam, a legfelsőbb tanács elnöke biztosított engem, hogy amiket előterjesztendő okmányunkban beigazolunk, azokat a leggondosabban fogják mérlegelni. Nehéz helyzetünk volt. Minden érintkezéstől, érveink felhozásának lehetőségétől el voltunk zárva. Körülöttünk áttörhetetlen kordon volt. Ezt iparkodtam a nagy nemzetek vezérférfiaival megértetni, ami bizonyos fokig sikerült is. Nem a könyörületességre apelláló, hanem az élni akaró nemzet képviselőjeként léptem fel, amelynek lehet sok megbánni valója, de szégyelni valója semmi. Ha a nemzet nem vonja meg tőlem bizalmát, tovább fogok dolgozni.“

Apponyi beszédét a tömeg mámoros, kitörő lelkesedéssel fogadta. Apponyi ezután autójába szállt. Az úton, merre ment, a tömeg mindenütt határtalan lelkesedéssel üdvözölte.

(Forrás: Egri Népújság ,  1920. január 22 / 17. szám)