vicei karcsibaEgyéb 

Adalék a zentai civilek támogatási botrányához

vicei karcsibaA Zentai Önkormányzat 2013. évi civilszervezeti támogatásával elégedetlen egyesületek

N Y I L A T K O Z A T A

AZ ÉRINTETTEK ÉS A LEGSZÉLESEBB NYILVÁNOSSÁG RÉSZÉRE

A Zentai Önkormányzat az utóbbi években dicséretes és példás módon támogatta a község társadalmi szervezeteit, ám idén, 2013-ban, meghökkentő és tiltakozásra késztető aránytalanságokat látunk az eszközök odaítélésében.

A kellő adatok híján csak találgathatjuk a sérelmes önkormányzati intézkedés okait.

A tárgyilagos elbírálás látszatának céljából felállítottak ugyan egy pontozásos rendszert, ennek ellenére tág tere volt az elfogult minősítésnek.

Valamely kulturális tevékenység, művészeti rendezvény haszna, értéke nem tartozik a mérhető dolgok közé. Képzett szakembernek kell lennie annak, aki a művelődési élet jelenségeit elemezni, értékelni tudja. A polgárok szolgálatára rendelt közigazgatásnak módjában állott volna a fent vázolt kívánalmaknak megfelelő személyekből összeállítani a közpénzeket elosztó bizottságot, de nem így tett.

A „mecénás” a feladat ellátásához nem értő, fölkészületlen, laikus tagokból alakított bizottságokat, amiből az is következik, hogy számára nem volt fontos a gondosan és igazságosan mérlegelő elosztás, sőt, megkockáztatjuk azt a feltételezést, hogy az ún. bizottságok a titokzatos helyről eléjük tárt kész listákra mondták ki az áment.

Feltételezzük, hogy párt- és hatalom közeli egyesületi vezetők szervezetei kapták az aránytalanul legnagyobb támogatásokat.

Íme, a pályázati eljárás hibajegyzéke; mulasztás, következetlenség, diszkrimináció és aránytalanság – s végül a fellebbezésre vonatkozóan egy jogi képtelenség – róható föl az ügy kezelőinek. Nézzük sorjában!

1.

a)       a pályázati kérelmet kizárólag papíralapon és pontos határidőre követelték meg, ám ezzel szemben – a viszonosságot mellőzve – elektronikus úton és a közvetítő CI-FI Civil Központ révén tájékoztatták az érdekelteket a pályázati eredményről.

b)       A pályázóval szigorúan betartatott határidőt a hivatal önmagára nézve nem tartotta kötelezőnek; saját ígéretét (a képviselő-testületi rendeletet) megszegve, alaposan megkésve adta közre a pályázat eredményét. (Ez alapja lehet jogi megtámadtatásnak; új eljárás követelésének.)

2.

A támogatási eredményt mutató táblázatból az állapítható meg, hogy csak projektumra osztottak pénzt, holott a szervezetek a pályázat kiírásakor, a városházán tartott tájékoztató előadás során a tárgyban illetékes hivatalos személyektől ígéretet kaptak a működési költségek biztosítására is. A pályázati űrlapon a működési kiadások rubrikája is szerepelt, amit a pályázók rendre ki is töltöttek! (Nem tartjuk kizártnak, hogy a majdan aláírandó szerződés – NYILATKOZATunk eme bekezdése nyomán – taglalni fogja, mire mennyi pénzt szántak.

A közlemény homályos, hemzseg a nyelvi-stilisztikai és helyesírási hibáktól. Kulturális életünknek ez a fontos dokumentuma az összeállítók siralmasan szerény, fogyatékos kultúrájáról tesz tanúbizonyságot, azokéról, akiknek épp a kultúra nevében és érdekében kellett, illett volna szakszerűen eljárniuk! Aki hibát hibára halmoz; formai, esztétikai és jogi szabálytalanságokat követ el, az méltó-e, képes-e a kultúra bármilyen vonatkozásában döntőbíráskodni?)

3.

