„Május hatodikán adják át a magyar békeföltételeket”

100 éve írták a lapok:

Több mint másfél éves vajúdás után, úgy látszik, hogy a magyar béke is végre tető alá kerül. Erre mutat az alább közölt távirati jelentés:

Páris, május 1. (Havas). A nagyköveti konferencia ma délelőtt ülést tartott. A magyar békedelegációnak május 6-án fogják átnyújtani a békeszerződést. A válaszra 10 napos határidőt fognak adni. A konferencia további folyamán polgári repülőgépeknek a szövetségesek részéről Németországnak való eladási kérdését vizsgálták.

A délvidéki vasutas-sztrájk hiteles története.

(Saját tudósítónktól.) Hírt adott annak idején a Délmagyarország a szerb megszállás alatt lévő területeken áprilisban kitört vasúti sztrájkról. Az idevonatkozó és a sajtóban megjelent híresztelések azonban zavarosak és ellentmondóak vollak. Most aztán az újonnan érkezett kiutasítottak előadásának összegezéséből sikerült megközelítőleg hiteles képét nyújtani a Délvidéken történteknek.

Teljesen egybehangzó az a jelentés, hogy az úgynevezett „Vojvodinában”, amely Bácska, Baranya és a Bánátból áll, kiterjedt és messze hálózó kommunista-agitáció folyik, melyet orosz pénzen egész nyíltan folytatnak, úgy, nogy nem egy helyen, mint például Újvidéken hivatalos lapja is van a kommunista-pártnak. A szakszervezetekben nem ritkák az amerikai bolseviki agitátorok sem, akik Amerikából visszatért kivándoroltak s a legvéresebb szájú izgató előadásokat tartják. A munkásság, miután a produktív munka úgyszólván teljesen szünetel, szívesen hajlik minden felforgató szélsőség felé. Ez megfertőzi a már munkában lévőket is, akik aztán hallatlan követelésekkel lépnek fel. A legképtelenebb követeléseket is eddig úgyszólván játszva elérték egy-kétnapos sztrájk segítségével, amitől még inkább vérszemet kaptak. Ez az általános nyugtalanság átragadt természetesen a vasutasokra is. Már a márciusban megbukott demokrata Pribičević-kormány kereskedelmi minisztere, Korošec tárgyalásba bocsátkozott a vasutasokkal a fizetésrendezésre vonatkozólag. A kormány azonban időközben megbukott és az újonnan kinevezett Protić-kormány elé a vasutasok újabb követelésekkel álltak. A követelések a fizetésrendezésen kívül oly feltételeket is tartalmaztak, melyek szerint a vasutas személyzet részesedést kér a vasutak jövedelméből, továbbá közvetlen részt kér delegáltjai számára a vasutak igazgatásában is. Miután a kormány a követelések teljesítését megtagadta, a beígért vasutas-sztrájk bekövetkezett. A belgrádi központ adott jelére az összes vonatok megálltak. A kormány megtett mindent a sztrájk elfojtására, ami sikerült is neki oly módon, hogy a vasutasokat 18—60 évig egyszerűen besorozta katonának, azonkívül katonai erőszakkal szedtek elő mozdonyvezetőket és fűtőket, akiknek segélyével némi forgalmat fenn tudtak tartani. A vasutasok így lassanként megtörtek, követeléseiket ugyan nem érték el, de annyit sikerült kivívniok, hogy legalább az új Protić-kormány is megbukott. Közben előfordult több helyen, hogy a sztrájk alatt közlekedő vonatokra rálőttek és néhány helyen, különösen Horvátországban felszedték a síneket. A lemondott kormány helyett a párisi jugoszláv főmegbízott kapott mandátumot kormányalakításra, melynek hivatása lesz véglegesen megegyezésre jutni a vasutasokkal.

A francia misszió vezetőjének elutazása Budapestről.

Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök a budapesti francia misszió eddigi vezetőjének, Graziani Jean Cézár francia tábornoknak távozása alkalmából a tábornok tiszteletére vasárnap délben 1 órakor villásreggelit adott a miniszterelnökségi palotában. Az ebéd folyamán beszédet mondott gróf Apponyi Albert, aki melegen búcsúztatta Graziani tábornokot. Kiemelte, hogy a magyar nemzet semmi mást nem kér a nyugati művelt nemzetektől, mint mindenben az igazság megállapítását. Graziani tábornok személyeben a magyar nemzet az igazság védőjének inkarnácioját ismerte meg, akire mindig szívesen fog visszaemlékezni. Apponyi azzal fejezte be beszédét, hagy a magyar nemzet ugyanazt a sikert és boldogulást kívánja Franciaországnak és a francia népnek, mint önmagának. Graziani tábornok meghatottan mondott köszönetet Apponyinak az üdvözlésért. Graziani tábornok hétfőn reggel 9 óra 55 perckor utazott el a nyugati pályaudvarról. Búcsúzására a pályaudvaron megjelentek a magyar kormány képviseletében gróf Teleki Pál külügyminiszter, Soós Károly hadügyminiszter, Pékár Gyula államtitkár, Bárczy István miniszteri tanácsos a miniszterelnökség nevében, azonkívül az antantnak Budapesten székelő valamennyi missziójának vezetői és továbbá a diplomáciai megbízottak feleségükkel.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. május 4, 9. évfolyam / 101. szám).

Egy angol államférfiú Magyarországért.

Lord Montagu a Times egyik legutóbbi számában válaszol azokra a támadásokra, melyeket Northcliffe  az angol felsőházban ellene intézett. A többek között megállapítja, hogy Magyarországgal keményen és oktalanul bánnak el. Úgy véli, hogy Magyarországot lehetőleg meg kell kímélni Ausztria sorsától, azaz nem volna szabad kitenni a megcsonkításnak s ezzel együtt a romlásnak.

A békeszerződéseket azonnal revízió alá kell venni, mert ha Magyarországon és Ausztriában összeomlik a civilizáció, akkor a két ország központi fekvése következtében ezt az egész világ megsínyli. Végezetül javasolja, hogy az egykori Monarchia egyes részei között vasúti és vámuniót létesítsenek.

Lord John Douglas-Scott-Montagu

elítélte Magyarország megcsonkítását

(Forrás: Egri Népújság – napilap, 1920. május 4, 27 évf. / 102 szám)