Trianon gazdasági hatásai – IV. rész

100 éve írták a lapok:

A békeszerződés gazdasági hatásai.

Dr. Kresz Károly előadása.

IV.

Szesziparunknak elvész több mint fele, sörtermelésünknek harmadrésze és a söripar, mely nyersanyagát főleg Trencsén, Nyitra és Pozsony megyékből szerezte meg, külföldi valutáért lesz kénytelen azt megvásárolni.

22.564 km. vasúthálózatunkból 14.140 km.-t, tehát 62%-ot veszítünk el.

Mérhetetlen az a veszteség, amely az országot bányái legnagyobb részének elvesztésével éri. Sóbányáinkat, melyek 3.2 millió métermázsát termeltek és az ország szükségletét teljesen fedezték, teljesen elvesztettük. Ez nemcsak az állattenyésztés és közélelmezés szempontjából fontos, hanem ipari szempontból is, miután a só igen lényeges kémiai iparok alapanyagát képezi. Elvesztek értékes arany és ezüstbányáink, rézbányáink, ón- és ólombányáink, az alumíniumipar alapját képező bihari bauxit és beregmegyei alunit telepeink. Az erdélyi földgázterületek, melyekhez az ország az ipari fellendülés szempontjából joggal oly vérmes reményeket fűzött, a számos már készen álló kúttal és sok milliónyi befektetéssel megépített négy hatalmas vezetékkel, a máramarosi és különösen az egbelli petroleumterületek, a horvátországi földgáz és olajelőfordulás, mindmegannyi a magyar tudománynak és mérnöki munkának büszkesége, idegen kézre jutott. Elveszítettük másik energia- forrásunkat, a Felvidéknek és Erdélynek számos vízi erejét, melynek energiája hivatva lett volna pótolni kőszénkészleteink hiányát. Szénbányáink az ország mintegy 150,000.000 métermázsát kitevő évi szükségletének mintegy kétharmadát fedezték és úgy barnaszénben, mint főleg kőszénben importra szorultunk. És amikor eddig sem tudtuk még a magunk szükségletét sem fedezni, és amikor a zsilvölgyi, anina-resicai és nyitrabányai bányák termelését elveszítjük, a békeszerződés azt a súlyos kötelezettséget rója reánk, hogy a békeszerződés életbelépésétől számított öt évig a pécsi bányákból a jóvátételi bizottság által megállapítandó mennyiségű szenet szállítsunk Jugoszláviának jóvátétel címén.[1] Ez annyit tesz, hogy a szénszállítással szemben nem igényelhetünk élelmiszert vagy más nyersanyagot, hanem szenünket rekompenzáció nélkül kell átengednünk és annak ellenértékét nem kapjuk meg készpénzben sem, hanem az jóvátétel címén egyszerűen javunkra iratik.

Az ország egyik legfontosabb és különösen a két legutóbbi évtizedben igen szép virágzásnak induló vas- és gépiparunknak alapját rengeti meg, hogy vasérctelepeink majdnem kivétel nélkül az elszakadó országrészeken vannak. Vasérctermelésünk a felsőmagyarországi, erdélyi és krassószörényi bányákból évenként több mint 20 millió métermázsára rúgott, amelynek ¾ része az országban nyert feldolgozást, míg ¼ része mint nyers vasérc külföldre került ki. Mindebből nem marad meg más, mint a rudabányai bánya, amely ca. évi 4 millió mázsát termel, ami a szükségletet távolról sem fedezi, azonkívül ezen bányának a készlete a szakértők egy részének véleménye szerint már alig egy évtizedre elég.

[1] VIII. rész, I. fejezet, V. függelék, 1. pont

(Forrás: Egri Népújság – napilap, 1920. június 11. 19. évf. / 132. szám)

Díszsírba temetik Ferenc Ferdinánd gyilkosait.

Belgrád. A napokban exhumálták Möllersdorfban Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen elkövetett szarajevói merénylet részeseinek, az ottani fegyházban meghalt Neđo Kerović, Mitar Kerović és Jakov Milović holttesteit. A holttetemeket Theresienstadtba viszik, ahonnan jugoszláv szokolegyesületek képviselői Szarajevóba fogják szállíttatni s Princip, Čabrinović és Grabež holttesteivel együtt a merénylet színhelyén közös sírba helyezik őket, mint a szlávok szabadságharcának vértanúit.

(Forrás: Esztergom és Vidéke, 1920. június 12, 13 évf / 132. szám).