„Aláírjuk a békét?“

100 éve írták a lapok:

A módosított békeszerződés szövege.

— A válasz a magyar jegyzékre. — A békekötés hírei. —

Budapest, május 11. Magyarország meg nem szállott területének minden részéből özönével érkeznek táviratok, amelyek népgyűlések határozatait közlik a békeszerződés aláírása ellen. A táviratok lelkes és beszedés bizonyságai a nemzet törhetetlen életakaratának. Az ország határozott állásfoglalását és egyetlen óriási táborba tömörülését az úgyszólván óránként érkező táviratok egyre impozánsabban bizonyítják. A módosított — sajnos, nem lényegben módosított — békeszerződés szövege most már ismeretes. Kedden délután tárgyalja a külügyi bizottság, amelyben először gróf Andrássy Gyula fog felszólalni.

Az antant válasza.

A MTI jelenti: A szövetséges hatalmak válasza a magyar békedelegációnak a békejavaslatra tett megjegyzéseire. A válasz kiegészítő része a békeszerződésnek és 44 nyomtatott oldalra terjed. A válasz nem terjeszkedik ki a magyar békedelegáció előterjesztéseiben tett minden kérelemre, hanem csak azokra, amelyekre a szövetséges hatalmak szükségesnek véltek felelni. Politikai határozatok. A kisebbségek védelmét illetően a szövetséges hatalmak hajlandók a magyar békedelegáció kérelmének eleget tenni és a békeszerződés  44., illetve 47 pontjaihoz helyesnek vélt intézkedéseket hozzáfűzni. A délszláv állam, illetve Románia elismeri és kötelezi magát, hogy egy szövetséges hatalmakkal kötött szerződésbe felveszi azokat az intézkedéseket, amelyeket  szövetségesek szükségesnek látnak, hogy megvédjék a délszláv, illetve román államban élő ama lakók érdekeit, akik a többséget alkotó népektől fajban, nyelvben, vagy vallásban különböznek. Hasonló kikötések fogják védelmezni a forgalomszabadságokat, valamint a többi nemzetekkel való kereskedelmet. A szóbanforgó területek átengedése következtében előállható vitás kérdések, amennyiben jelen szerződésben ezekre vonatkozóan intézkedés nem volna, utólagos konvenciók útján fog rendeztetni. A nemzetiségekre vonatkozó fejezetnél a szövetségesek a szerződésnek semmiféle változtatására nem hajlandók. A katonaságra vonatkozó határozatoknál továbbra is fentartják a szövetséges hatalmak azt a kimondott elvet, hogy magyar hadsereg csak önkéntes toborzás útján legyen megszervezhető. Abban ellentmondást látnak a szövetséges hatalmak, hogy Magyarország 85 ezer embert óhajt fegyverben tartani, viszont állítása szerint képtelen 35 ezer emberből álló zsoldos hadsereg költségeit viselni. A hajózásra vonatkozó Határozatoknál fentartják a szövetséges hatalmak azt az elvet, hogy Magyarországnak csak rendőri célra lehessen víziereje. A hadifoglyokat illetőleg Magyarország kéri, hogy miután a nagyhatalmak részben már hazaküldték a náluk levő magyar foglyokat, ezt a példát kövesse valamennyi nagyhatalom. Ennek megvalósítása a szövetséges hatalmak külön-külön elhatározásától függ és ezért azok a hatalmak, amelyek a magyar hadifoglyok hazaszállításához hozzájárulnak, direkt fognak a magyar békedelegációval tárgyalásba bocsátkozni.

Reparációk.

