Magyarországon negyed évszázad alatt megduplázódott a cigányok száma
A nemrég megjelent tanulmány szerzői maguk is azt gondolják, hogy némileg felülbecsülhetik a romák létszámát, de a kutatást a korábban is alkalmazott módszertan szerint végezték.
A magyarországi falvakban átlagosan 11,5 százalék a roma népesség aránya
– derül ki a cigányság területi elhelyezkedését vizsgáló friss kutatásból. A Debreceni Egyetem (DE) szakértői által irányított, az ország összes településére kiterjedő adatgyűjtés szerint a kis és közepes méretű városokban összességében 9, Budapesten és a megyei jogú városokban közel 7 százalékot tett ki az évtized első harmadában a legnagyobb honi etnikum tagjainak az aránya. A Területi Statisztika című folyóiratban megjelent vizsgálati jelentés újra megerősíti, hogy az ország északkeleti peremén, a Salgótarján és Csenger közötti 17 járásban kiemelkedően magas a roma népesség koncentrációja. E Nógrád és Szatmár közötti félkörívben – ahol olyan települések találhatók például, mint Balassagyarmat, Drégelypalánk, Kazincbarcika, Ózd, Aggtelek, Sárospatak, Hollóháza, Záhony, Tarpa, Szatmárcseke – a járások népességének minimum a 20–25 százaléka cigány származásúnak tekinthető az új kutatás szerint.
Közel hasonló etnikai viszonyok alakultak ki napjainkra Baranya és Somogy határ menti járásaiban, mindenekelőtt Siklós, Sellye, Csenger, Barcs, továbbá a Pécstől északra eső Sásd vonzáskörzetében. A fenti két nagyobb tájegységben néhány olyan kisrégió is akad, ahol a romák aránya meghaladja a helyi népesség egyharmadát. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Encsi és Ózdi járásában például 39, illetve 37,8, Edelény környékén 33,7, Dél-Baranya sellyei körzetében (Ormánság) 35,1, az Egerhez közeli Hevesi járásban pedig 34,7 százalék a szóban forgó arány a DE kutatói szerint. A másik végletnek a Mosonmagyaróvári, a Balatonalmádi és a Szegedi járás számít, e térségekben napjainkban nem éri el az egy százalékot a Magyarországon már a középkorban megjelent kisebbség súlya.(hvg)
