„Szabadkáról kiüldözött magyar vasutasok tanyáján”

100 éve írták a lapok:

A magyar béke aláírása.

— A külügyminiszter és a miniszterelnök fel fog szólalni a nemzetgyűlésen — Nyugatmagyarország sorsa. —

Budapest, május 25. Rendkívüli kiadásunk is hírül adta, hogy a magyar kormány a külső viszonyok kényszerítő hatása alatt minden oldalról gondosan mérlegelve az eshetőségeket, elhatározta, hogy tiltakozó szavának felemelése mellett aláírja a békeszerződést. Ehhez még természetesen a nemzetgyűlés hozzájárulása is szükséges.

Kedden délelőtt 10 órakor minisztertanács volt, melyen megállapították, hogy a kormány részéről ki szólal fel a békeszerződés ügyében. A minisztertanács Teleki Pált hatalmazta fel, hogy a Háznak a tájékoztatást megadja. Délben folytatták a tanácskozást. Ameddig értesítés nem jön a békedelegáció elnökének és  kormány jegyzékének átvételéről, a miniszterelnök nem is nyilatkozhatik a szerdai nemzetgyűlésen, de a nyilatkozat legkésőbb csütörtökön történik. A miniszterelnök beszédében újabb és ismeretlen körülményekre fogja felhívni a figyelmet, melyek enyhítik a súlyos kötelezettségeink megítélését. Hogy a pártok képviselői nyilatkoznak-e, az még nincs eldöntve. Felszólal még a nemzetgyűlésen gróf Apponyi Albert, a békedelegáció elnöke is, kinek beszédét nagy érdeklődéssel várják.

Egy újságíró felkereste Apponyit, aki a következőket mondotta a kormánynak a négyes tanácshoz intézett jegyzéke felől:

Bölcsebb dolog az áramlatba beleilleszkedni, mint rideg magatartással a közhangulatot magunk ellen zuditani, vabankot játszani, összehasonlítva a kilátásokat, melyeket ez útnak követése számunkra nyit a másik út követesével járó iszonyatos kockázata, meggyőződéssel vallom, hogy a kormány helyesen es felelőssége tudatában határozott. Az utolsó szó úgyis a nemzetgyűlésé.

Hasonlólag nyilatkozott még gróf Teleki Pál is, aki azt mondotta,hogy nem vagyunk abban a helyzetben a bolsevizmus és a román megszállás után, hagy még egy esetleges megszállást elviselhetnénk. Ezért a minisztertanács elhatározta a szerződés aláírását, mely azonban a csonka nemzetgyűlés elé nem terjeszthető mivel egy későbbi teljes nemzetgyűlés a mait könnyen dezavuálhatná. Egyedüli reményünk a szerződés végrehajtása rendjén felülkerekedő jobb belátás. Érdekünk, hogy szomszédainkkal békés viszonyba jussunk, de egyelőre még nincs olyan hatalom, melyhez speciálisan csatlakozhatnánk…

A Legfelsőbb Tanács a magyar béke aláírása után két bizottságot fog kiküldeni Budapestre. Az egyik a jóvátételi, a másik pedig a határrendező-bizottság, melynek állandó székhelye lesz Budapesten.

Párisból jelentik: A francia sajtó értesülése szerint a nagykövetek értekezlete május 25-en, szombaton Jules Cambon elnöklete alatt ülést tartott, amelyen június 4-re tűzték ki a magyar béke aláírását. A szertartás színhelye a versaillesi Nagy-Trianon palota lesz. Magyarországot egyúttal felhívták, hogy a lemondott küldöttség elnökének, gróf Apponyi Albertnek helyébe más személyiséggel képviseltesse magát az aláírásnál.