A szövetséges hatalmak megjegyzik, hogy Magyarország által tett előterjesztéseket a legnagyobb figyelemmel áttanulmányozták és nem vesztették el szem elől ama politikai és katonai eseményeket, amelyek Magyarországon november 3-ika óta történtek. A jelenleg Budapesten működő szövetségközi bizottság feladata megállapítani, hogy mennyiben érintették Magyarország rendelkezésére álló forrásait a szóban forgó katonai és politikai események. Ennek a bizottságnak feladata megállapítani, hogy mennyiben helytálló a magyar békedelegácionak az az állítása, hogy Magyarország 1920 május 1-ig semmiféle pénzbeli, vagy természetbeni fizetést nem teljesíthet. A román megszállást illetően a szövetséges hatalmak véleménye szerint a 181. szakasz kellő hatalmat ad a reparációs bizottságnak, hogy amennyiben helytállóknak látják, tekintetbe vegyék a békedelegációnak november 3-ika óta elvitt, vagy szabálytalanul rekvirált mozgó anyagnak, javaknak és értékeknek visszatérítésére irányuló kérelmét. Ha szükségesnek látja, elrendelheti a szabálytalanul elvett tárgyaknak természetben való visszaszolgáltatását, vagy a tárgyak értékét Magyarország javára írhatja. A kereskedelmi flotia 10 százalékának visszaszolgáltatására irányuló kérelmet a szövetséges hatalmak nem teljesíthetik.  Az Ausztriában lévő művészeti tárgyak visszareklamálása ügyében a szövetséges hatalmak úgy vélik, hogy az érdekelt államokkal való barátságos megegyezés útján szó lehet a szóban forgó tárgyak szétosztásáról.

Pénzügyi határozatok.

 A pénzügyi határozatokra vonatkozóan a szövetséges hatalmak engedményekre nem hajlandók. A magyar békedelegáció által tett előterjesztésre — amidőn a magyar békedelegáció azt mondja, hogy a békének olyannak kell lenni, hogy lehetővé tegye a népeknek gazdasági és szociális regenerációját — azt a megjegyzést teszik a szövetséges hatalmak, hogy a magyar békedelegáció megfeledkezik arról, hogy a háború okozta károkért a háborút kezdő Németország és szövetségesei felelősek és a békének nemcsak az újjászületés, de az igazság békéjének is kell lenni. A magánjogi rendelkezésekből következő vitás ügyek eldöntésére a választott bíróságokról szóló rendelkezések irányadók, melyeknek hatáskörét a magyar jegyzék kiterjeszteni kérte. Az ipari, művészi és bírói tulajdonjogról szóló rendelkezések változatlanul fenntartatnak. A Magyarországtól elszakított területek egyes magánjogi kérdéseit tárgyaló VIII. fejezetnek 250. §-ra vonatkozólag a magyar javaslat elfogadtatott. A javaslatban azt kértük, hogy a volt osztrák-magyar monarchia területén fekvő magyar honosok tulajdonjogát képező javaknak a tulajdonos részére való visszaadása körül felmerült ügyek a tervezet VI. részében körülírt választott bíróság hatáskörébe utaltassanak. A kikötők vízi és vasúti közlekedésre vonatkozó rendelkezések is változatlanul fentmaradnak. Az a kérelem, hegy a Duna-bizottságban Magyarország is képviseltethesse magát, azért nem teljesíthető, nehogy Magyarország politikai szempontoktól vezetve meghiúsíthassa oly határozatok létrejövetelét, amelyek az összes érdekeltek javát szolgálják. A Dunahajózásra , vonatkozólag a békeszerződés rendelkezései nem képezvén végleges szabályozást, azok megváltoztatása felesleges lenne. Fiumére vonatkozólag a konferencia úgy találta, hogy Magyarországnak a tengerhez való kijáratát a tervezet eléggé biztosítja. A béketervezetnek az utolsó, a munkára szóló fejezete is változatlan marad.

Hírek a szerződésnek egy állítólagos súlyos intézkedéséről.

A M—g jelenti: A nemzetgyűlés folyosóján elterjedt hírek szerint az antant a békeszerződés egyik gazdasági függelékében rendkívüli és súlyos intézkedést tervez. Eszerint a győztes hatalmak fentartják a jogot maguknak arra, hogy Magyarország gabonatermését legalább részben ő kontingentálják, gyakorlati nyelvre lefordítva ez azt jelentené, hogy az antant határozná el, hogy kivitelre kerülő gabonafelesleget kinek milyen arányokban és milyen árban adhatjuk el. Hír szerint a külföldre kerülő kontingens ára nem múlhatná felül a belső fogyasztás hatóságilag maximált árát. Ha ez a rendelkezés érvényre jut, aminthogy nem juthat, akkor a kegyetlenül győztes antant egyszerűen megfoszt minket minden valutajavítási eshetőségtől.

Az utódállamok gazdasági viszonya.

