A járvány után jön az igazi pokol? Mit nem tesz az állam a magáncégeknél dolgozók elbocsátása ellen?
A koronavírus-járvány közben és után a szerbiai közvállalatok és közintézmények nem bocsátanak el dolgozókat. A bérek sem csökkennek. Az ottani alkalmazottak nem érzik meg a válság gazdasági következményeit. Ők a rendszer (önkéntes vagy megzsarolt) közvetlen kiszolgálói.
Ugyanakkor számos magáncég már elbocsátotta dolgozóinak egy részét. Semmi kétség, hogy ez a folyamat nem áll meg.
Aleksandar Vučić szerb elnököt ez nem túlságosan izgatja. Kijelentette, esze ágában sincs dekrétumot hoznia, amellyel megtiltaná a privátoknak a munkavállalók elbocsátását (legalább) a rendkívüli állapot ideje alatt.
Azt is mondta, majd egyszer az állam – lehetőségeihez mérten – megpróbálja részben kárpótolni azokat a cégtulajdonosakat, akik bizonyítani tudják, hogy a járvány ideje alatt veszteséget szenvedtek. (Az elbocsátásokat viszont nem akadályozza meg.)
A magánvállalatok dolgozói tehát magukra vannak hagyva. Belegondolni is rossz, hányan maradnak az utcán.
Ezzel szemben például az amúgy elég zilált horvát állam máris 4 milliárd eurós támogatást hagyott jóvá a magánszféra számára, azzal, hogy ez a pénz kizárólag a munkahelyek és a fizetések megőrzésére használható fel.
Szlovénia olyan intézkedéscsomag elfogadására készül, amely lehetővé teszi, hogy a kényszerszabadságra kerülő dolgozók a következő három hónapban – az állam segítségével – az eddigi bérük legalább 80 százalékára számíthatnak.
Németország 500 milliárd, Spanyolország pedig 200 milliárd eurót „pumpál” a magáncégekbe, amelyek ily módon megőrizhetik fizetőképességüket, ezáltal pedig a munkaerőt is.
Ez csak néhány példa.
Lényegében csaknem egész Európa és a világ nagy része a járvány gazdasági-szociális következményeinek enyhítésére is gondol (kisebb vagy nagyobb mértékben).
Szerbia nem tartozik ezek közé.
(nova.rs nyomán, fotó: jugmedia.rs)
