A jó magyar pálinkának nincsen párja! – Igazságok a nedüről

Sokan sokféleképpen vélekednek a magyar pálinkáról, de leszögezhető, hogy társadalmunk egyik kultikus gasztronómiai kellékévé vált. Délvidéken is komoly hagyománya van házi készítésének, de bizony fogyasztásának is. Jómagam is ittam már kiválónak beharangozott ocsmányságot, de kis falusi kamra rejtekében készült manna-szerű cefrét is, ami ha kicsöppent volna az ujjaimra, akkor lenyaltam volna onnan is, nehogy kárba vesszen. Az alkoholizmust és mindenféle káros függőséget mélységesen elítélek, tehát, ezen összefoglaló írás célja nem a bódulati állapot népszerűsítése, csupán kiváló magyar hagyományunk képviselete és bemutatása az olvasók számára. Hátha valamilyen új, eddig nem ismert információval szolgálhatunk Önök számára. Például, megtudhatjuk, hogy mekkora hibát követünk el, ha a pálinkát hűtve töltjük ki és fogyasztjuk, valamint a pálinka frappáns népies elnevezéseit is felsoroljuk. 

A pálinka rövid története

A pálinka az erjesztett gyümölcsök lepárlásával készülő gyümölcspárlatok egy hagyományos, magyar fajtája, kivéve a legtöbbször szintén a pálinkák közé sorolt törkölypálinkát, mely törkölypárlat. Leggyakoribb alapanyaga a szilva, a körte, az alma, a kajszibarack, a cseresznye, a szőlőtörköly és az eper, de bármilyen Kárpát-medencében termett gyümölcsből készülhet.
Buda környékén már a 13. századból találtak speciális égettboros üvegeket, tehát ekkor már hordtak Magyarországra Itália felől borpárlatot. Üveget akkoriban csak Itáliában készítettek. A 14. századra már a királyi orvosoknak ismerniük kellett ezt az új „gyógyitalt”. Az első írásos mű 1332-t említ. A Kárpát-medencében a pálinkalepárlás technológiája északról délre terjedt el. A szláv szó is arra utal, hogy valahol az Északi-Kárpát-medencében lehetett a pálinka őshazája.

A 16. századig az égetett szesz gyógyszernek számított. A pálinka szó a 17. századtól terjed el a magyar nyelvben, ám ekkor a gabonapárlatra használták. Az 1799-től kialakult kisüzemek, szesz-, pálinka- és likőrgyárak termelése elvezetett a pálinkafőzés központi szabályozásához. 1836-ban a földesúri előjog gyakorlatát törvényerőre emelték, majd bevezették a pálinkaadót. 1850-től a szesz állami monopólium lett. 1851-ben Magyarország területén 105129 főzdét írtak össze. Az állam az 1920-as években jelentősen korlátozta a szesz előállítását. 1920-ban 260, 1970-ben 1070, 1982-ben 815 pálinkafőzde működött Magyarországon. Közben olyan intézkedések kapcsolódtak a főzéshez, mint a szesztilalom a Tanácsköztársaság idején, a feles főzés – a termés fele a gazdáé, fele az államé – 1952-1970 között. A pálinkafőzés védőszentje Szent Miklós volt. December 6-án van. Szent Miklós a pálinkafőzők védőszentje.

A pálinka fogyasztása

Különösen a falusi lakosság körében volt régebben szokás, hogy reggel egy pohárka pálinkával kezdték a napot. Egészséges voltát hangsúlyozták, ami abból állt, hogy reggel éhgyomorra megettek egy almát, s ittak rá egy stampedli pálinkát. Elvégezték a munkát az istállóban, s utána jóízűen tudtak reggelizni, mert a hajnali pálinkázás ehhez jó alapot teremtett.

A pálinka igazán sokoldalú ital, de a jó pálinkában félreérthetetlenül felismerjük annak a gyümölcsnek az aromáját, melyből készítették. Ha bármilyen más illatot, szagot érzünk, amely akár kellemetlen is lehet, az gyártási, előállítási hibát jelez. A jó pálinka elfogyasztása után – akkor is ha négy centiliternél többre sikeredett – az ember nem kel másnaposan, tiszta a feje és gyomra. A pálinkát még manapság is tévesen gyakran hűtve fogyasztják. Ám ha hűtjük az italt, akkor az pontosan azt az élvezeti értékét veszíti el, amiért fogyasztjuk: a gyümölcsösséget és az illatát. A pálinkát legjobb 18-20 °C-n felszolgálni, hogy a gyümölcs kellemes ízét teljes mértékben élvezhessük.