Bécs, május 11. A Neue Freie Presse irja: Az antant azt kívánja, hogy Lengyelország, Románia, Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria (a cseh államot nem említi) egymást kölcsönösen kielégítse azokkal az árukkal, amelyek eddigi árucsere tárgyát alkották és a termeléshez és a kereskedelemhez nélkülözhetetlenek voltak. Ennek érdekében hat hónappal a békeszerződés hatálybalépte után tárgyalások fognak megindulni külön koncessziókról.

Csak 1926-ban kezdődjék a hadisarc fizetése.

A M—g jelenti: A magyar békeküldöttség kérni, illetve javasolni fogja, hogy az országra a békeszerződésből háramló pénzügyi követelések csak 1926-ban kezdődjenek, mivel most Magyarország, különösen a mostani valutáris viszonyok miatt, képtelen a rettentő igazságtalansággal számított hadisarc törlesztését megkezdeni.

Ki írja alá?

A M—g jelenti: A képviselőház folyosóján különféle hírek hangzottak el arról, hogy ki írja alá a békeszerződést. Az általános vélemény, hogy Praznovszky Iván fogja vállalni ezt a valóban nehéz és önfeláldozó feladatot. Mások szerint azonban az antant ragaszkodnék ahhoz, hogy nem hivatalnok-ember Praznovszky, hanem nagysúlyú, a tulajdon személyében az egész Magyarországot reprezentáló vezérpolitikus a maga kézjegyével hitelesítse a fontos okmányt.

Külföldi értesülések a béke aláírásáról.

Kopenhága, május 11. A Skandinaven Telegraphen Compagnie jelenti Párisból: A magyar békedelegáció vezértitkárságának visszatérését a jövő hétre várják. A vezértitkárság meg fogja hozni a választ, vajon a békedelegáció a szerződés aláírására fel van-e hatalmazva, vagy sem. Mihelyt a békeszerződés alá lesz írva, kinevezik a jóvatételi-bizottság tagjait, akik június elején utaznak Budapestre.

Páris, május 11. Az United Press tudósítója a békekonferencia köreiben arról értesült, hogy véleményük szerint Magyarország a békeszerződést, ha tiltakozás kíséretében is, alá fogja írni. A határidő újabb meghosszabbítására nem gondolnak. (Bud. Tud.)

(Forrás: Délmagyarország, 1920. május 12, 9. évfolyam / 108. szám)

Aláírjuk a békét?

Páris  (szikratávirat) Az „Unitéd Presse* azt Írja, hogy értesülése szerint Magyarország tiltakozás kíséretében, de mégis alá fogja írni a békét. Határidő meghosszabbítást nem kérik a magyar békedelegátusok.

*

Magyarország vesztesége.

Zürichből jelentik, hogy a „Züricher Post“ hosszabb cikkben foglalkozik Magyarország nehéz helyzetével s kiemeli, hogy a központi hatalmak közül, akik elvesztették a háborút, Magyarországgal bánt a legkegyetlenebbül és a legigazságtalanabbul az entente. A háborúban Magyarország vesztett a legtöbbet. A lap lehetetlennek tartja azt, hogy a magyarok belenyugodjanak a rájuk kényszerítőit békébé és elég erősnek tartja az országot arra nézve, hogy a rajta elkövetett igazságtalanságokat megtorolja azokon, az államokon, akik ezt előidézték.

A temesvári diákok kínzása.

Megállapítást nyert, hogy az oláhok által elfogott temesvári diákokat a hadbíróság iszonyúan megkínoztatta. A kínzásokban maga a vizsgálóbíró is részt vett. A gyermekeket bottal, bikacsekkal, puskatussal naponta véresre verték. Különösen a szívük táján verték őket, hogy hamaráb megpuhuljanak a fájdalomtól és a vadállatok parancsa szerint beszéljenek.

(Forrás: Halasi Újság, 1920. május 12/ 2. évfolyam 38. szám).

Baja kiürítése.

A szerbek nem akarják kiüríteni a bajai háromszöget. Tárgyalások voltak a kiürítés dolgában, de nem vezettek eredményre. Most a kormány újból jegyzékkel fordult az ententehoz amelyben kérte hogy a szerbek Baját és Pécset valamint a nekünk ítélt, de még megszállás alatt tartott területeket ürítsék ki.

(Forrás: Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1920. május 12 / 20. évfolyam 19. szám)