Szívvel-lélekkel a magyarság érdekeiért – interjú Pallér Péterrel

Pallér Péter Felvidék legkeletibb részén született, Királyhelmecen, néhány kilométerre a magyar-szlovák-ukrán hármashatártól. A szüleit korán elveszítette. Nem volt egyszerű a gyermekkora, de a család, a cserkészet és az amatőr színjátszás sokat segített. A helyi elektrotechnikai szakközépiskola elvégzése után Komáromban járt a Selye János Egyetem pedagógiai karára, ahol 2012-ben történelem- és informatika tanári diplomát szerzett. 2015 óta a felvidéki Magyar Polgári Kör élén áll. A felvidéki magyarok helyzetéről, uniós tapasztalatairól kérdeztük.

Kérem mutassa be röviden olvasóinknak szervezetét, annak céljait, tevékenységét!

– A Magyar Polgári Kör még 2004-ben alakult, hogy részt vállaljon a felvidéki magyarság etnikai, kulturális és gazdasági fellendítésében, amiből mindeddig leginkább a kulturális téren tudtunk szép dolgokat elérni. A délvidéket érintő vonatkozásként mindenképp meg kell említenem, hogy alelnökünk, Polgár Hajnalka ősszel részt vett Morvai Krisztina délvidéki monitorozó körútján. Korábban pedig társszervezői voltunk a két „temerini fiú”, Horváth Árpád és Szakáll Zoltán felvidéki előadókörútjának megszervezésében. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a 1956-os szabadságharcos, Murányi Levente is a tiszteletbeli tagunk.

Szlovákia 2004 óta tagja az Európai Uniónak. Mennyire változtatott a tagság a Felvidéken élő magyarok helyzetén?

– Szlovákia meglehetősen ügyesen használta ki az Európai Uniós tagságát, 2009-től euróra váltott, s a multiknak nyújtott nagyfokú kedvezményekkel felpörgette a gazdaságát. Érdekes tény, hogy lakosságarányosan Szlovákiában gyártják a legtöbb autót a világon. Az életszínvonal meghaladta a magyarországit, ám a gazdasági vérkeringés északnyugati tengelyű, amiből a déli részeken élő 450 ezer magyar kevéssé részesül. Tombol az asszimiláció, a magyar iskolák pedig rohamtempóban elcigányosodnak, bár ez nagyon településfüggő. A korrupció azonban mifelénk is átszövi a mindennapokat.  Közösségünk számos nemzetiségi problémával fordult már az EU különféle szerveihez, azonban a szlovák lobbi ezeket rendszerint elfojtja. Általánosságban azt mondhatom, hogy csalódtunk az EU-ban. Ezért is indítottuk el nemzetközi összefogással a Béruniós polgári kezdeményezést, melynek sikere egy igazságosabb EU-t eredményezhet. Azt akarjuk, hogy EU alapelvei közé bekerüljön az egyenlő munkáért egyenlő bért vezérgondolat is. Ki kell harcolnunk, hogy komolyan vegyék a keleti tagállamok csapnivaló bérszínvonalának felzárkóztatását a nyugati bérekhez. Ez komoly előrelépés lenne a felvidéki magyarságnak is. Fontosnak tartom, hogy kezdeményezést a délvidéken élő magyar állampolgárok is aláírhatják!

 A legutóbbi népszámlálás szerint tovább fogyott a felvidéki magyarok száma, tíz év alatt  (ha lehet hinni az adatoknak) 9,7 százalékról 8,5 százalékra csökkent a Felvidéken élő magyarok számaránya az összlakossághoz képest. Mi ennek az oka és milyen eszközökkel lehet fordítani a helyzeten?

– Folyamatos a csökkenés, az idősek sokkal nagyobb arányban beszélik a magyar nyelvet, mint a fiatalok. Kb. minden harmadik magyar gyermeket a szülei szlovák iskolába járatnak, ők óriási mértékben inkább szlováknak érzik magukat, mire felnőnek. Sokan nem bíznak a magyar iskolával való érvényesülésben, aminek része a ravasz állami propaganda, a helytelen szlovák nyelvtanítási módszerek és az átgondolatlan, de nagyfokú érvényesülési kényszer. Egy súlyos gondokkal küzdő Magyarország csak erősíti ezt a jelenséget. A megoldás legfontosabb pontja egy jól átgondolt területi önrendelkezés lehet, amihez a magyar és a szlovák állam, ill. az EU egyidejű támogatása szükséges. Ettől a jelenlegi kormányok árnyékában nagyon messze kerültünk. A magyar nemzetstratégiát alárendeltnek és a legtöbbször rövidlátónak érzem, de most a délvidéki példa nyomán végre gazdaságfejlesztési program is indult, ami ígéretesnek látszik. Bízunk benne, hogy a magyar kormány ezt nem a klientúrájának építésére, hanem egy hosszútávú, teljes közösségünket segítő stratégia alapjának lefektetésére fog felhasználni.

Ön történelemtanár az ógyallai alapiskolában. Felvidéki történészként mondja el, milyen szemléletmód jellemzi a jelenlegi szlovákiai történelemoktatást?

