Trianon gazdasági hatásai – XV. rész
A békeszerződés gazdasági hatásai.
Dr. Kresz Károly előadása.
XV.
A mi valutánknak teljesen desolált állása azonban nemcsak a rengeteg nagymértékű bankjegy inflációnak a következménye, hanem minden esetre ellenségeink tervszerű campagne-jáé is. Az, hogy a korona ma Svájcban 2 ½ centimes és már 1 ½ centimeon is állott, teljesen irreális, hiszen pénzünk vásárlóereje még ma is a háromszorosa a valutáris értékének. Ily nagy mértékű sülyedése legfőképpen arra vezethető vissza, hogy ellenségeinknek és a semleges külföldnek is érdeke volt, hogy áruinkat, értékpapírjainkat, ingatlanainkat potom árakért vásárolhassák össze. Hogy a külföld is tudatában van annak, hogy a mi koronánk jobb, mint a külföldi piacon jegyzett árfolyama, ennek legeklatánsabb bizonyítéka az, hogy amíg az, aki Zürichben koronákat ad el, nem kap érte többet, mint circa 2 ½ centimet, ugyanakkor nagyobb koronatételeknek beszerzése csak nehezen és lényegesen magasabb árfolyamon lehetséges.
Mai előadásom keretében nem lehet célom a valuta-problémára kitérni. Csak arra akarok rámutatni, ami az iparral és kereskedelemmel legszorosabban függ össze. A kormánynak ma egyik legfontosabb feladatát képezi, hogy valutánk állását legalább némiképpen javítsa. Hogy ez hogyan és mikor fog megtörténni, azt nem tudjuk. De egy bizonyos: ha sikerül is a kormánynak radikális intézkedéssel a valutajavítást megcsinálni, az elért eredményt csak akkor tudjuk biztosítani, ha termelésünk megindult és képesek leszünk annyit produkálni, hogy legalább annyi értékű árut — de termelt árut és nem meglevő készleteink végeladását — viszünk ki a külföldre, mint amilyen értéküt behozunk. Mert csak akkor fog az a helyzet beállani, hogy ahelyett, hogy a korona nagy tömegben kerül ki a piacra, a külföldi vevőknek keresniük kell a koronát.
És itt elértem ahhoz a ponthoz, hogy rámutassak arra, mit kell az egész magyar közgazdaságnak, az iparosnak, kereskedőnek egyaránt, sőt — tovább megyek — az egész magyar társadalomnak tennie, hogy a pusztulás szélén álló országunkat a végromlástól megmentsük.
Egy hármas célt kell valamennyiünknek magunk elé tűzni: dolgozni, termelni, takarékoskodni. Vegyünk példát attól a német munkástól, aki napi egy órát áldoz a hazának és dolgozzunk valamennyien erőnk teljes megfeszítésével a gazdasági élet minden ágában. Szűnjünk meg állandóan jogainkat hangsúlyozni és a jog helyett tűzzünk magunk elé egy más fogalmat — a kötelességteljesítést. Ha ezt megtesszük, akkor a takarékosságnak szigorú szem előtt tartásával rövidesen meg kell lenni a lehetőségnek, hogy termelésünk ipari téren is meginduljon.
(Folyt. köv.)
Trianon gazdasági hatásai – I. rész
Trianon gazdasági hatásai – II. rész
Trianon gazdasági hatásai – III. rész
Trianon gazdasági hatásai – IV. rész
Trianon gazdasági hatásai – V. rész
Trianon gazdasági hatásai – VI. rész
Trianon gazdasági hatásai – VII. rész
Trianon gazdasági hatásai – VIII. rész
Trianon gazdasági hatásai – IX. rész
Trianon gazdasági hatásai – X. rész
Trianon gazdasági hatásai – XI. rész
Trianon gazdasági hatásai – XII. rész
Trianon gazdasági hatásai – XIII. rész
Trianon gazdasági hatásai – XIV. rész
(Forrás: Egri Népújság – napilap, 1920. június 26. 19. évf. / 145. szám)
