87 éve adta vissza lelkét a Teremtőnek vitéz jákfai Gömbös Gyula

87 éve ezelőtt, 1936. október 6-án hunyt el vitéz jákfai Gömbös Gyula m.kir.miniszterelnök, a két világháború közti  magyar politikai élet egyik legmarkánsabb egyénisége, a 20. század egyik legkiválóbb magyar miniszterelnöke.

Vitéz jákfai Gömbös Gyula 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, az ősi nemesi Vas vármegyei jákfai Gömbösök nemzetségéből. Édesapja, Gömbös Gyula evangélikus tanító, édesanyja Weitzel Anna Mária.

Tanulmányait a soproni líceumban kezdte, s a pécsi honvéd hadapródiskolában folytatta. Felavatása után a zágrábi 25. számú magyar királyi honvéd gyalogezredhez került és ennek kötelékében szolgált 1912-ig. Közben  – 1908-ban – a katonai torna- és vívótanári tanfolyamra vezényelték. Ezután Budapesten letette a felsőbb tiszti tanfolyamra képesítő felvételi vizsgát, s miután elvégezte a császári és királyi bécsi hadiiskolát, 1914-ben a zágrábi XIII. hadtest vezérkari irodájában kapott szolgálati beosztást. Itt érte az első világháború kitörése. 1915 tavaszán egységével együtt részt vett a báró Kari Pflanzer-Baltin (1855-1925) osztrák-magyar vezérezredes hadseregének kárpáti átkelésében, mint hadsereg-, hadtest- és dandárvezérkari tiszt. 1916. június 11-én az oknai áttörés alkalmával, az oroszok egy éjjeli rajtaütése folyamán megsérült.

Ezt követően a Honvédelmi Minisztériumba osztották be, majd az oláh hadseregnek Erdélybe való betörése előtt (1916 őszén), Betegh Miklós erdélyi kormánybiztos oldalán, Erdély kiürítését bonyolította le. E szolgálatból került a Belügyminisztériumba, ahol Sándor János belügyminiszter és Perényi Zsigmond báróval együtt, az erdélyi menekültek repatriálásának ügyét szolgálta. 1917-ben írta a feltűnést keltő tanulmányát „Die ungarische Armee” (A magyar hadsereg) címen, amelyben az önálló magyar hadsereg szükségességét fejtegette, majd 1918 augusztusában jelentette meg a „Was ist zu tun” (Mi a teendő) című kiadványát, amelyben az intéző körök figyelmét hívta föl a forradalom megelőzése érdekében szükségesnek vélt intézkedésekre.

1919-ben a szegedi kormány hadügyi államtitkára, részt vet a nemzeti hadsereg megszervezésében, a MOVE ügyeit vezette. IV. Károly király második visszatérési kísérlete alkalmával az ellenállás egyik vezetője. 1922-ben az egységespárt ügyvezető elnöke, azóta országgyűlési képviselő. 1929 óta honvédelmi miniszter, 1932. szeptember 29. óta egyúttal miniszterelnök. Kormányprogramját a 95 pontból álló nemzeti munkatervben körvonalazta.

Gömbös Gyula – 87 évvel ezelőtt – életének 50. évében, 1936. október 6-án 8:20 órakor vesegyulladás okozta urémiában (végső stádiumú veseelégtelenségben) Münchenben halt meg.

Itt megemlítendő, hogy a gembeš a gemboš, és ennek a különböző változata volt ugyebár a délvidéki magyarok gúnyneve még a kilencevenes években is. Merthogy az ízig-vérig irredenta, intranzigens magyar érzelmű Gömbös Gyulát nem  nagyon szerették a nagyszerb soviniszták, a marseille-i merénylettel összefüggésben gyakran emlegették a két világháború közötti időben hazug   propagandájukban ennek az eseménynek az egyik eszmei előkészítőjeként, támogatójaként.