Egyik szervezet esetében jutalmazták az év folyamán eloszló programsorozatot, míg a másiknál csak egyetlen egyet díjaztak. Ebben az eljárásban semmi, de semmi logika nincs, amiből (szintén) rokoni, baráti és pártösszefonódásra következtethetünk; más magyarázatot nem találunk a kettős mérce alkalmazására.

4.

a) Az elosztott pénzek mértékében, arányosságában semmi látszata sincs annak, hogy valamely egyesület mögött hány – eredményeket felmutató – dolgos év áll, és egy-egy rendezvénybe mennyi tudást és fáradságot fektetett be.

b) Amikor a támogatási keret bővül, méltánytalanság a tavalyihoz hasonló program támogatását a felére csökkenteni; kis túlzással mondva: „szerzett jog” sérül.

Mi változott tavaly óta? „Csak” a város vezetőségének pártszínezete. Ez a „csúcs” a vélt politikai megfelelőség szerint némely szervezet munkáját alul-, másokéit felülértékeli.

A támogatási összeg mértéke egyúttal szemléletes véleménynyilvánítás, állásfoglalás, elköteleződés, rangsorolás, a mecénás ízlésének megnyilatkozása egy-egy szervezet korábbi és tervezett teljesítménye iránt. Megengedhetetlen dolog a körtét az almával szemben; a régészeti búvárkodást az előadó- és alkotóművészettel szemben, a szellemi hagyományápolást a birkanyírással, a szatyorkészítéssel és a kakaskopasztással szemben előnyben vagy hátrányban részesíteni, és különösen elítélendő vétek kisemmizni azt az igyekezetet, amit nemzeti kultúránk és irodalmunk jelenének és múltjának egyedi, sajátos, városunkban kevesektől gyakorolt feltárására, állandó törzsközönség előtti közérthető bemutatására áldoz két-három művészeti társaság! Azok programját viszont alaposan túlfizették, amely csak szűk, behatárolt réteg és korosztály vájt fülű és széplelkű sznobjaihoz szól. (Hja, a gondolatot nem közvetítő – hatalmát nem veszélyeztető – halandzsát mindenkor jól megfizette az uralkodó rendszer.)

5.

A Képviselő-testület pályázatra vonatkozó rendeletében ösztönző pontozással próbálja rávenni a helyi egyesületeket arra, hogy közösen valósítsák meg programjaikat. Ez az együttműködési összekényszerítés semmi esztétikai, kivitelezési többletet nem hoz; együttműködni csak hasonló vagy azonos profilú egyesületek képesek; a sugallt elv a támogatónak csak akkor hozna anyagi megtakarítást, ha a két rokon szervezet egyesülne, avagy egy szervezetet megillető támogatási összegen osztoznának. Ehelyett pénzpazarlás történik, mert minél több a közreműködő fél, annál több felé kell több pénzt osztani. Mi ebben a logika?

6.

Abszurdum, jogi nonszensz, melléfogás az, hogy a ’fellebbviteli szerv’ teljesen azonos a támogatást odaítélő bizottsággal! Csak a halálos ítéletet hozó rögtönítélő bíróság szokott változatlan összetételben átalakulni kegyelmi tanáccsá, minden más esetben egy magasabb rangúakból álló elit testület vizsgálja és bírálja felül a neki alárendelt bizottság határozatát. Aki a jogban kevésbé jártas, legalább az értelmező szótárba pillantson bele! „Fellebbez: hatóság döntése ellen felsőbb szervhez folyamodik. Fellebbvitel: hatósági döntésnek jogorvoslat végett felsőbb szerv elé való terjesztése.”

JAVASLAT és KÖVETELÉS

Az eddig leírtakból az következik, hogy új alapokra kell helyezni a civil szervezetek támogatásának rendszerét. A politikusokból álló közigazgatási testület valamennyi képviselője nem járatos a sokágú kultúra minden területén. Akinek pénze és hatalma van, az nem okvetlenül ért a civilszervezeti tevékenység minősítéséhez, osztályozásához, rangsorolásához és végső soron: a támogatási pénzek igazságos elosztásához. Sértő szándék nélkül állítjuk; a művelődési életet illetően laikusok gyülekezetéről van szó.