Bécsből jelentik: A béke aláírása után Magyarország utasítást kap Nvugatmagyarország kiürítésére. Az osztrák kormány kerülni akar minden súrlódást az átvételnél. Az új terület egyenlő jogú tagja lesz az osztrák szövetségi kormánynak és nevét is maga fogja megállapítani. Székhelye Sopron lesz és ideiglenes tartományi elnöke dr. Neugebauer osztálytanácsos. A béke aláírása után azonnal jóvátételi bizottság indul Budapestre, melynek feladata a nyugatmagyarországi kérdés rendezése. Az antantnak az a terve, hogy egyelőre saját csapatai szállnák meg az elszakítandó területeket, míg a jóvátételi bizottság a népszavazáshoz az osztrák kormány hozzájárulását megkapná. Magyarország a népszavazást — ha ehhez Ausztria hozzájárulna — gazdasági és pénzügyi engedményekkel rekompenzálná.

Budapest, május 26. A Magyarország jelenti: Teleki Pál külügyminiszter a nemzetgyűlés szerdai ülésén fogja ismertetni azokat a keserves indító okokat, amelyek a magyar kormányt rábírták arra, hogy aláírja a kard és a tank kegyetlen békéjének aláírását. A külügyminiszter nyilatkozatát előreláthatóan 2 nemzetgyűlés napirendjének tárgyalása előtt mondja el.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. május 26, 9. évfolyam / 119. szám)

A szerbek félholtra verik a menekülő magyarokat.

Szegedről jelentik:

A délvidéki ligához kedden délután 12 délvidéki menekült magyar állított be. A menekültek borzalmas dolgokat meséltek el szenvedéseikről, amíg átjutottak a szerbek demarkációs vonalán.

A szerb katonák véresre verték őket és talpukat vastag bottal ütötték. Testükön egyetlen tenyérnyi ép terület sincs. A szerbek azzal az ürüggyel verték a szerencsétleneket, hogy kommunista agitátorok. A mindenükből kifosztott földönfutókat a liga vette gondozásba.

A halasi vagonlakók.

Szabadkáról kiüldözött magyar vasutasok tanyáján.

I.

Ezeknek a soroknak elsősorban nem az a rendeltetésük, hogy szórakoztató riporttul szolgáljanak az olvasónak, hanem hogy megragadják a város hazafiasan érző, emberbaráti szívét s híradásunk révén segítségére siessen kiüldözött honfitársainak azoknak a szerencsétlen magyar vasutasoknak, akiket a szerb pribékek azért kergettek ki Szabadkáról, mert nem akartak hűséget esküdni hazánk ellenségeinek.

Lapunk munkatársa a pünkösdi ünnepek alatt a halasi pályaudvaron meglátogatta a Szabadkáról kiutasított magyar vasutasokat, akik tizennyolc teherkocsiban laknak. Huszonnyolc család, mintegy százhúsz személy van ott összezsúfolva. Hiába járják a várost, hiába könyörögnek, nem akarnak nekik lakást adni. Hej, pedig de sok családnak van felesleges szobája. De kevés a melegen érző szív. Élelmezésük is a legrosszabb, a gyermekek éheznek. Pünkösd napján éheztek! A város társadalma nem vett tudomást róluk. Még nem késő. Segítsünk a szegény hajléktalan üldözött magyarokon. Elsősorban adjunk nekik biztos födelet s legalább azt ne engedjük, hogy gyermekeik éhezzenek.

Ismeretes dolog, hogy Szabadka egyik legnagyobb gócpont. Most is 3500 vasutas szolgál ott: A szerbek felszólították őket, hogy tegyék le a hűségesküt. 3500 ember közül négy gyászmagyar akadt, aki hajlandó volt az esküt letenni. Nevük: Sipos, Terzin, Vlaskalics és Benke. Az utóbbi, volt magyar csendőr, halasi ember. Az eredménytelen felszólításra a szerbek egy ellenkező felhívást bocsájtottak ki: Jelentkezzenek azok, akik „nem“  akarják a hűségesküt letenni. A magyar vasutasok nem ugrottak be ennek a komédiának és most már senki sem jelentkezett. Erre megkezdték a vasutasok kiutasítását.

Folytatjuk.

(Forrás: Halasi Újság, 1920. március 26. / 2. évfolyam 42. szám)