A magyar kérdést abszolút rosszakarattal tárgyalták
100 éve írták a lapok:
A Szeged—Szabadka—bajai vonal elvesztésének veszedelme.
Közölte a Délmagyarország, hogy a magyar békeszerződés terve szerint az országot megfosztanák Szeded-szabadkai vasútvonaltól. Részletesen kifejtettük azt is, hogy milyen óriási gazdasági károk háramlanának ebből Szegedre s az egész országra. Bajára Jugoszlávia területén keresetül kellene utazni és azokat szállítanunk. Szegedről Bajára ugyanis eddig úgy utaztunk, hogy Szabadkáig mentünk s onnan átszállással vitt bennünket a vonat Bajáig, Szabadka azonban most a béketervezet szerint Jugoszlávia területére esnék. Minthogy a békeszerződés terve nem köti ki a számunkra a peage-jogot, vagyis azt, hogy mi Jugoszlávia területén Bajáig vámmentesen vihessük át áruinkat, a szerbek nagy városokat szedhetnének tőlünk. Mivel pedig Szeged és Baja között egyenes vasúti összeköttetésünk nincsen és mert szomorú gazdasági viszonyaink között vajmi sokára kerülhetnénk abba a helyzetbe, hogy ezt a vonalat kiépíthessük, ezért kénytelenek volnánk óriási kerülővel Budapesten keresztül utazói és árukat szállítani Bajára, a Dunántúl déli részére s Fiúméig a tengerre, ami nagy késedelemmel s költséggel járna. Ezt a fenyegető veszedelmet kívánja elhárítani a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara a magyar békedelegációhoz intézendő részletes felterjesztésében, amelyben felhívja a delegáció figyelmét a Szeged—Szabadka-bajai vonal elvesztésének rendkívül káros következményeire. Értesülésünk szerint a fölterjesztést a város hatósága is nyomatékos szavával fogja támogatni.
A Legfelsőbb Tanács elparentálása.
A Legfelsőbb Tanács, amelyről annyi szó esett eddig s amelynek Közép-Európára olyan gyászos hatású szerepéről sokat fognak beszélni még a késő utódok is, ma már feloszlott. Sokszor kimutatták, hogy az antant Legfelsőbb Tanácsa nemcsak a győző kegyetlenségével, de határtalan felületességgel és tudatlansággal gyártotta csak úgy hamarjában a békeszerződéseket, amelyek szerint a világ békéjét fogják hosszú időre biztosítani. Most egy francia lap, az Eclair parentálja el a Legfelsőbb Tanácsot és bizony egyáltalában nem respektálja a régi elvet, hogy „halottakról csak jól, vagy sehogy.” Az Eclair kíméletlenül, őszintén bírálja a magas testületet.
Kiemeli annak ügyetlenségét, tudatlanságát és földrajzi tájékozatlanságát. A Legfőbb Tanács — írja a lap — találomra dolgozott és a szakértőket csak akkor hallgatta meg, amikor a határozatokat már meghozta. Politikája állandóan változó és következetlen volt Oroszországgal szemben, csakúgy mint a Kun Béla-féle kalanddal szemben. A határokat a földrajzi viszonyok figyelembevétele nélkül vonta meg. Vasútvonalakat megszakított és a határ több helyen belefut az egyik országba, majd ismét elhagyja és azután megint visszatér oda. A legjellemzőbb vonása volt a Legfőbb Tanácsnak, hogy képtelen volt megoldásokat találni. Megoldatlan maradt a versaillesi békeszerződés végrehajtása, az orosz kérdés, Törökország sorsa, az adriai probléma és a magyar béke.
A Legfelsőbb Tanácsot, mint már közöltük, a Nagykövetek Konferenciája fogja fölváltani, amely hétfőn ült össze. Ez a konferencia folytatja a magyar béke tárgyalását is, reméljük, több figyelemmel, a magyar és az európai érdekek nagyobb megfontolásával, mint ahogy a Legfelsőbb Tanács tárgyalt nemzetek sorsáról. A hétfői ülésen a német császár kiadatásának ügyét tárgyalják. A Nagykövetek Konferenciájának elnöke valószínűleg Palcologue, a francia külügyminisztérium főtitkára és a konferenciára kirendelt teljhatalmú miniszter lesz.
(Forrás: Délmagyarország, 1920. január 27, 9. évfolyam / 21. szám)
