Pénzosztás
„Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete szerint a pénz megvan, a tárgyalások folynak.“
A magyar kormány 11 milliárd forintos (majdnem 38 millió eurós) segélyt biztosít harminc egy néhány vajdasági magyar vállalatnak és erről megkezdődtek a tárgyalások – mondta a nagykövet a szabadkai zsinagógában tett látogatásakor.
A nagykövet nem közölt részleteket a „tárgyalásokról“, így az említett cégek kilétéről sem, de ezzel megerősítette, hogy létezik a „magyar lista“, amelyet egyes médiumok a vajdasági magyarok közötti újabb megosztási kísérletnek minősítenek.
A projekt célja új munkahelyek teremtése, hogy ezzel is csökkentsék a kivándorlást az Európai Unióba. „Természetesen nem tudunk meggátolni senkit sem, hogy kivándoroljon, oda ahova akar, de azoknak, akik itt szeretnének maradni minél jobb feltételeket szeretnénk biztosítani.“
Mivel a nagykövet sem nevezte meg a támogatandó cégeket, maradnak a feltételezések, találgatások. Azt sem lehet tudni vajon kész tény, hogy a lista vezetői Csákány Lajos (szabadkai vállalkozó) és Bunford Tivadar (a VMSZ szabadkai elnöke) cégei, amelyek a támogatási összegek negyedét kapnák?
Pásztor István a Politikának adott interjújában azt mondta, hogy az egész történetet politikai merénylet céljából találták ki és azért, hogy bebizonyítsák azt, ami ebben a történetben nincs. Az ezt megelőzői szavai azonban nagyban megkérdőjelezik valakinek a hitelességét: Pásztor ugyanis azt állította, hogy még azt sem tudni Magyarország egyáltalán akar-e itt befektetni és milyen körülmények között.
Kérdés kinek higgyünk: a Vajdasági Képviselőház elnökének, a még jobban erősödő legerősebb vajdmagyar párt elnökének és a vajdmagyar oligarchák lehetséges cimborájának vagy a magyar külügyminisztérium (az erre az alkalomra fel nem készített) képviselőjének?
Zlatko Romić – Magločistač – Napló.org