Az utóbbi években (potya píz” reményében) elszaporodtak a látszattevékenységet folytató, „megélhetési” egyesületek. Egy ilyen kisvárosban nincs szükség arra, hogy valamely etnikum kultúrájával több szervezet is foglalkozzon, és arra sem, hogy kézművesek avagy táncosok társaságából három vagy több is legyen. A műnemek, stílusok, tematikák és arculatok árnyalatnyi eltérése nem indokolja azt, hogy működési és programtámogatásra igényt tartó apparátusok épüljenek rájuk. Különben a megengedő logika mentén Kisközben megalakulhat a Karikás Ostort Kedvelők Köre, a képzőművészek társaságából külön szervezetbe rendeződhetnének a táj-, a tojás- és az arcképfestők, az írók közül pedig a szonettköltők és a ponyvacsinálók is regisztrálhatnák magukat. Igaz, hogy a szervezetek bejegyzése nem Zentán történik, de a támogatási politikát helyben alakítják, amivel befolyásolni lehet az alakulgatási túlburjánzást; hogy a rendelkezésre álló támogatási pénzből kevesebbeknek több jusson. (A külön bejegyzett, azonos vagy hasonló profilú egyesületek egy szervezetnek járó pénzt osszanak meg maguk között!)

Ám ha a városatyák abban érdekeltek, hogy a „megélhetési” támogatottak szaporodjanak, annak megvizsgálandó rejtélyes okai lehetnek.

Ha a pártképződményből álló önkormányzat „pártos” bizottsága oszt pénzt, az döntésével burkoltan lekenyerez, megveszteget, híveket toboroz, lekötelez, (párt)lojalitást vásárol – a pártszínekben hatalomra jutott – felettes szerv számára.  A „jutalmazással” a Hatalom egy széles szavazóbázist édesget magához a kedvezményezett egyesületi vezetők, tagság és holdudvara révén. Amennyiben az érintett fél téves belemagyarázásnak, találgatásnak minősíti következtetéseinket, tegyen arról, hogy mindenki betekintést nyerjen az ügymenetbe; végezzék el és hozzák nyilvánosságra a szervezeti vezetők átvilágítását! Állapítsák meg, hogy egy-egy szervezet elnökének, hozzátartozójának, főemberének, háttérben meghúzódó szürke eminenciásának van-e rokoni, baráti kapcsolata, viszonya, érintettsége a pártok és a közigazgatás csúcsszerveiben! (Ezek az összefüggések – amint már utaltunk rá – fennállnak a legmagasabb támogatási összegeket elnyerő pályázók esetében.) A visszaéléseket kiküszöbölendő kell pártfüggetlen szakemberekre bízni az eszközök elosztását!

Követeljük, hogy az eddigitől eltérő módon jelöljék ki a bizottsági tagokat!

Bizottsági tagként nem pénzügyi-gazdasági képzettségű, politikailag elkötelezett hivatalnokokra, hanem pártatlan, tárgyilagos döntéshozókra van szükség.

A Képviselő-testület dolga kizárólag a támogatási keret biztosítása legyen anélkül, hogy magához vonná az eszközök elosztásáról határozó bizottságok kinevezésének jogát! A bizottságok megalakítása tartozzon az egyesületekre, illetve az egyesületeket magába foglaló CI-FI Civil Központra!

Az új módon kinevezett bizottságnak lehetnek állandó és változó tagjai, az Önkormányzat is szerepelhet – bizottságonként egy-egy – szavazati joggal is rendelkező képviselővel.

A pályázat „ösztönző” feltételei közül ki kell iktatni az együttműködési kötelezettséget! Azzal csak politikai egységesülést, nem pedig szakmai-minőségi tökéletesedést csikarnak ki.

Az egyesületi tagok számára tegyék lehetővé a bizottsági jegyzőkönyv megtekintését!

Vicei Károly – Térzene Irodalmi és Művészeti társaság vezetője

Hasonló bejegyzések