A teljes íz, és aroma, amely a pálinka minden cseppjében megtalálható, csak akkor élvezhető igazán, ha a megfelelő formájú pohárból fogyasztjuk. Ez az úgynevezett tulipánforma, amely alul öblös, felül összeszűkül. Ez azért fontos, mert az alsó, öblös részben található nagy felületű párlat illatanyagait a felső rész összeszűkítve az orrhoz vezeti. Így elég, ha egy kicsit megdöntjük a poharat, és mozgatjuk, hintáztatjuk az italt – és máris érezzük, élvezzük illatát.

A pálinkát nem szabad csak úgy egy szuszra, egyetlen hörpintésre meginni, csak lassan kortyolgatva, ízlelgetve szabad fogyasztani. Csak így élvezhető igazán a minősége. Ha a pálinka hibátlan minőségű, akkor néhány perccel a fogyasztása után is érezhetjük, hogy milyen kellemes illatok szabadulnak fel az üres pohárból. Ilyenkor találkozhatunk a gyümölcs legkarakteresebb alkotóelemeivel, amelyek sokat érnek, és fontos minőségmeghatározó tényezőként is szerepelnek.

A pálinka elnevezései és becézései

A pálinka fogyasztásakor a stampedli (3 cl) (népies formája stamm), a kupica és a feles (5 cl) használata gyakori. Népies változatok a fityók , a csosza és a nyelet, a szlengben a kumma, kummányi pálinka fordul elő. A nyelet, gyűszűnyi, korty elnevezés napjainkban szintén általános a fogyasztók körében.

* ákovita – az élet vize – az aqua vitae latin kifejezésből
* baracilin – barackpálinka (mint gyógyszer)
* célzóvíz, lámpás, szemvíz
* Cs-vitamin – cseresznyepálinka (a C-vitamin mintájára)
* guggolós – általában gyengébb minőségű (guggolva kell elhaladni az ablak alatt, nehogy megkínáljanak vele) (ezt a fogalmat borra is használják,ez esetben is az alacsony minőségre utal), vagy 3 emberes pálinka, szintény gyengébb minőségű párlat (ti. 2 ember lefogja és a 3. a szájába tölti)
* epörnyepálinka (eperpálinka)
* fütyülős – a barackpálinka szokásos jelzője (lásd még fütyülős üveg). 
* kerítésszaggató – az erős (inkább a rossz alapanyagból, vagy rosszul lefőzött) pálinka jelzője
* papramorgó – a falusi kántorok énekhangjának minőségét javító pálinka jelzője
* sutulás = (söprő pálinka), igen rossz minőségű, hitvány, de olcsó égetett szesz-fajta. 
* szilvórium – hordóban érlelt szilvapálinka
* szíverősítő
* gebula – szeszes víz és a cigányok fogyasztják
* kugyi
* bugyi
* gugyi
* nerángass
Szegedről és környékéről származik:
* anyatej
* boszorkányfing
* kerítésszaggató
* lacibetyárköpés,
* majomtej
* nyakolaj
* piaclégyköpés
* geberdusz
* gyűlölömital

Tíz (feltételezett, esetleg részben bizonyított) előnye a pálinkának:

1. Köhögésre és rekedtségre a legkiválóbb gyógyír egy jófajta mézes pálinka

2. Álmatlanságra (Ugye, megvan a legendás pálinkás kenyér mint altatódal-pótlék a gyerekeknek?)

3. Meghűlésre és a legújabb típusú influenzára (Jobb, mint azok a vakcinák, amiket a gyógyszerkartellek akarnak ránk sózni)

4. Menstruációs görcsökre

5. Hasmenésre és székrekedésre egyaránt

6. A népi bölcsesség szerint a szemfájás ellen kiváló a fehérliliomos pálinka (Persze, csukott szemmel tessék kúrálni)

7. Fogfájásra

8. Étvágytalanságra

9. Könyök- és térdfájdalmakra (az apróra tört tojáshéjjal kevert seprőpálinkából napi fél liter csodákat tehet, ha hinni lehet a kollektív tudatnak)

10. Szerelmi bánatra

Egészségetekre! Isten-Isten!

Szeretlek Magyarország, Tíz Dolog, Facebook nyomán T. T.