– Így van, történelmet is tanítok. Heti 1-2 órában ilyen anyagmennyiséggel nem lehet csodákat művelni. A szlovák történelemszemlélet szereti a Trianon előtti Magyarországot egy multikulturális államnak láttatni, ahol azért a magyarok 1000 éven keresztül elnyomták a szlovákokat. Ugyanakkor gőzerővel folyik a szlovák történelemképzés, java részt a közös történelmünk nekik tetsző részeit átvéve, minél inkább szlovák nemzeti köntösbe bújtatva. A magyarellenes „történeti” könyvek állami támogatással legalább olyan messze képesek rugaszkodni a bizonyítható múlttól, mint amilyenekkel Budapest aluljáróiban is találkozhatunk. Legalább 15 éve próbálnak a szlovák és magyar történészek egy közös tankönyvet összerakni, de ez máig nem sikerült nekik. Azt hiszem ez jól jellemzi a helyzetet. Ugyanakkor minden tanáron nagyon sok múlik, jóval több, mint az állami tankönyvek nagy tudású szerzőin. Fontos szerepünk van a következő generáció nemzeti tudatának kialakulásában.

Lassan tíz éve lesz annak, hogy az „européer” szlovák parlament jóváhagyta a Beneš-dekrétumok megerősítését. Történt-e előrelépés, amióta a Bugár Béla vezette Most-Híd párt része lett a szlovák kormánynak?

– A beneši-alapokról továbbra sem akarnak elrugaszkodni a vezető politikai pártok, pedig ezek a XXI. században már teljesen vállalhatatlanok. Kollektív háborús bűnösséget hirdetnek, folyton emlékeztetve bennünket ezen rendeletek által végrehajtott deportálásokra, erőszakos rekvirálásokra, állampolgárságtól való megfosztásra, s arra a lelki törésre, melybe több, mint 300 ezer felvidéki magyart belekergettek, nevezetesen, hogy magukat és gyermekeiket szlováknak vallják. Bugár Béla pártja kezdetektől nem vállalta fel az etnikai politizálás elvét, jómagam egy felülről megszervezett bizniszpártként tekintek rájuk, ami kifejezetten jól jön a kormányon lévő szlovák politikusoknak is. A beneši dekrétumok ugye egyáltalán nem érdekli őket, annál inkább próbálták elmagyarázni az embereknek, hogy a migránsoktól egyáltalán nem kell félni. Ugyanakkor sikerült elérniük, hogy a gazdaságilag nehezen fenntartható kis iskolák felszámolása alól a nemzetiségi iskolák kivételt kaptak. Ez mindenképp előnyösebb megoldást jelent ahhoz képest, mint hogy a magyar kormány át akarta vállalni ezeknek az iskoláknak a finanszírozását. A Magyarországról való segélyezés helyett minél több téren a nemzetiségi jogaink megerősítésére van szükség!

 Hogyan értékeli a jelenlegi szlovák politikát?

– Bő egy éve áll egy három tagú, eddig stabilnak tűnt kormánykoalíció, melyben a szociáldemokraták és a nacionalisták mellett ott van Bugár Béla pártja is. Most azonban a nacionalisták felbontották a koalíciós szerződést, amiből akár még előrehozott választás is lehet, bár szerintem inkább csak figyelemelterelésről van szó, az aktuális oktatásügyi korrupciós botrány miatt. Folyamatosak a botrányok, leginkább korrupciós jellegűek, de az ellenzék sokfelé osztott, nem látom a hatékony kooperálást a jelenlegi kormány hatalmának megtörésére.  Abszolút rendszerellenességből sincs hiány, Marian Kotleba fasisztának kikiáltott pártja folyamatosan témát szolgáltat a médiának. Úgy tűnik, hogy ellenük bárki-bárkivel képes összefogni. Ugyanakkor a szlovák kormány nem gyűrte maga alá a média nagy részét, mint az magyar kormány tette. Ironikusan azt mondhatnám, hogy hatalomgyakorlásban van még mit tanulniuk az Orbán-rezsimtől.

Hiteles-e az a magyar politikus, aki nem meri felvállalni a magyar állampolgárságot?

– Szerintem nem. Akiben van annyi nemzeti elkötelezettség, hogy honosíttassa magát, az vállalja is fel. A sunnyogó, kétszínű politikusokból már mindenkinek elege van. Az is nagy baj, hogy magyar politikusok szlovák nevekkel akarnak képviselni bennünket! Hol marad a példamutatás? Jómagam felvállaltam a magyar állampolgárságomat, s azt hiszem, joggal várjuk ezt el az MKP politikusaitól is. A jelenleg is miniszterelnök Robert Fico 2010-es kormányának állampolgárság felvételét tiltó törvénye nemcsak, hogy alkotmányellenes (az Alkotmánybíróság pedig mélyen hallgat), de tömegesen veszítik el miatta szlovák állampolgárságukat azok a szlovákok is, akik ilyen-olyan okokból cseh, osztrák, angol vagy egyéb állampolgárságot szereznek. Az ő számuk már 1800 körül jár, míg az állampolgárságuktól megfosztott magyarok száma a százat sem éri el. Többségünk úgy gondolja, hogy nem vagyunk hajlandóak feljelenteni saját magunkat egy alkotmányellenes rendelkezés miatt! Másképp pedig nem boldogulnak a szlovák hatóságok.