„Sasok fölött nem uralkodhatnak varjak“

100 éve írták a lapok:

„Sasok fölött nem uralkodhatnak varjak“

Az „Everyman“ cikke Magyarországról — Védő hang mellettünk.

A Nemzeti Újság svájci levelezője beküldötte hozzánk az Everyman március 20-iki számában Walter E. Elliot kapitány, angol képviselő tollából megjelent cikk fordítását, melyben az angol tiszt eddig még szokatlan melegséggel száll Magyarország védelmére. A nagy érdekességül cikkhez némi megjegyzéseket fűzhetnénk a bolsevikiekről és a „fehér terrorról“ szóló részleteknél, de mellőzzük ez alárendelt jelentőségű tévedések helyreigazítását, mert összességében a közlemény alapos tudásról tanúskodik, ami , csak biztató reményeket kelthet bennünk az iránt, hogy nemsokára fellebbezhetünk a rosszul informált ellenségekkel szemben a jól informált Anglia nemes megértéséhez. A cikk kevés kihagyással így szól:

Ausztria egy eszme, Magyarország egy valóság. Egész Európában alig van élesebben kirajzolt terület, mint a nagy kárpáti gyűrű, mely magába zár egy nagy síkságot két folyójával — ellenben Ausztriáról nem lehet megmondani pontosan, hol kezdődik és hol végződik. Sőt mi több, az osztrák birodalom csak fokozatosan és homályosan tűnik fel a történelemben és területét inkább a szomszédos hercegségekkel való összeházasodás útján nagyobbítja. Ellenben a hunok ezer évvel ezelőtt jöttek keresztül a Kárpátokon Európába, királlyal, vezető családokkal és bejövetelük oly nagy drámai esemény volt, akár a normann hódítás.

A háború alatt az osztrákok Németországgal együtt kitartással folytatták a Nyugat kihívását, ellenben a magyarok nem viseltettek gyűlölettel a Nyugat iránt. 1914-től 1918-ig a magyarok három háborút vívtak és mind a hármat megnyerték. Oroszország vissza lelt szorítva, Szerbia teljesen feldúlva és Románia a bukaresti béke elfogadására kényszerítve. Még Olaszországban is szövetségeseikkel együtt a legnagyobb sikert aratták Caporettonál. Természetesen ezután azt gondolták, hogy Németország, a „nagy testvér“ meg fog tudni birkózni a világ többi részével. És azután alig hat hónap múlva, győzelmük zenithjéről a legyőzetés mélységébe buktak, össze lettek zúzva, megalázva, kiéheztetve, de sokáig tartott, míg a legyőzetés fogalmának tudatára ébredtek. Még azután is ágaskodott a magyar nemzet, mint egy telivér paripa, a lassú eszű szláv szomszédok bosszúságára. Magyarország azután keresztülment egy „alkotmányos forradalmon“, a bolseviki forradalmon és a monarchista reakción. Kifelé a fegyverszünet óta Magyarország két háborút folytatott, az idegen megszállás és a szétdarabolás ellen. „Különös lenne, ha mind e katasztrófából mi is nem vonnánk le a magunk számára egy leckét.“

Ezek után Elliot kapitány dióhéjban ismerteti a magyar történelmet csodálatosan pontos tájékozottsággal. A magyar bevándorlást, mely 895-ben indult meg és 1000-ben végződött, midőn a magyarság Szent-István alatt felvette a keresztény vallást. A keresztény vallás felvételével Magyarország Nyugat- Európa körébe lépett. Századokon keresztül harcolt tatár és török ellen — itt adatokat hoz a tatár és török háborúkról és a törökök végleges kitakarodásáról.

Egy nemzet — folytatja Ellliot kapitány — mely ily harci rekordot állított fel, érdemeket szerzett magának Európa körül és azért rendkívül veszedelmes lenne magyarokat idegen uralom alá helyezni. Sasok fölött nem uralkodhatnak varjak, mert biztos, hogy végül az előbbiek kerekednének felül — még pedig nem vérontás nélkül. Magyarország több szomszédjai most oly magyar területeket követelnek, hol ők egyedül azért vannak többségben, mert a törökök elől biztonságért Magyarországba menekültek. Így a szerbek bevándorlása történelmi tény, amely a szerbek nagy koszovói katasztrófája után következett be. Ugyanily módon özönlöttek be a románok az egész 18-ik század folyamán. Ily körülmények mellett természetes, hogy Wilson önrendelkezési elve váratlan visszahatást fog szülni. Emigránsok, menekültek, mindez szépen hangzik, de az egy új és a vendégszeretetet megcsúfoló elv lenne, ha az ember, kinek oltalmat adtak a konyhában, onnan utóbb ki akarná tudni az eredeti tulajdonost. Magyarország változatlanul fennállt egy évezreden keresztül és a jelenlegi lemetszések és elzsarolások annyit jelentenének, mintha Angliát akarnák újjászervezni oly módon, hogy Sussex grófságot Németország uralma alá helyezzék azon a címen, hogy Sussexben is szászok a lakók.

