Vármegyék Trianon tükrében

A vármegyék (latinul comitatus) Szent István király óta országunk közigazgatásának gerincét alkotják. (minden Szulejmán és Hegedűs, támadása és árulása ellenére)

Az I. világháború végéig a Magyar Királyság 325.411 négyzetkilométernyi területén 63 magyar vármegye volt, amelyek még kiegészültek például Budapesttel és Fiume városával (utóbbi nem vármegye volt, hanem kerület, ami mint „corpus separatum” Magyarország tengeri kikötőjeként szolgált). Illetve ott volt még a 8 horvát-szlavón vármegye is. Ezek együttesen alkották a Szent Korona országait.

Trianon azonban Mohács óta nem látott törést okozott a magyar történelemben. Ezt a vármegyék sorsa is jól jellemzi. Sok megyét az országhatár keresztbe-kasul átvágott, ha nem egy az egyben elcsatolt – olyanokat is, amelyek Szent István óta lényegében megszakítás nélkül fennálltak.

1923-ra az ún. „határmegállapító bizottságok” elvégezték munkájukat -ők határozták meg méterre pontosan, hogy hol és merre halad az új határ. Ideje volt számot vetni a valósággal:

– A helyzet pedig az volt, hogy 35 vármegye területéből maradt valamennyi Magyarországon. Mintegy 8-9 maradt egyben, a többi viszont legkülönbözőbb arányokban lett csonkítva. Volt amitől csak egy-két települést vettek el (pl Csongrád, vagy Szabolcs esetében) , volt amit kettévágtak (pl Nógrád vagy Bihar) de olyanok is voltak, amelyekből csak apró töredékek maradtak – a világ szégyenére.

A legkirívóbb esetek:

Arad vm-ből maradt 270 km2 (Elek és környéke)

Torontál vm-ből maradt 258 km2 (Szőreg és környéke)

Pozsony vm-ből maradt: 47 km2 (külterületek a Szigetközben)

Ung vármegye: 13 km2 (Záhony és Győröcske települések)

Ugocsa vármegye: néhány négyzetméternyi terület.

Mindezen okok miatt szükség volt a rendezésre. Úgy döntöttek, hogy amennyire csak lehet megtartják az eddigi vármegyehatárokat. Csak ha a székhelyt elcsatolták, úgy új központot jelöltek ki; míg az életképtelen töredékeket pedig összevonták.

Megszülettek az ún. „közigazgatásilag egyelőre egyesített” (k.e.e.) vármegyék. Név szerint:

– Győr, Moson és Pozsony

– Komárom és Esztergom

– Nógrád és Hont

– Borsod, Gömör és Kishont

– Szabolcs és Ung

– Szatmár, Ugocsa és Bereg

– végül Csanád, Arad és Torontál

Ezzel a lépéssel is azt kívánta hangsúlyozni a magyar országgyűlés, hogy a trianoni határok csak ideiglenesek, és küzdeni fognak a területek visszaszerzéséért.

(Forrás: Trianon Múzeum Várpalota. Térkép forrása: Hungaricana)