„Eszmecserék a békéről a külügyi bizottságban”

100 éve írták a lapok:

Andrássy a békéről a külügyi bizottságban.

— Az olasz külügyminiszter nyilatkozata. —

Budapest, május 12. A külügyi bizottság kedden délután gróf Andrássy Gyula elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a békeszerződéssel és a csatolt kísérőlevéllel foglalkozott. Az ülésen, melyen Simonyi-Semadam miniszterelnök vezetésével a kormány több tagja is megjelent. Andrássy szólalt fel elsőnek. Nem tehet érdemleges nyilatkozatot, — úgymond — mert ehhez nincs joga. De egészen bizonyos, hogy a béke rossz. Ha elfogadjuk ezt a békét, anélkül, hogy ez okvetlenül és elkerülhetetlenül szükséges volna, akkor a nemzet jövőjét tesszük kockára.  Ha azonban nem fogadjuk el, akkor mikor el kell fogadnunk, mert nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy az el nem fogadás következményeivel leszámoljunk, akkor azt hiszem, a nemzetet a halálba hajtjuk. Mert tökéletesen meg vagyok győződve, hogy egy meddő, sikertelen kisérlet a nemzet végső erejét is kimerítené és azzal a kis erővel pedig, amellyel még rendelkezünk, amellyel ujja kell építenünk a hatalmas Magyarországot, takarékosan kell bánni! Utána gróf Apponyi részletesen tájékoztatta a bizottságot a delegáció működéséről és kifejtette a helyzetet. A beszéd után eszmecsere indult meg, amelynek folyamán azonban semmiféle határozatot nem hoztak.

*

Bécs, május 12. A Mittagspost Rómába küldött tudósítójának Scialojával folytatott interjat közöl, amely szerint az olasz külügyminiszter Magyarországról a következőket mondotta: — Minthogy a békeszerződést még nem irták alá, a békeállapot tulajdonképen még nem következett be, azonban azt hiszem, önmaga is meggyőződhetik arról, hogy az olaszok az olasz—magyar gazdasági kapcsolatok kiépítésének semmiféle nehézséget nem gördítettek útjába, ellenkezőleg, minden eszközzel támogatják.

Az újságírónak arra a kérdésére, mi lenne Olaszország magatartása akkor, ha Magyarország a békeszerződés aláirását megtagadná, Scialoja így felelt: — Erről nem nyilatkozhatom, minthogy a lapjelentések eddig az aláirás megtagadásáról, csupán mint eshetőségről emlékeztek meg. Én nem hiszek abban, hogy a magyarok az aláírást megtagadnák, mert sokkal jobb diplomaták.

(Forrás: Délmagyarország, 1920. május 13, 9. évfolyam / 109. szám)

A keresztény erőt

kell a lejárt gondolatok helyére ültetnünk. S ha még mindig sok a felszínesség és meg nem értés köztünk, annak az az oka, hogy ezen eszme még mindig nem vert lelkünkben erős gyökeret. Pedig egyedül ez az élet feltétele és útja.

A kereszténységből mindig nagy történelmi erő áradt ki, amely minden pusztító elem ellen diadalmaskodott. Erre a nagy erőre van ma is szükségünk, mert enélkül minden lépésünk csak botorkálás.

A kereszténységből áradt ki a hatalmas kulúrerő is, amely a művelt államokat nevelte. A nemzeti kultúrának tehát ezen eszmére kell támaszkodni.

Nagy szociális erő is van benne, amire ma szükségünk van, mert ezzel temethetjük be azt a tátongó űrt, amely a jómódúak és nyomorgók közt van.

A kereszténységből fény is árad ki, amely sugárzik, izzik s táplálja bennünk a földhöz való ragaszkodást, fény, amely ezen a földön acélos búzát és acélos lelkeket nevel.

S hogy ez így legyen, szükség van keresztény politikára, amelyen, mint védőbástyán megtörjenek a történelem pusztító erői.

A külügyi bizottság gyűlése Andrássy és Apponyi beszéde.

Budapestről jelentik: A külügyi bizottság tegnap délutáni ülésén megjelentek Apponyi, Andrássy, Simonyi miniszterelnök, Teleki, Rubinek, Soós, Haller, Emich és Bleyer miniszter, Rakovszky házelnök s még többen. Az ülést Andrássy nyitotta meg. Beszédében a következőket mondotta:

A béke kérdésében nagyon nehéz elhatározni magunkat. Ha elfogadjuk a békeszerződést, akkor a nemzet jövőjét tesszük kockára, ha nem fogadjuk el, akkor a nemzetet a halálba hajtjuk, mert egy sikertelen kísérlet a nemzet végső erejét is kimerítené. Utána Apponyi emelkedett szólásra. Részletesen tájékoztatta a bizottságot a békedelegáció működéséről és kifejtette, hogy tulajdonképpeni tárgyalásokról szó sem volt. Csak írásban érintkezhettek a legfőbb tanáccsal. Az írásbeli beadványokat azonnal közölték a szomszéd államokkal, de ezek észrevételeit nem közölték a magyar delegációval. Mégis sikerült meggyőzni az ántántot Magyarország helyzete kialakulásának fontosságáról. A szerződés sötét árnyoldalaival szemben kedvező a határmegállapítások esetleges módosítása s a rutén kérdésre vonatkozó engedmény. Apponyi után a kormány több tagja szólalt fel. Majd Huber János képviselő bejelentette, hogy Nyugat-Magyarország népe nem nyugszik bele az elszakításba és minden kényszerítő rendszabálynak ellenáll. A csupán eszmecserére szorítkozó ülés, melyen határozatot nem hoztak, este 8 órakor ért véget.

Ifjabb Andrássy Gyula gróf

A vérengző oláhok.

Csernoviczból jelentik: A beszarábiai román katonaság vezetőjének rendeletére 19 besszarábiai előkelő embert a Dnyeszterbe fojtottak, 44 embert pedig, miután sírjukat előzőleg megásatták velük, agyonlőttek. Az oláh virtus — úgy látszik — mindenütt kimutatja a foga fehérjét.

(Forrás: Egri Népújság – napilap, 1920. május 13, 27 évf. / 111. szám)

Musztafa Kemal Konstantinápoly előtt.

Konstantinápoly. Musztafa Kemal csapatai megkezdték az előrenyomulást Konstantinápoly felé. A csapatok már elfoglalták a Márványtenger partján Lampsakit és Pandermát, itt megerősített pozíciókban helyezkedtek el, ágyukat állítottak fel és most a Dardanellák erősítéseit veszélyeztetik.

Hlinka harca a csehek ellen.

Rózsahegy. A szlovák néppárt bizalmi testületének legutóbb Rózsahegyen tartott gyűlésén résztvett Hlinka is, aki a leghevesebb politikai harcra szánta el magát. Főcélja a Szlovenszkó autonómiájának kivívása, ezt még akkor is el akarja érni, ha mindjárt az egész „Cseho-Szlovenszkó” elpusztul is bele. A gyűlés állást foglal Rudinszky mellett, aki a tótoknak a csehektől való elszakadásáért Amerikából agitációs harcot üzent a cseh kormánynak.

(Forrás: Esztergom és Vidéke, 1920. május 13 / 109. szám)