Magyarország, mely egy egész volt, most nemcsak politikai, de gazdasági gátak által is fel van darabolva. Így pl. a Cseh-szlovákországhoz csatolt Felvidék majdnem kizárólag magas hegyoldalakból áll és hegycsúcsain keresztül nem vezet, de nem is vezethetne át nagy vasúti vonal. Ezért csak természetes, hogy a szlovák paraszt a folyamon lefelé fog igyekezni a völgyben fekvő városokba, hogy ott vásárolja meg az ekét, ahol azt az apja is vásárolta. És a kereszténység minden etnográfiai- térképe nem fog ezen a tényen változtathatni!

(…) (a világháborút lezáró)  fegyverszünet után Magyarországot még nagyobb, még tragikusabb és teljesen elkerülhető csapások sújtották. A novemberi „alkotmányos forradalom“ gróf Károlyi Mihályt helyezte hatalomba. Károlyi kártyás volt és pacifista; mikor látta, hogy a kormányzás nem fér össze két kedvenc időtöltésével. egész éjjelen keresztül kártyázni és aztán délig ágyban feküdni — egyszerűen – Kun Béla bolsevikijeinek karjaiba dobta az országot.

(…)

A bolsevikik háborút folytattak a csehek, a románok ellen, de legyőzettek és az ellenség elfoglalta a magyar megyéket, a fővárost, és bizonyos, hogy a négyhónapi bolsevizmus és az azt követő inváziók alatt Magyarország többet szenvedett, mint a négy és félévig tartó háború alatt. És mégis a magyarok nem esnek kétségbe és megható bizalommal viseltetnek a Nyugat, különösen Anglia iránt. Angol ember nem volt internálva a háború alatt Magyarországon, angol beszédet hallani mindenütt és angol falragaszok vannak Budapest falain.

„Épp Budapesten voltam, mikor meghozták Parisból a békefeltételeket — Írja Elliot kapitány. — Minden házon gyászlobogó lengett, minden üzlet kirakatában a piros-fehér- zöld nemzeti színek gyászfátyollal voltak bevonva, egész nap zúgtak a harangok és processziók vitték végig az utcákon a szent ereklyéket. De ugyanazon az éjjelen a szállóban a banda egy új dalt játszott, egy kedvelt dalt, egy dalt, melyet akkor kezdett a nemzet megszeretni : It’s a long, long way to Tipperary,..“

(…)

,,Európa pillérei a Keleten a Visztula völgye és a Kárpátok gyűrűje. A franciák már organizálták a Visztula völgyét, nekünk hasonlóan kellene cselekednünk a magyar síkság érdekében. A magyarok bíznának bennünk, követnének bennünket, a nemesség, mert Anglia a gentlemenek országa, a munkások, mert Anglia az igazság és fair play országa. Horthy admirális értékes ember, akit érdemes támogatni, de majdnem lehetetlen érvényesítenie befolyását. Egy nagy brit közigazgatási kapacitás (adminisztrátor) és egy tucat jó polgári hivatalnok, kik a kormányzó segítségére lennének, többet használnának. Európa e részének megszilárdításánál, mint minden eddig elhangzott szép (fair) beszéd. Afelett nem is esem kétségbe, hogy ez ne következzen el egy napon“

(Forrás: Nemzeti Újság, 1920. április 9, 2. évfolyam/ 86. szám)

Walter E. Elliot

A Times a magyar békéről.

Neuilly, április 8. A Times legutóbbi számában Apponyinak a magyar sajtóban megjelent nyilatkozatait ismerteti és lehetőnek tartja, hogy Apponyi esetleg megtagadja a békeszerződés aláírását, azonban még nem valószínű, hogy a nemzetgyűlés is erre az álláspontra helyezkedjék. A békeszerződés bizonyos feltételeit enyhíti majd a jóvátételi bizottság az által, hogy a rendelkezések alkalmazását barátságos módon jóakarattal ellenőrzi. (MTI)

(Forrás: Délmagyarország, 1920. április 9, 9. évfolyam / 80. szám)

Április folyamán kézhez kapjuk a döntést.

A legfelsőbb tanács politikai bizottsága április 10 én fejezi be tanácskozásait s ezzel a magyar béke ügye döntő stádiumba jut. Április folyamán a béke delegációk munkája befejezést nyer.

(Forrás: Egri Népújság – napilap, 1920. április 9,  / 86. szám)